Határátkelő

Gyakorlatilag az Európai Unión belüli szabad költözés és munkavállalás első pillanatától kezdve jóformán követhetetlen, melyik országból hányan költöztek át egy másikba. Így van ez a magyarokkal is, így aztán másfél évtizede tart a számháború, melynek egyik központja az Egyesült Királyság.

Amikor az idegennyelv-tudásról beszélünk, akkor (érthető okokból) a saját szempontunk az elsődleges, kifejezetten ritka az, ha arról van szó, milyennek látnak (és főleg: hallanak) minket az anyanyelvi beszélők. Péter posztja esetében két angol. Egy olyan poszt következik, amit a szokásosnál is nagyobb élvezettel olvastunk, remélhetőleg nektek is tetszik majd!

Zoltán története inkább csak egy pillanatkép, annak viszont kifejezetten fontos. Már csak azért is, mert (miként ő is fogalmaz) sokszor megkapják a határátkelők, hogy új otthonukban mindig kívülállók maradnak. Vajon tényleg?

Kína nyomul. Általában is persze, ám most a vakcinakérdésről lesz szó, már csak azért is, mert a leginkább felkapott nyugati gyártók nem tudják kielégíteni az igényeket. Az Európai Unióban még egész jó a helyzet, azon kívül azonban még rosszabb a helyzet.

Az embernek akadnak bizonyos szükségletei, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezekre a XXI. században nagyjából mindenhol hasonló megoldások születnek. Pedig nagyon nem így van, nem csoda, hogy nagyon komoly problémát jelent, hogy még mindig több száz millió ember a szabad ég alatt engedelmeskedik a természet törvényeinek. Steve írása ezt a kérdést kezdi el körbejárni.