Valamiért mindig vonzott a latin-amerikai ország. Nyilván a köré fonódó legendák, időnként a veszélyessége, a csodás kultúra, az emberek, az ételek – szóval Mexikó nagyszerű hely lehet. Steve ma három városba visz el minket.

„Persze sok gyönyörű város van Mexikóban, én most csak háromról fogok beszélni.

Ezekbe a városokba busszal lehet eljutni a fővárosból. A turisták majdnem mindig a menetrendszerinti luxusbuszokon mennek. Legtöbbje rögvest a reptérről indul. Megérkezvén csak mész a buszodhoz.

Veszel jegyet, majd beszállás előtt még meg is motoznak, nehogy a sok gringót frissen érkezve kirabolják. A kaját is a kezedbe nyomják. Kényelmes ülésed előtt még TV is van. Tisztára olyan, mint a repülőn a business class.

Quarétaro

Itt fogták el osztrák származású I. Maximiliánt és itt végezték ki 1867-ben.
Valamikor főváros is volt, ma az ugyanolyan nevű megye legfontosabb települése 800 ezer lakossal. Része az UNESCO Világörökségének, egyben a leggazdagabb mexikói város.

A repülőtérről kb. 3 óra busszal. Megérkezvén a buszállomáson mégy a taxi kioszkhoz. Megmondod hova akarsz menni, kifizeted. Adnak egy cetlit. Ezt megmutatod a taxisnak és már visz is.

A mi hotelunk (egyike a legjobbaknak) a Centro Historico (azaz a történelmi városközpontban) kellős közepén volt. A város legjobb terén. Régi épület, már 300 éve is fogadó volt. Lehetett látni hova kötötték és hol itatták a lovakat.

Este volt, kimentünk a térre, beültünk egy étterembe és rendeltünk egy margaritát. Nemsokára még egyet. A téren játszott a mariachi banda… a helybeliek korzóztak… a hangulat jó volt. Érdemes volt messziről ide jönni, télből nyárba.

St. Miguel de Allende

Quarétarótól fél óra taxival. Kisebb, de festői hely, kb. 80 ezer lakossal. Ennek nem kis része amerikai/kanadai nyugdíjas és művész. A hőmérséklet nappal 25 fok C, éjszaka 10, mindez egész évben. Se fűtésre, se légkondicionálásra nincsen szükség. 2000 méter magasan vagy, de észre sem veszed.

Szobát reggelivel (bed&breakfast) béreltünk 4 napra. Egy amerikai nyugdíjas házaspár volt a tulaj, volt vagy 5 kiadó szobájuk, 15 perc sétányira a városka központjától egy dombon.

Macskaköves utak, virágok, kaktuszok mindenütt. Szobánknak volt verandája, le lehetett látni a nem túl messze fekvő főtérre és az ottani nagy bazilikára. Nappal minden órában jött a bim-bam. Este a főtéren nagy az élet. