London nagyon kemény, óriási a verseny, de ha van megfelelő tapasztalatod, és több nyelvet is beszélsz, akkor simán boldogulhatsz – állítja mai szerzőnk, aki nem muszájból költözött a brit fővárosba, hanem az egyszerűbb, izgalmasabb, változatosabb, kiegyensúlyozottabb életért.

„Kezdem unni ezt a sok negatív londoni riportot. Tudom, hogy ti meg Londont unjátok, de ez van! : ) Modern rabszolgaság Angliában, Nincs különbség Anglia meg Magyarország között... tényleg?

Először is nem muszájból jöttem. „Nem a nyomor elől menekültem", mint ahogy itt azt sokan vélik az Angliába költözőkről. Távolról sem ez a helyzet.

Mindig is imádtam Londont, nagyon vágytam ide. Budapesten laktam, de már volt oysterem. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy én London miatt jöttem. Ez a kedvenc városom Európában és engem már az boldoggá tesz, hogy itt lakhatom. Szerintem London Európa fővárosa. Pont.

Irány a BL!

Budapest után Londonban élni, dolgozni és karriert építeni olyan, mint az NB 2-ből hirtelen a Bajnokok Ligájába kerülni. Nagyon kemény. Óriási a verseny, a legjobbnak neked kell lenned és mindenre egyedül vagy.

Először is a saját példámmal szeretném megcáfolni azt a tévhitet, hogy „otthonról munkát találni nem lehet!" De lehet! 2009. május 1-jén, a munka ünnepén :) küldtem el az önéletrajzom egy hirdetésre. Levélváltás, telefonos interjú, majd kijöttem egy személyes interjúra. 2009. július 13. volt az első munkanapom.

Az új munkám a tapasztalatomhoz képest inkább egy gyakornoki állásnak felelt meg. De alapvetően egy londoni internship sem olyan rossz ajánlat. Úgyhogy amikor felajánlották, rögtön elfogadtam. Akkor 6 hónapra terveztem a londoni utat.

Két év kell

Úgy gondoltam, hogy 6 hónap után már látni fogom, hogy megéri e maradni. Azóta erről már másként vélekedem. Fél év túl gyorsan eltelik, annyi idő alatt nem alakul semmi. Szerintem 2 évet rá lehet áldozni. Ha 2 év után sem találod magad abban a pozícióban, amit eredetileg elterveztél, akkor érdemes átgondolni, hogyan tovább.

Folyamatosan jelentkeztem munkákra, de már válogattam. 8 hónapot töltöttem az első irodában, ami egy kicsi könyvelő cég volt a Cityben. Megjegyzem, hogy a City legrosszabb irodaépülete címét könnyedén kiérdemelné. Nem volt lift, de egér még a negyediken is akadt. Fűtés hol volt, hol nem, egyfolytában meg voltam fázva.

Ezután a tapasztalatomnak megfelelő munkakörben kezdtem el végre dolgozni egy gyönyörű irodában, a Sohóban. Fűtés volt, egér nem. A fizetésem viszont még mindig inkább egy londoni friss diplomásénak felelt meg. Ez már sok mindenre elég, de még nem az igazi. Ezt az időszakot még mindig a befektetési időszakhoz sorolom.

Fejvadászokkal nem sikerült

14 hónap után váltottam és kerültem egy olyan céghez, amihez kezdetektől szerettem volna. Nem fejvadászon keresztül, hanem a cég honlapján közvetlenül kerültem be az interjúra. Ez is egy érdekes történet.

Jelentkeztem én fejvadászokon keresztül hirdetett munkákra is. Az egyikkel le is beszéltünk egy interjút munka előtt fél 8-kor a Cityben. Emlékszem az ablakból láttam az Uborkát. Lefénymásolja az útlevelem, beszél, beszél, én majd elalszom, majd elém teszi a munkaleírást. Ez lenne az!

Mondtam neki, hogy nahát, milyen érdekes, pont erre a munkára jelentkeztem tegnap közvetlenül a cég honlapján keresztül. Ezt a munkát a sors is nekem szánta! Mire közölte a fejvadász, hogy itt az ő szerepe akkor véget is ért. Ha közvetlenül a honlapon már jelentkeztem, akkor ő már nem segíthet.

Tíz perc után kint is voltam az irodájából és vertem a fejem a falba, hogy ilyen hülye is csak én lehetek. Sok szerencsét kívánt és biztatott, mondván, hátha jó a HR-ük és ők is megkeresnek. Persze mondom, ez pont így működik.

De megkerestek

Itt lépünk át abba a szakaszba, amikor a befektetésem kezdett megtérülni. Azóta váltottam megint. Egy év után a cégen belül másik csapatba kerültem. Minden lépésnek a pénz szempontjából van fontos szerepe. Tapasztalataim alapján így lehet egyre több és több pénzt keresni. Itt nem szokás egy munkahelyen ledolgozni a fél életed.

Nem írok konkrét összegeket. Sokan szeretnének számszerű adatokat látni. Ebben nem segítek, de adok támpontot.

Budapesten dolgoztam egy multinál. Otthoni viszonylatban jól kerestem. Jelenleg a HETI fizetésem az otthoni HAVI fizetésemnek a 1,5-szerese és lesz ez még több is. Nem beszélve az év végi bónuszról, a privát orvosi ellátásról, a magánnyugdíjpénztárról stb. Erről ennyit. Valóban nincs különbség Anglia és Magyarország között!

