Határátkelő

Mindig örülök, amikor egy blog hosszú hallgatás után életjelet ad magáról. Pláne, amikor egy olyan érdekes összeállítással teszi, mint a Müncheni kisokos, melyben részletes leírást olvashatunk arról, mi is történt az elmúlt időszakban. Emellett autót veszünk Luxemburgban és felelevenítjük DJ Bobo (nem túl kellemes…) emlékét.

Egy gyermek születése nagy öröm, persze legalább ennyire stresszes is. Nem árt, ha ilyenkor az ember megfelelő segítséget kap – és nem csak anyagilag. A család persze segít (ha tud), de azért az sem mindegy, hogy egy-egy ország miként támogatja a gyermekvállalást. Ma egy kicsit ezt a témát próbálom körüljárni. (Nem kell aggódni, nem szülünk, inkább a gyermekvállalás körüli támogatásokról szól a poszt.)

Az nem újdonság, ha valakit a szíve nyugatra visz, ám ha az a nyugat nem egészen az a nyugat, amit megszoktunk, akkor már rögtön érdekesebb lesz a történet. Különösen, ha elárulom, hogy ma egy rendszeres szerző tér vissza TeePolgar személyében, márpedig azt már megszokhattuk tőle, hogy nem akármilyen kalandokba és helyzetekbe keveredik. (A képeket köszönöm neki ezúttal is.)

Marketingcsoda (McDonner) és csirke angolul, de ciril betűkkel

Nyilván a legtöbb külföldön élő magyarnak munkával telik március 15. Ugyanakkor az is könnyen előfordulhat, hogy a mindenféle hivatalos megemlékezések helyett átalakul a nemzeti ünnep és mást kezd jelenteni, mint Magyarországon. A Hollandiában élő Nóra írása.

Csilla Kárpátaljáról Budapesten keresztül került Zürichbe, és persze néha ő is elbizonytalanodik abban, hogy jól döntött-e, ezek az időszakok nem tartanak sokáig, mert elég régóta imádja az országot. Élményeiről vlogot is vezet. (A képeket köszönöm!)

Ezért a látványért még másfél év után is képes vagyok lehúzódni az út szélére, hogy lőjek egy képet. :)