Határátkelő

Nyolc év elég sok idő, viszont hihetetlenül gyorsan el tud telni. Nyilván sokan vannak úgy vele, mint mai egyik főhősünk, aki sosem gondolta volna, így aztán nem is készült arra, hogy hosszútávon elhagyja Magyarországot, egyszerűen csak így hozta az élet.

(Fotó: pixabay.com/rmac8oppo)

Több poszt is szólt arról, milyen tapasztalatokat szereznek a határátkelők a nyári hazalátogatások során. Mintegy a sorozat zárásaként erről beszélgettünk a Los Angeles-London-Budapest-tengely (azaz a Határátkelő podcast-sorozata) legújabb adásában is Tamással és Bandosszal, akik felemás tapasztalatokról számoltak be – sok minden fejlődött, de érezhető a munkaerőhiány is. Nem beszélve a mutogató néniről…

Digitális nomádnak lenni kifejezetten divattá vált az elmúlt években, hiszen ki ne szeretne csodás helyeken, az idejét maga beosztva dolgozni. Az életmód előnyei meglehetősen egyértelműnek tűnnek, ám bőven akadnak hátrányai is. Legutóbb, amikor az előnyökön volt a hangsúly (ebben a posztban) ígértem, hogy jönnek majd a hátrányok is, hogy teljessé váljon a kép. Következzen hát a digitális nomádság tíz hátránya ugyanúgy Katelyn tapasztalatai alapján!

Hat év London után sok mindent másként lát az ember, hazaárulózástól kezdve egészen addig, hogy mitől lesz magyar valaki. Travis legfontosabb üzenete talán mégsem ez, hanem az, hogy merj élni!

Megkezdődött az iskola, amivel megkezdődött az iskolai kaják időszaka is. Ami engem illet, sok jó emlékem nincs arról, amit anno étkeztetés címen műveltek velünk (a helyzet azóta sem javult, ha jól látom). Amerikában sok szempontból más a helyzet – hogy jobb vagy rosszabb, azt mindenki döntse el Zsuzsa (képekkel illusztrált) írása után!