Határátkelő

Angliáról általában London, esetleg Manchester, vagy más nagyobb város ugrik be az embernek, ami persze bizonyos szempontból érthető. Ugyanakkor a vidéki Anglia olyan gyönyörűségeket tartogat, melyekről nagy kár és hiba nem beszélni és nem megmutatni őket. Szerencsére itt van nekünk Puhacica, aki egy nagyszerű poszttal ünnepli angliai határátkelésük harmadik évfordulóját.

Nem kis lelkierő kell ahhoz, hogy az ember (nem kevés tipródás után) egyszer fogja magát és nekiinduljon az álmai megvalósításának. Különösen megnehezíti a dolgot, ha ehhez olyan messzire kell menni, amilyen messzire Kriszta ment. De összeszedte minden bátorságát és belevágott. Az ő története következik a saját képeivel illusztrálva.

Múlt héten jelent meg a blogon Krónikás posztja, melyben arról írt, mi az a tíz dolog, ami miatt szívesen letelepedne Malajziában. Erre érkezett válaszul Zsolt írása, aki idén év elején költözött haza másfél év után Malajziából. Amellett, hogy egy csomó szuper fotót küldött, végigvette és kiegészítette Krónikás pontjait. (A Tíz dolog-sorozat korábbi részeit itt olvashatod.)

Tioman sziget az esős időszak idején

A külföldi munka nem csak azt állítja komoly kihívás elé, aki nagy levegőt véve belevág, hanem a partnerét is, függetlenül attól, hogy vele tart, vagy éppen Magyarországon marad. Ők a határátkelés sokszor meg nem énekelt hősei.

Ha neked is határátkelő a társad, esetleg külföldön élsz, de nincs munkád és szívesen mesélnél róla, írj a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Lássuk be, azért Nagy-Britanniában néha a nagy buzgalomban képesek kissé túltolni a kétkerekűt. Annak, aki ott él (vagy járt már arra), talán elég annyit írnom a hátborzongáshoz, hogy health & safety. Ami persze alapvetően fontos, de azért ezt is lehet túlzásokba esve, rosszul csinálni. Ilyen témákat jár körül mai posztjában a London Budapest Metro szerzője a maga sajátos stílusában.

A háttérben a temetői defibrillátor – ne legyen meg az Úr akarata