Határátkelő

Talán emlékeztek még Ágira, aki hatvan napot töltött Balin, és kalandjai első részéről már olvashattatok itt, a Határátkelőn. Most jöjjön a folytatás, amiben megnézzük, milyen egy helyi temetés, kiderül, mást kínálnak-e a nemzetközi gyorséttermek helyi kirendeltségei, és azt is megtudhatjátok, miért mosolyog a Hold.

Mit főzöl karácsonykor, mi kerül az ünnepi asztalra? Oszd meg velünk a receptet, ötletet, akár a helyi specialitásokat, hátha valakinek ötletet is adsz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

Így karácsony tájékán rengeteg csomagot kézbesítenek ki Európa országaiban. A mai poszt szerzője, Em, is dolgozott futárként év végén, méghozzá Münchenben. Tapasztalatai finoman szólva is vegyesek, különösen az ünnepeket élte meg nehezen, amit meg tudok érteni. (A képeket köszönöm.)

Megbírságolva...

Az első időszak akkor sem egyszerű, ha az ember párja annak az országnak a polgára, ahová költözünk. Ezt tapasztalta meg saját bőrén Zsófi is, aki francia férjével költözött Nantes-ba. Az elég gyorsan kiderült, hogy vannak ugyan finom borok és jó sajtok, de a beilleszkedés ennél jóval bonyolultabb kérdés. (A képeket köszönöm szépen!)

Egy hete kezdődött egy sorozat, amiben külföldön élő magyar gyerekek mesélnek az életükről, arról, hogyan látják ők a világot. Akkor a megérkezés, az első napok izgalma, és a nyelv volt a téma, ma pedig ugyanazokkal a szereplőkkel folytatjuk, a kérdések pedig az óvoda/iskola, a barátság és a Magyarországon maradottak körül forognak majd. A kérdező ezúttal is a Frankfurti mesék blog szerzője, Gabuschka, akinek rengeteg munkája van abban, hogy ez a sorozat létrejött.

Rengeteg szó esik arról, milyen válságot jelent a magyar építőiparban az, hogy a benne dolgozók külföldön vállalnak munkát. Ma első kézből olvashatjátok, milyen is egy Ausztriába hetente ingázó villanyszerelő élete. Ütvefúró ugyanis így él és dolgozik. Tanulságos poszt következik.