Határátkelő

Kedden elnököt választ az Egyesült Államok, és bár ilyenkor nagyon nehéz elvonatkoztatni a mindenkori választási kampányok keltette hangulattól, azért az talán nem túlzás, hogy ez a választás sokban különbözik az eddigiektől. Hogy ez mi mindennek köszönhető, arról nyilván sokat fognak még beszélni és írni. A Határátkelőn nem véletlenül nem akartam eddig foglalkozni a témával, most azonban úgy alakult, hogy két olyan posztra is lehetőség nyílik, ami talán érdekesen és kicsit másként tud reflektálni az eseményekre. A mait a blog egyik törzstagja, Bredpitt Móni jegyzi, és egy sokáig az Egyesült Államokban, most pedig Magyarországon élő szemszögéből nézi a kérdést. A keddi második poszt éppen fordítva, egy még nem olyan régen Magyarországról az Egyesült Államokba költözött szerző írása lesz. Lássuk tehát Móni posztját!

Az volt a terv, hogy egy két-három év alatt megkeresünk annyi pénzt, hogy utána hazamehessünk, és új életet kezdhessünk. Számtalan magyar vágott ezzel a gondolattal neki a határátkelésnek, hogy aztán 4-5-6 év múlva döbbenjen rá arra, hogy már bőven meghaladta a maga számára kiszabott időkeretet, mi több, nem is olyan biztos már a hazatérésben sem. Szerintem erről ma beszélgethetnénk egy jót, de a heti blogajánló másik két írása sem kevésbé érdekes: az egyikben munkát keresünk Dániában, a másik pedig anyósok és menyek viszonyt feszegeti. Szerintem erről is lehet mit beszélni… Vágjunk is bele!

Ha te is tovább maradtál, mint eredetileg tervezted, és szívesen megírnád, miért és hogyan történt, tedd meg! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

A világ legnagyobb tava (legalábbis területre) az Egyesült Államokban található, méghozzá a kanadai határnál. A Lake Superior (vagy Felső-tó) majdnem akkor, mint Magyarország, és amellett, hogy a kereskedelem szempontjából fontos hajózási útvonal, népszerű kirándulóhely is. Kalauzunk ezúttal Bumber, aki már több posztot is küldött amerikai élményeiről és most, utolsó írásában a Felső-tó környékére visz minket jó pár képpel segítve az utat. (Korábban írt már Minneapolisról, július 4.-ről, Chicagóról és gasztronómiai kalandjairól, ha nem olvastátok volna, akkor pótoljátok!)

A londoni felsőbíróság döntése szerint a brit parlamentnek szavaznia kell az Európai Uniós kilépési folyamat elindításáról. Ez mindenképpen akár több hónapos csúszást jelenthet a Brexitben, szélsőséges esetben akár az is előfordulhat, hogy az Egyesült Királyság nem lép ki az Európai Unióból. Valószínűleg ki fog, de ennek most sem a menetrendje, sem a módja nem ismert. Gondoltam, kicsit nézzük meg közelebbről, hol is tartunk a csütörtöki döntést követően.

Első ránézésre kívánni sem lehet kellemesebb határátkelést, mint ami LondoniTódinak jutott: a párja már eleve Londonban élt, nem a semmire kellett kimennie, mi több, állást is sikerült találnia. Ezzel együtt sem volt egyszerű az első időszak, ami azért elgondolkodtató, és jól mutatja a határátkelés lelki oldalának nehézségeit is. Lássuk tehát a történetet, a képeket pedig köszönöm szépen!