Betegnek lenni a legszínvonalasabb egészségüggyel rendelkező országban sem öröm, márpedig az Egyesült Királyság közegészségügyét a legnagyobb jóindulattal is nehéz lenne oda sorolni.

(Fotó: pixabay.com)

Ráadásul Christine tapasztalata már csak azért is érdekes, mert már korán, a járvány kezdetén túljutott a koronavíruson, viszont maradtak utóhatásai. Lássuk, mit tapasztalt az egészségügyben.

„Múlt év márciusában estem túl a víruson és visszamaradt a nehézlégzés, mint szövődmény. Nem jó, de el voltam vele, aztán az oltás után hirtelen rosszabb lett. Már kevés volt az, hogy nyitott ablaknál élem az életem.

Így rászántam magam a telefondoktorra. Doki elküldött mellkasröntgenre és vérvételre. A vérvételnél mondták, hogy egy hét múlva lesz eredmény.

Ehhez képest másnap hívtak, hogy megjött az eredmény és itt fut mellékvágányra a történet, mert 1. vérszegény vagyok, írtak rá gyógyszert menjek érte a patikába és szedjem. 2. cukorbeteg vagyok, és napokon belül felhív majd egy orvos, hogy átbeszéljük a továbbiakat.

Doki fel is hívott, gyorsan berendelt még egy vér-vizelet vizsgálatot, csak hogy biztos legyen az eredmény. Aztán elirányított a diabéteszes nővérhez. Kaptam gyógyszert, egyelőre lassan adagolva, mert állítólag szétcseszi a gyomrot.

Meg kaptam mindenféle tájékoztató irományt, meg ajánlott könyveket, hogy mit érdemes átnézni, elolvasni. A patikában pedig a gyógyszer mellé kezembe nyomták az ingyenes gyógyszerellátásra jogosító kártya igénylőlapját. (…)

Az étkezésemet némileg meg kell reformálni, mert a mérésekből pontosan látható, miket nem kéne ez után ennem. Amúgy az angol irányelv nem az, hogy felejts el bizonyos ételeket, hanem az hogy ehetsz mindent, de ésszel és megtervezve. Idővel majd kialakul, mert egyelőre még a tanuló szakaszban vagyok.

De visszatérve az eredeti problémához, újabb időpont a telefondoktorral. A mellkasröntgen nem mutat semmit. Kibeszéljük, hogy hát igen, a vérvétel eredménye az érdekes és hogy vajon ez most a vírus következménye vagy amúgy is bekövetkezett volna.

Látszik, hogy long/poszt covid témában még mindig sötétben tapogatózik az orvostudomány.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Mit keresnek a rókák Brüsszelben?

Mármint nem csavaros eszű üzletemberek és politikusok (azt tudjuk), hanem a vadállatok, mert bizony egyre lelkesebben járkálnak be a városba (szemeteszsákok fosztogatása céljából) – írta a Brüsszeli buborék.

(Fotó: instagram.com/atelier_de_rose)

„Szerintem többen vannak Brüsszelben azok, akik láttak már a közvetlen lakókörnyezetükben rókát. Amikor az ember először megpillantja egyiküket – természetesen éjszaka – baktatni a házak tövében, akkor alaposan elcsodálkozik. Hogyan kerül egy európai főváros belső részébe, a villamossínekre egy róka?

Sőt, egy olyan fotó is keringett brüsszeli fórumokon, amelyen a róka konkrétat a villamosBAN volt. Állt az egyik ülésen, a mellső lábait a szék háttámlájának támasztva bámult kifelé.

A villamos egyértelműen brüsszeli volt, be lehetett azonosítani, a rókát már kevésbé. A közlekedési társaság szóvivője megerősítette, hogy a kép valódi, az egyik alkalmazottjuk készítette, a róka vélhetően akkor lopózott a járműbe, amikor az a villamosszínben állt, nyitott ajtókkal.

A rókák élelemért jönnek a városba, ez tulajdonképpen nem újdonság. A belga főváros környéki ravaszdik (ígérem, utoljára használom ezt a szót, szerintem is rettenetes) védettnek számítanak, ezért nem is szokták őket bántani, vagyis nincs bennük az egészségesnél nagyobb félelemérzet.

Sokaknak azonban elegük van a rókákból, mert a kerteket hajlandóak ideiglenes állomáshelyként tekinteni, és ennek megfelelően felásni, kitúrni, letaposni.

A szakemberek azt javasolják ilyenkor, hogy a tulaj temesse be a rókalyukak bejáratát, már ez is elég lehet, de ha másképp nem megy, akkor hívja a rókakezelő szolgálatot.

Azt mindenképpen javasolják, hogy ne etessék őket, ne hagyjanak kint nekik élelmet, mert akkor tuti, hogy egy vagy több vadállattal gyarapodik a család. Az óvintézkedések egyik formája, hogy a kerti komposztba se tegyünk halat, vadat s mi jó falat, mert az a rókaszem és -szájnak ingere.

Ugyancsak fontos elővigyázatossági intézkedés, hogy a szelektív hulladékot nagyon gondosan kell elhelyezni. Ez a háztartási vegyes hulladékra vonatkozik elsősorban, abban vannak az ételmaradékok.

Belgiumban a szelektívet különböző színű zsákokba gyűjtjük, amelyeket hetente több alkalommal elszállítanak. A műanyag zsákokat meg lehet vásárolni az üzletekben és ezzel már ki is fizettük az elszállításhoz kapcsolódó szolgáltatási díjakat, adókat. Tehát a zsákokat célszerű felkötni egy arra alkalmas fára.

Az erdőkhöz közeli településrészeken emiatt hetente két alkalommal úgy néznek ki az utcai fák, mint valami amorf karácsonyfák, amelyeken nagy zsáknyi szemetet lenget a szél. Elég bizarr.

De a másik eshetőség, hogy fél grillcsirkéket a használt pelenka és tojáshéj társaságában görgeti a szél az utcákon, amelyet búsan figyel a rókacincálta szemeteszsák maradéka. Akkor inkább akasszunk.”

Az eredeti és teljes posztot itt olvashatjátok el, ne hagyjátok ki!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.