Határátkelő

Bevallom, a blogon próbálok nem foglalkozni a különböző kormányzati kijelentésekkel, amiért most kivételt teszek, az egyrészt a megszólaló személye, másrészt az, hogy úgy látom, ismét sikerült szintet lépni, és nemes egyszerűséggel lerabszolgázni pár százezer határátkelő magyart.

Régóta senki nem hív fel onnan, ahonnan jöttem. Messziről. Erről talán én is tehetek, nem tudom – írja József, és ezek a mondatok azért engem eléggé szíven ütöttek. Meg még sok minden más is. Következzen egy helyzetjelentés egy kölni magyar szociális munkástól.

Lassan hagyomány, hogy ilyenkor, április környékén a 35 év alatti kalandvágyó fiatalok beélesítik a gépet, és megpróbálnak lecsapni az új-zélandi working holiday vízumra, ami elég komoly lehetőség arra, hogy az ember egy évet töltsön a kiwik földjén. Túl sok feltétel nincs, de a gyorsaság feltétlenül köztük van – írta Orsi, aki korábban maga is eltöltött egy évet így (és aki erről blogot is írt Hortobágyi Rántott Vombat címen).

Nagyon érdekes helyzetet teremtett a brit miniszterelnök azzal, hogy bejelentette, június 8-ra előrehozott parlamenti választásokat írna ki. Politikus ilyet nyilván akkor tesz, ha biztos a dolgában (pláne, ha egyébként még bőven lenne ideje megmérettetni magát), ám Theresa May húzásának megvannak a maga veszélyei.

Nehéz mit írni a mai poszt elé, ami tulajdonképpen (ahogyan azt már Diggertől megszokhattátok) elég erős választ ad arra a kérdésre, hogy miért is lesz a magyarokból határátkelő, és hogy mi a legnagyobb különbség Magyarország és Anglia között.