Miért is érte meg kijönni (a pénzen kívül)?

Az egyszerűbb, izgalmasabb, változatosabb, kiegyensúlyozottabb életért. A bürokrácia teljes hiányáért. Mindent el lehet online intézni. A hétvégén költöztem át egy szebb és nagyobb lakásba. Az összes számla átírását online intéztem.

Ahol túlfizettem, mindent visszautalnak a számlámra vagy csekken elküldik a fennmaradó összeget. Maguktól. Ezt el tudod képzelni Magyarországon? Az önkormányzat magától visszautal pénzt a számládra, mert túl sok Council Taxet fizettél...

A lakáskeresésről természetesen én is tudnék hosszan írni. De azért az sem annyira borzalmas, mint ahogyan néhányan lefestik. Az első fél évet leszámítva a kezdetektől fenn tudok tartani egy kisebb lakást. Csak a szerencsén és a pénzen múlik az egész.

Olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, szakmait és személyeset egyaránt, amire tudom, hogy otthon soha nem lett volna lehetőségem.

Nem hiányzik a Túró Rudi

Imádok Londonban taxizni, megnézni egy musicalt a Westenden, a tengerentúli járatokat, a kicsi boltokat a Cityben, a fishmarketot, a charity shopokat, az angol vidéket és B&B-ket, a Southbanket, a Csatornát és Harry herceget persze. A teát tejjel iszom, de ez teljesen országhatár-függő. Amint átlépem a magyar határt, nyúlok a citromért. : )

Nekem nem hiányzik a Túró Rudi. Egyrészt 15 percnyire lakom egy londoni magyar bolttól, ahol még fekete nadálytő kenőcsöt is árulnak. Másrészt, nem is érzem igazából, hogy távol vagyok.

Szerencsés a helyzetem, mivel ebben az évben már 38 napot töltöttem otthon, 3 hetet az USA-ban és van, hogy minden 2. héten megyek valahova. Ez egy ilyen év, jövőre nem akarok ennyit rohangálni, ha nem muszáj.

Nemrég kérdezte tőlem egy angol hölgy, hogy otthonomnak érzem-e már Londont. Mondtam neki, hogy nem, de nem is ez a célom. Londonhoz köt a munkám és köszönöm, nagyon jól érzem magam. Ennyi.

Sem tippeket, sem jó tanácsokat nem szeretnék adni. Egy pár tapasztalatomat viszont szívesen megosztok veletek.

1. Angol nyelvtudás...

Ahhoz, hogy jó irodai munkát kapj, nagyon kell tudni angolul. Tudom, hogy nekem több interjúm is azért sikerült, mert nagyon meggyőzte őket az angoltudásom. Olyan interjúm is volt ahol megkérdezték, hogy hol tanultam angolul. Mondtam, hogy könyvből, Magyarországon, 8 éves koromtól magántanárral. Nem akarták elhinni.

Bár hozzáteszem, hogy amikor kijöttem az első egy évet intenzív angoltanulással töltöttem. Megcsináltam a CPE vizsgát. Arra sokat készültem. Rengeteg angol irodalmat, történelmet olvastam/olvasok. Még az angol megyéket is megtanultam fejből, jobban követem a politikai eseményeket, stb. Azt gondolom, hogy tényleg mindent megteszek azért, hogy amennyire lehet, beilleszkedjek, de mindezzel együtt megőrizzem az identitásom.

2. ... ami nem elég

Nagy előny, ha beszélsz még egy, vagy kettő másik (nem a magyar) európai nyelvet. Amikor váltogatom a nyelveket a különböző ügyfelekkel még a mai napig tesznek megjegyzést a kollégáim, hogy na ne vagánykodjak tovább! Sokra értékelik a nyelvtudást, mivel angolul is alig tudnak. 

3. Muszáj érteni valamihez

Friss diplomásként, valami használhatatlan szakkal, mint könyvtárinformatikus vagy munkavállalási tanácsadó nem érdemes belevágni, mert aztán jöhetnek az elkeseredett posztok, hogy milyenek a litvánok a Mekiben.

4. Nemzetközi cégnél szerzett munkatapasztalat

Nekem csak ezért sikerült.

5. Pozitívan

Nem írom le, hogy mosolyogj sokat, állj pozitívan a dolgokhoz, legyél pontos, lelkes, megbízható stb. Ez alap.

6. Ha kaptál egy ajánlatot, legyél pofátlan!

Egy teljes hónapig is lehet alkudozni, ha már kijelentették, hogy kellesz. Kérj annyi pénzt és juttatást, amennyit nem szégyellsz.

Összefoglalásként

Amit ki tudok emelni, az az angol és más nyelvek kiváló ismerete, valamint a nemzetközi irodákban szerzett tapasztalat. Akkor menni fog.

Ez az én személyes tapasztalatom, de nyilván szakmánként ez változik. Egy mérnöknek valószínűleg nem kell annyit beszélnie, mint nekem.

Még annyit, hogy 29 éves vagyok és Magyarországon jogi egyetemre jártam, most pedig elemzőként dolgozom pénzügyi területen."