Határátkelő

Úgy tűnik, tovább folyik a vita arról, mi történne, ha hazaköltöznének a külföldön élő magyarok. Ma Endre véleménye következik, amivel persze megint lehet vitatkozni (nyilván fogtok is…), de ez nagyon hasznos is lehet. Válaszát a 10 év után hazaköltözött Orsi írása inspirálta.

Szerinted mi történne, ha hazaköltöznének a magyar határátkelők? Min kellene és hogyan változtatni? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

Nyilván beállítják a pontos időt és porszívóznak, nem? Nos, ha nem is egészen, de majdnem… A válasz meglehetősen váratlan helyről érkezett és ha jobban belegondol az ember, nem is olyan meglepő.

Dánia indította el az életét pozitívabb irányba, Brazíliában pedig azt tanulta meg, hogy az a valódi szabadság, ha kitalálunk valamit és azt sok kitartással megvalósítjuk. Elvirával már többször találkozhattatok itt, a blogon is, elsősorban az említett brazíliai útja kapcsán (mondjuk ITT és ITT), ám nem ez volt az első külföldi élménye, hiszen jóval korábban Dániában járt népfőiskolára.

Külföldre érkezve a legfontosabb dolgok egyike, hogy lehetőleg mihamarabb találjunk magunknak megfelelő lakást (vagy szobát, ha más nem megy). Mivel ilyenkor meglehetősen ki vagyunk szolgáltatva, könnyen keveredhetünk kellemetlen helyzetbe és ezt azok is tudják, akik előszeretettel használják ki ezeket a helyzeteket.

Talán emlékeztek még Bélára, aki pár hónapja írta meg nem akármilyen történetét arról, miként került egy halászhajóra és hogyan jutott el Franciaországból egészen a Jeges-tengerig. A halászhajó hétköznapjai a legtöbbünk számára szerintem meglehetősen egzotikusak, olyan dolgok is történnek, amikre nem nagyon gondolnánk. Például egy albatrosz-kaland, ami nem fogja megváltani a világot, de engem nagyon szórakoztatott.

Szerinted mi történne, ha hazaköltöznének a magyar határátkelők? Min kellene és hogyan változtatni? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!