Határátkelő

Hát szeptember van. Márpedig ha szeptember van, akkor kezdődik az iskola (van, ahol már el is kezdődött), úgyhogy ezen a vasárnapon mi is részben ezzel foglalkozunk, méghozzá egyenesen Új-Zélandról. Aztán megpróbálunk újrakezdeni Skóciában és ellátogatunk egy felettébb…

A magam részéről soha nem vágytam arra, hogy hosszabb ideig Ázsiában éljek (a látogatás más kérdés, de még az sem valósult meg), pedig a hatalmas földrész különböző országaiban elég sok magyar él. Hogy miből, az megint más kérdés. Tényleg, miből és hogyan tud megélni…

A gyorskaja az gyorskaja a világon mindenhol, köszönjük szépen, nincs itt semmi látnivaló, tessék tovább haladni. Kivéve, hogy ez nem igaz, hiszen vegyük bármelyik nemzetközi láncot, egy kicsit mindegyik mást ad a világ különböző részein, alkalmazkodva a helyi ízléshez, szokásokhoz. Szaladjunk hát…

A távol-keleti országról olyan kép él általában az emberekben, hogy egy rendkívül modern (legalábbis a nagyvárosokban mindenképp) hely, ahol orrvérzésig, sőt néha azon is túl dolgoznak az emberek. Nos, Tshabee posztja ehhez képest szolgál majd egy pár nem is kis meglepetéssel, különösen ami az első…

Nem feltétlenül kell ahhoz határátkelőnek lenni, hogy emberi kapcsolatok lazábbá váljanak, vagy megszűnjenek, de kétségtelen, hogy a távolsággal ennek megnő az esélye. Emellett elugrunk ma Japánba, ahol érdekes változások várhatók és családot látogatunk Új-Zélandon.