Sokszor lehet hallani és olvasni, hogy Magyarországról szinte lehetetlen jó külföldi állást találni. Nos, ha nem is egyszerű, mint Tamás mai története mutatja, messze nem lehetetlen, csak ügyesség, kitartás és persze piacképes tudás kell hozzá.
„Engem sem a mélyszegénység és a kilátástalanság vitt arra rá, hogy külföldön keressek munkát. Épp ellenkezőleg. Egyszerűen az, hogy szeretném magam egy másik országban kipróbálni, s megállni a saját lábamon. Ezen dolgoztam már körülbelül másfél éve. Akkor kezdtem el küldözgetni az önéletrajzomat londoni és London környéki állásokra... Budapestről.
Magamról annyit, hogy 25 éves vagyok, nyelvszakos bölcsész a végzettségem, egyébként IT területen dolgozom már több mint 2 éve. Egy nagy multinál dolgozom jelenleg, decens fizetéssel egy 4 idegen nyelv ismeretét megkövetelő pozícióban.
Nos, ez az a tipikus helyzet, melyre azt mondják, hogy akkor nekem itthon is jól megy. Igen, ezt mondják páran. Mégis, valahol mindig is vonzott az Egyesült Királyság, s látván, hogy vannak Londonban hasonló állások, mint melyben itthon is dolgozom, gondoltam, miért ne...
Magyar elérhetőséggel nehéz
Akkor még magyar telefonszámmal, lakcímmel készítettem egy önéletrajzot, s feltöltöttem angol álláskereső portálokra. Megkeresés alig, vagy inkább egyáltalán nem is jött. Nem sokkal utána voltam 1 hetet Angliában, mint turista és szereztem magamnak egy angol SIM-kártyát. Ezt követően pedig már ezt írtam rá a CV-mre és találomra egy angol címet is.
Ami ezután következett, már merőben más volt. Napi 2-3 megkeresés érkezett ügynökségektől, ill. pár esetben maga a cég is keresett. Természetesen nehéz volt a helyzet, mert azt hitték, hogy Londonban hívnak engem, miközben Budapesten ültem az albérletemben. Sajnos a legtöbb esetben, mikor ezt közöltem, a válasz az volt, hogy keressem őket akkor, amikor már kint vagyok Londonban. Mindez történt 2011 decemberében.
2012 januárjában úgy döntöttem, hogy visszaírok két recruiter-nek, s próbálok interjút szervezni. Sikerült. Az egyik esetben egy Skype-os interjú volt, mely után nem kaptam meg az állást, mivel sok volt nekik a 30 napos felmondási időm.
A másik cég esetében pedig személyesen kellett megjelennem. A telefonos interjú után kiutaztam Londonba 2 napra ezért az interjúért, ami borzasztóan szervezetlen volt, noha egy világcégnél történt. No, nem gond... hazatértem, nem is kaptam ajánlatot, s ez a tény nem is lepett meg egy pillanatra sem.
Eztán letettem a kivándorlásról egy jó darabig, s Budapesten kerestem más helyet, ami pár hónap után meg is lett, viszont a Londonba mennék gondolat mindig visszatért.
Karácsonyi „ajándék"
Olyannyira, hogy 2012 decemberében ismét megpályáztam pár állást. Jött is a telefon szinte azonnal, de mindegyik ilyen azonnali kezdés lett volna... a helyzetem ezt persze nem is engedte. De Karácsony előtt felkeresett 2 ügynök is, hogy látták a CV-met s lenne egy érdekes pozíciójuk számomra.
Persze bonyolódott a helyzet, mikor közöltem, hogy hol is élek, meg milyen kötöttségeim vannak. Ez a két ügynök ettől eltekintett, mert erős önéletrajzom volt és a tapasztalatom, valamint az idegen nyelvek ismerete abszolút meggyőző volt és pályáztattak.
Újév után jött a két telefonos interjú a két céggel, melyek szerintem életem eddigi legjobb telefonos interjúi voltak. Mindkét esetben találkozni akartak velem a managerek. Emiatt következett egy újabb londoni út. Milyen jó, hogy az egyik fapados légitársaságnak jó akciói voltak, s azonnal tudtam is foglalni egész olcsón (beleszámítva a poggyászt is).
Hosszú út volt
Múlt hét vasárnap hajnalban utaztam. Az első interjú hétfőn reggel volt Sunbury-ben, ami életem legjobb személyes interjújává nőtte ki magát. A másik interjú szerda reggel Croydon-ban esett meg. Azon a napon értesültem, hogy mindkét esetben ajánlatot kaptam, s a 30 napos felmondással sincs semmi gond.
Épp a District line metrón ültem, mikor hívtak. Nem volt egyszerű pillanat. Tudtam, hogy ezzel megvalósult egy célom, ugyanakkor nagyon nagy lépés elé kerültem. Szerda éjjel hazaértem, már az emailek között volt az ajánlat, melyet másnap elfogadtam. Értelemszerűen azt, amely a magasabb fizetést ajánlotta.
Hosszú út volt, sokat kellett próbálkozni, másfél év kellett hozzá, hogy összejöjjön Budapestről a londoni álláskeresés, de összejött, kitartással és türelemmel.
Azt sohasem tettem volna meg, hogy felmondok itthon, s kimegyek szerencse alapon, s majd ott találok. Szerintem ez a lehető legrosszabb megoldás, noha tudom, sokan ezt tették előttem. Én is azt erősítem tehát, hogy lehet itthonról állást találni, csak sokat kell keresgetni hozzá, no meg ügyesen.
Azt is szeretném cáfolni, hogy nem igaz, hogy mert kelet-európaiak vagyunk,s magas képzettséget igénylő állásokra nem kerülhetünk be. Badarság az, hogy még interjúra sem hívnak be...DE IGEN! Itt vagyok rá a példa, s még vagyunk páran, akik eljutottunk idáig.
Mi kell hozzá?
Ami kell: beszéljünk nagyon jól angolul (nem jól, hanem NAGYON JÓL). Az én esetemben ez is döntött, mindkét cég megjegyezte, hogy szép brit kiejtésem van, alig hallható akcentussal. Ha lehet, beszéljünk még más – nem magyar – európai nyelvet (én 6 európai nyelven beszélek folyékonyan, beleértve az angolt), legyen világcégeknél tapasztalatunk, no meg legyen nagyon jó referenciáink. Ha ezek adottak, akkor bármi lehet. Mindez persze az irodai munkákra pályázóknak szól.
Márciusban kezdek kint, a történetem onnan fog folytatódni. Onnan fogok további tapasztalatokkal jelentkezni."
Az utolsó 100 komment: