Határátkelő

Az olasz sziget varázslatos hely, nem csak a táj szépsége, hanem a kultúra miatt is. Ugyan nekünk még nem volt szerencsénk eljutni oda, ám Steve-éknek szerencsére nemrégiben igen, most következzen az ő beszámolója.

Sokszor leírtuk már, hogy nem csak kifelé irányuló határátkelés van Magyarországról, de fordított irányú is. Az már más kérdés, hogy aki ilyen-olyan okokból hazaköltözik, mint a mai poszt szerzője, Kati és családja, az aztán hogyan látja Magyarországot és a döntését.

Ha te is megírnád, milyen Magyarország és a te kapcsolatod most, ne habozz, várjuk a véleményeket, történeteket a hataratkelo@hotmail.com címre! Inspirációként egy link a Magyarország és én sorozathoz.

A kép illusztráció

Egy határátkelő életében általában komoly mérföldkő, amikor először szavaz külföldön országos választáson, hiszen az egyben azt is jelenti, hogy megszerezte az adott ország állampolgárságát. Így vannak ezzel Hari Seldonék is, akik a pár héttel ezelőtti elnökválasztáson adták le először a voksukat Franciaországban. Posztjából sok érdekesség is kiderül, például hogy mit és miért kell hangosan kiáltani és miért fordított (magyar szemmel) a voksolás menete.

Szívesen megírnád, milyen a Magyarországhoz fűződő viszonyod most, akár határátkelőként, akár Magyarországon élőként? Tedd meg, küldd el az írásod a hataratkelo@hotmail.com címre! Inspirációként pedig egy link a régi sorozathoz.

A parlamenti választás ismét sokakban előhozta a külföldre költözés vágyát (ez már nem az első alkalom, hogy aztán némi idő elteltével visszaálljon az alapállapot). Legalább ilyen érdekes, milyennek látják a Magyarországhoz fűződő viszonyukat a már hosszabb ideje külföldön élők. Közéjük tartozik Mojo is, aki egyúttal (nem kis meglepetésünkre) felelevenítette egy régi sorozatunkat is. (Ha csatlakoznál hozzá és szívesen megírnád, milyen a Magyarországhoz fűződő viszonyod most, akár határátkelőként, akár Magyarországon élőként, azt a hataratkelo@hotmail.com címre teheted meg. Inspirációként pedig egy link a régi sorozathoz.)

Nagyon nehéz mit írni a most következő poszt elé, így maradjunk a tényeknél. Zsolt (aki korábban már írt ide Dzsibutiról) a háború kitörése előtt három évet élt Ukrajnában. Nyolc családot menekített ki a háborús Ukrajnából, ami itt következik, azokat tőlük, első kézből hallotta, vagy maga látta.