Határátkelő

Akár egy héttel ezelőtt is nehéz lett volna elképzelni, hogy lesz bármi mostanában, ami letaszítja a koronavírust a hírek éléről. Aztán jött egy brutális, halállal végződő rendőri intézkedés Minneapolisban és hirtelen égő utcákkal és összecsapásokkal lettek tele a híradók. Az amerikai nagyvárosban él Roger (aki írt már ide, a blogra korábban), akit most arra kértem, írja meg, hogyan telnek a napjaik.

Az üzleti élet kultúrája és szabályai a legtöbb országban eltérőek, a nagy kérdés leginkább az, hogy csak finomságokról van szó, vagy komoly különbségekről. Oroszország esetében ez utóbbi igaz, bár mint Zsolt (aki korábban már beszámolt arról, hogyan ragadt a karantén idején az országban – a sztori itt olvasható) tapasztalatából és írásából kiderül, még ez sem teljesen pontos így, hiszen hatalmas országról beszélünk.

A nagy autó nem póz - szükségszerűség

Hollandia nyitott és befogadó ország, ennek ellenére mintha az utóbbi időben megszaporodtak volna az intézményes megkülönböztetésről szóló hírek. Igaz ez a lakásbérléstől a munkavállalásig.

Minden országban vannak olyan társadalmi szokások (ha úgy tetszik, tabuk), amiket nem illik megszegni, különben elég csúnyán fognak ránk nézni, vagy bunkónak tartanak majd. Esetleg mindkettő. Lássuk, mi a helyzet a dánoknál az italtól a születésnapokon át az udvariasságig!

Máig emlékszem, amikor életemben először találkoztam “guggolós” WC-vel. Az addig az angol WC-hez szokott gyermeki szememnek elég komoly megrázkódtatást jelentett. Szóval a címben feltett kérdésre a magma részéről azt mondanám, elég sokat elárulnak. Nagyjából hasonló véleményen van Steve is, aki Japánban szerzett tapasztalatairól számolt be.