Határátkelő

Azt mondják, az ember hétévenként megújul. Ha ez igaz, akkor a mai poszt szerzője, Dani és párja éppen jó ütemérzékkel váltanak hét év Ausztria után. A mai posztban a történetük mellett egyfajta összegzést is kapunk (meg pár fotót is, egy bringás kirándulás emlékeként).

A határátkelő gyerekek történeteit általában csak a felnőttek szűrőin ismerjük meg, hiszen ők azok, akik megírják, miként élték meg ők és adott esetben a gyerekeik a külföldre költözést. A mai posztban azonban gyerekek beszélnek arról, milyen érzéseket keltett bennük életük alapvető változása.

Mi a magyar álom? Halászlé paprikás csirkével? Osztrák életszínvonal? Három tenger mossa? És mi az álom abban az országban, ahol te élsz? És mi a rémálom? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

Ha az ember elhagyja Európát, akkor jól teszi, ha átállítja a gondolkodását is. Így járt Réka is Délkelet-Ázsiában, ahol több országban is járt. Így aztán a poszt (a nem kevés fotóval) is meglehetősen mozgalmasra sikeredett.

Már miért költözne el valaki Dániából, ami sok felmérés szerint a világ egyik legjobb országa? Számtalan oka lehet ennek, mindenesetre Balázs hat év után döntött úgy, hogy ideje változtatni. Ugyanakkor posztja nem csak ezért érdekes, de azért is, mert úgy gondolom, bizonyos részei mindenkire érvényesek lehetnek, aki a külföldre költözést fontolgatja.

Tíz év már éppen elég idő ahhoz, hogy az ember nagyot változzon (fedezte fel a Facebook is a legújabb virális őrületben…), különösen érdekes egy számvetés, ha az ember ezt az időt külföldön, hat országban töltötte el, mint Tucano. Emellett megnézzük, hogyan kezelik a svédek a rendszámtáblák kifutását, végül elmélkedünk kicsit a tüntetésekről.