Az embernek indulás előtt általában vannak elképzelései arról, milyen lesz majd az élete az új országban, más kérdés, hogy aztán ezek mennyire válnak be. Meték még csak elképzelni sem nagyon tudták, mi lesz velük a Fülöp-szigeten, most jöjjön egy szeretem-nem szeretem lista.

„Ahogy otthon üldögéltünk és tervezgettünk, el sem tudtuk képzelni, hogy a dolgok hogyan alakulnak majd Palawanon. Az előttünk álló idővel csak tervezni tudunk, de nem tudjuk, hogy mi fog velünk történni valójában.

Ami viszont eltelt, arról számot tudunk adni. Mik azok a dolgok, amik tetszenek és mik azok a dolgok, amikhez még hozzá kell szoknunk?

Szeretek reggel felkelni és izgatottan kinézni az ablakon, hogy ma milyen idő van. Persze mindig ugyan olyan.

Szeretek minden reggel kávézni az árnyékban.

Nem szeretem, hogy minden nap elmegy az áram.

Szeretem, ahogy az utakat építik. Döbbenet. Nem tudom ki a cement beszállító, de az milliárdos, tuti.

Szeretem, hogy a zűrzavarban egy teljesen átlátható és működő rendszer van.

Szeretem, hogy rám dudálnak, de csak azért, hogy figyeljek, mert megelőz.

Szeretem, hogy nem dudálnak, amikor feltartom a sort valamiért.

Szeretem, hogy mindenki 30km/h-val közlekedik és nem hangosak a motorok kipufogói.

Szeretem, hogy „Sir”-nek hívnak.

Szeretem, hogy a Zsófit „Maam”-nak nevezik.

Szeretem, hogy az lehetsz, aki legbelül lenni szeretnél, nem ítélnek el érte.

Szeretem a kifőzdékben emelgetni a fazekak tetejét és érdeklődni, hogy mit tartalmaznak.

Nem szeretek a pénztáraknál sorban állni és szaladni a bankkártyám után, mert minden terminálnál megpróbálja az összeget levenni, mert nem tudja, melyik gép működik éppen.

Szeretem este a naplementét. Minden nap 18.30-kor érkezik.

Szeretek este elmenni vacsorázni és kiválasztani véletlenül olyan ételt, amit nem is akartam enni.

Szeretek a vacsorához sört inni és nem félni, hogy elveszik a jogosítványomat.

Szeretem, hogy mosolyognak az emberek és azt meg főleg, ahogy a lányok rám!

Szeretem ahogy és amilyen tisztelettel az idősekkel bánnak.

Nem szeretem, hogy a csótány átmászik a lábamon vezetés közben a kocsiban, viszont azt szeretem, hogy megtanultuk elkapni őket üres sörösüveggel.

Szóval azt hiszem, hogy amit az első hatvan nap adott, az alapján szeretünk itt lenni!

Egyelőre nem bántuk meg, hogy eljöttünk.

Sokan mondták, hogy ilyen helyre, ahol az állapotok ennyire mások, mint az általuk megszokottak, biztos nem mennének. Sokaknak biztos igaza is van és ne menjenek ilyen helyre.

Azoknak viszont, akik hajlandóak csodálattal, alázattal és érdeklődéssel szembenézni az újdonsággal, na, azoknak mindenképp ajánlom!”

További élményekért olvassátok Met blogját, az Ázsiába mentünk-et!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!