Sir Mók története Angliában indul, aztán némi magyarországi kitérő után folytatódik. Hogy miként jönnek ide a fülöp-szigeteki nők? Nos, a magyarázatot valahol a Covid és a YouTube környékén érdemes keresni.
 

„A helyszín Anglia, 2020-at írunk. Karantén, vírus, lezárások, gazdasági kilátástalanság, vacak időjárás, magány. Ezekkel a szavakkal írom én le az akkori eseményeket. Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy kis előzménytörténetet röviden.
 
2019 februárjában elhagytam Angliát, majd 2020 februárjában visszatértem. Az évet Magyarországon töltöttem, a szüleimnél laktam, munkám nem volt, a házfelújítás és a tanulás mellett erre már nem jutott se időm, se energiám, feléltem a tartalékaimat.
 
Végül eljött a nap, minden vizsgám lezárult, immáron kamionsofőr lettem, hurrá irány vissza Angliába. Ekkor jött a váratlan fordulat, a COVID. Mivel pénzem az nem sok volt, mondhatni csak annyi volt a zsebemben, hogy hazakullogjak Magyarországra, nem volt őszinte a mosoly az arcomon.

Az elkeseredés következményei
 
Hónapokig nyelte mindenki a rossz híreket, a közérzetem borzasztó volt, meg is híztam, 118 kilót nyomott a mérleg. Elkeseredésemben a YouTube-ot bújtam reggeltől estig, mert se lehetőségem nem volt kimozdulni, se pénzem. Persze ekkor már találtam egy minimálbéres állást, de sofőrködni nem tudtam, mert senki se vett fel pályakezdőt.
 
Miközben magányosan ültem a szobámban és vég nélkül néztem a videókat, rátaláltam egy kb. 40 körüli amerikai emberke YouTube csatornájára. Tim K néven mindenki rákereshet. Tim a Fülöp-szigeteken élt már ekkor, a helyi feleségével.
 
Elkezdtem nézegetni a videót, mondván, de jó lenne, ha én is találnék magamnak egy ilyen tuti csajt mint az övé. Ismerjük a YouTube algoritmusát, ha megnézel valamiről egy videót, jelen esetben a Fülöp-szigetekről, akkor feldob rendre-másra egy csomó hasonló témájú videót.
 
Meglepetés és a valóság
 
Jöttek a jobbnál jobb videók, ahol a fülöp-szigeteki nőket dicsérték, rájöttem, ez nem lehet véletlen, ez az, ami nekem kell. Egy házias, tradicionális, alapvetően vidám egzotikus szépség. Mint a mesében a kiskirályfi, felkerekedtem és beregisztráltam a legnagyobb fülöp-szigeteki párkereső oldalra.
 
Legnagyobb meglepetésemre tucatnyi üzenetet kaptam pusztán órák alatt, tele lett a levelesfiókom, nem számolom már, de legalább 70-80 levél várt válaszra. A krónikák igazak, náluk tényleg nagy kincs a fehér ember, mostantól hívjatok László királynak, a fejemre koronát tegyetek, rosszat többé ne mondjon rólam senki, legalábbis akkor ezt gondoltam.
 
Aztán jött a valóság, pár napnyi levelezgetés után szimpatikus lett nekem egy lány, mivel ekkor már rengeteg ismeretem volt a fülöp-szigeteki kultúráról és az ottani gondolkodásmódról, ezért gyorsan ki is jelentettem, hogy mostantól mi egy pár vagyunk, dacára annak, hogy még csak pár napja leveleztünk és még sosem láttuk egymást, azért, mert náluk így szokás (különben a lány nem vesz komolyan).

Minden jól megy, aztán eltelik egy pár hét, már azt terveztem, hogy hogyan fogok kiutazni hozzá, hogyan fogok bemutatkozni a családjának, erre szó nélkül eltűnt a lány és többé nem írt semmit.
 
Na b+, gondoltam magamban, most dobhatom le magamról a koronát, mégsem vagyok akkora király, mint gondoltam. Sebaj, nem adjuk fel ilyen gyorsan, hiszen még mindig 2020-at írunk, nem lehet sehol sem ismerkedni, szóval nincs vesztenivalóm.
 
Jön a következő lány, már rutinszerűen gyorsan megkérem, hogy legyen a barátnőm, igent mondott, majd jöttek vele a problémák, kaptam egy pár vörös zászlót, azt mondta, hogy beteg az anyukája és ápolnia kell, mert agyvérzése volt, stb., ezért ha közöttünk komolyra fordulnának a dolgok, ő akkor sem tudta elköltözni velem Angliába. Felment bennem a pumpa, szakítottam vele.
 
Később kiderült, ekkor már a mostani párommal voltam együtt, hogy a lány nem akart átverni, valóban agyvérzése volt az anyukájának, megbántam elég rendesen de ez már a múlt.
 
Elvárások és kamu drámák
 
Elment a kedvem a fülöp-szigeteki csajoktól, valahogy nem sikerült online egyikkel sem kialakítani egy rendes kapcsolatot, az én részemről az volt az elvárás, hogy a hölgy ne akarjon gyereket, illetve legyen valamennyire önellátó, legyen munkája, ne a családja dirigáljon neki (ami egyébként egy szokás náluk), hanem ő dönthessen, ami baromira leszűkítette a lehetőségeimet, nem beszélve a csajok 90%-ról, aki valószínűleg simán csak csaló és a pénzedet akarja.
 
Hú, ha nekem el kellene mondanom, hogy hány kamu drámát hallgattam már végig tőlük, ami valójában meg sem történt, akkor itt ülhetnénk estig. Szóval ugyan búslakodva, de folytattam az angliai életemet, immáron sofőrként.
 
Az olvasóban most biztos felmerül a kérdés, hogy miért nem ismerkedtem angliai magyar nőkkel? Erre nagyon egyszerű a válasz, 26 éves voltam 2020-ban, szinte minden ismeretségemben lévő magyar nő pedig már bőven a 30-at taposta. Legyünk őszinték, elég ritka, amikor egy depresszióval küszködő, elhízott kamionsofőr megtalálja álmai nőjét egy idegen országban.
 
A fordulat
 
Teltek az évek, immáron 2023-at írunk, február körül járhattunk, amikor éppen megláttam a Messengeren egy csajt, akivel 2 éve megszakadt a levelezésünk. Ráírtam, válaszolt, még mindig szingli volt, én is.
 
Előzőleg valahogy se ő, se én nem voltunk mentálisan olyan állapotban, hogy nyitottak lettünk volna az ismerkedésre, ez most megváltozott, a 118 kilóról immáron kb. 95 kilóra lecsökkentett testsúllyal és pár év edzésmúlttal és szakmai tapasztalattal, valamint anyagi háttérrel már jóval nagyobb volt az önbizalmam. Egy vad levelezés közben megkérdezte: „Akkor most én menjek ki hozzád, vagy te jösz ki hozzám Malajziába?”
 
Ezzel a kérdéssel szeretném zárni a mai írásomat, mely csupán az első része egy háromrészes írásnak.
 
Engedjétek meg, hogy reklámozzam a saját YouTube csatornámat, amely angol nyelvű ugyan, de rendkívül színes szagos, és természetesen rólam, a barőtnőmről, Malájziáról és Angliáról szól.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.