Határátkelő

Mindig érdekes arról olvasni, miként látnak minket, magyarokat a külföldiek (ez aztán vagy sokkol vagy nem…), a Határátkelőn is volt már ilyen poszt, nem is egy. Azonban azok az írások jellemzően nyugat-európaiak (vagy éppen amerikaiak) szemüvegén keresztül mutatták meg az országot. Kicsit talán más a helyzet akkor, ha a volt szocialista blokkból érkezik valaki, hiszen talán több közös pontot talál – legalábbis ezt gondolná az ember. Mindjárt kiderül, igaz-e. A mai poszt szerzője ugyanis egy 22 éves lett lány, aki több, mint négy hónapja él Magyarországon és akit arra kértem, írja meg tapasztalatait.

Átlagosnak semmiképpen sem nevezném a mai történetet, annál is inkább, mert Pál sztorija azt mutatja meg, milyen szinte a semmivel nekiindulni – először Svájcnak, aztán Angliának. Hogy miért éppen ez a két ország, és mi is az a banyatanya, azonnal kiderül.

Miközben az Egyesült Államok, Ausztrália vagy éppen Új-Zéland egyre jobban szigorítja a bevándorlást, a jelek szerint Kanada éppen az ellenkező irányba mozdul. Más kérdés, hogy ezzel együtt sem olyan egyszerű munkavállalói vízumot szerezni az észak-amerikai országba.

WTF are we doing? – teszi fel a kérdést Tamás, illetve az általa írt poszt elején belinkelt videóban az együttes. És tényleg, mit művelünk a világunkkal, és mindez hogyan néz ki egy Norvégiában élő magyar szemével? A mai talán szokatlan poszt lesz, de szerintem a téma fontos és sokat lehet beszélgetni róla.

(Fotó: pixabay.com/Prylarer)

Amikor néhány napja megjelent Fanni posztja arról, milyen tapasztalat külföldön szülni, nem hittem volna, hogy így megindulnak az írások a témában. De megindultak, hiszen pár napra rá megjelent Zsófi története arról, miként zajlik mindez Ausztriában, ma pedig Németországba látogatunk Rita segítségével, aki ott adott életet gyermekének. (A képeket neki is köszönöm!).

Te is külföldön szültél? Milyen tapasztalataid vannak? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!