Határátkelő

Vajon megelégszünk-e a klisékkel Amerika és Texas esetében, vagy szeretnénk egy kicsit mélyebbre látni, és részletesebben megismerni, milyen is az élet az USA ezen államában, pláne magyarként? Akinek elegendőek a sablonok, az ne olvasson tovább, aki viszont kíváncsi arra, miként telt Gabriella és férje első négy éve Austinban, az olvasson tovább (ő jár jobban)! Akit pedig bővebben is érdekelnek a texasi kalandok, az menjen tovább a Travelbug blogra, de csak ha itt végzett az olvasással! (A képeket köszönöm szépen!)

"A bőrünk alatt is hazugság is van, tudat alatt is úgy készítjük fel a gyerekeinket a jövőre itthon, hogy a hazugság része kell legyen az életünknek" - írja a mai poszt szerzője, Móni a Magyarország 2.0 pályázatra küldött posztjában, amivel persze lehet egyetérteni és egyet nem érteni, de azért elgondolkodtató. Sajnos a szerző csak délután tud majd bekapcsolódni a beszélgetésbe, de ti addig se fogjátok vissza magatokat. :) És természetesen szavazzatok is szokás szerint a poszt végén és a Facebookon! (A pályázatra eddig megjelent posztokat itt olvashatjátok.)

Van az a típus (szerintem a határátkelők között a szokásosnál nagyobb arányban), aki egyszer csak besokall egy helyen, és úgy érzi, változtatnia kell. Hogy aztán ez a változtatás külföldre költözést jelent-e, vagy teljes életmódváltást is, az már másik kérdés. A mai poszt szerzője, Kati és párja teljesen megváltoztatták az életüket. Lenyűgöző történet következik, azzal együtt is, hogy az életmódjuk nyilván nem való mindenkinek, de ők boldogok és mégis csak ez a lényeg. Most már csak az a kérdés, miért mindenki Laci?

Van az úgy, hogy egy város elsőre sokkolja az embert, és azt gondolja, kizárt, hogy ő ott tudjon élni. Aztán eltelik egy kis idő, és megszokja, elfogadja (jobb esetben: megszereti) az adott helyet. Az eheti válogatás egyik posztjának helyszíne Amszterdam, amit a közlekedésen keresztül nézünk meg. Aztán ha már közlekedünk, megtesszük ezt Törökországban is, az útmenti megállókat véve górcső alá, végül punkoskodunk egyet Svédországban, mert az jó.

(Fotó: pixabay.com/hanspetersmits)

Banka Roland, vagy ahogy mindenki ismeri, Rolandante Caminója egyenesen Budaörsről indult. Nem mindennapi nevének jelentését kalandozásairól szóló blogján magyarázza meg, ahol azt is elmondja, hogyan lett útitársa Rocinante. A magyar fiatalember ugyanis nem magányosan zarándokol, hanem egy ismerős nevű szamár társaságában. Az interjút a KultúrTapas oldal készítette, de itt jelenik meg először, a Határátkelőn, ami reményeim szerint egy nagyszerű és izgalmas együttműködés kezdete lehet – remélem, a ti tetszésetek is elnyeri! (A fotók Roland Facebook-oldaláról származnak.)