Határátkelő

A kérdés Magyarországon talán furcsán hangzik, hiszen az elmúlt években nagyjából senkit nem érdekelt (egy-két elvetélt kísérleten kívül) mi van a külföldön élő magyarokkal. Pedig vannak egy páran azok, akik (vagy akiknek a szülei) egyszer önként vagy kényszerből úgy döntöttek, inkább külföldön élik az életüket.

Mostanában inkább csak az álmodozás szintjén utazgat az ember Olaszországba, szóval elég jól esik olvasni Steve posztját egy korábbi itáliai útról és elábrándozni azon, milyen lenne beülni egy jó kávéra vagy borra valami szép helyre.

Szamárral kóborolni Európában legalább annyira romantikus, mint őrült ötlet. Végigmenni vele az El Caminón egy viccelődésből nyert elhatározás kapcsán meg pláne. Márpedig Banka Roland (vagy ahogyan már itt, a blogon is találkozhattatok vele: Rolandante) éppen ezt csinálta. Meg még sok minden mást is. Például írt egy könyvet – ennek kapcsán (is) beszélgettünk.

Az elmúlt napok egyik legfontosabb magyarországi híre az volt, hogy a kormány elszánta magát az orvosi fizetések jelentős emelésére. Jobb későn, mint soha – mondhatják erre az érintettek, azonban (mint oly sokszor) az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Méghozzá olyannyira, hogy a lépés akár orvoselvándorláshoz is vezethet – hívták fel többen a figyelmet.

Noha a sokat emlegetett (a Határátkelő kezdeti időszakában voltaképpen szimbólummá emelkedett) édesség nem létszükséglet, azért egy idő után mégis csak tud hiányozni, csakúgy, mint az otthoni illatok és persze sok minden(ki) más – derül ki Boglárka írásából.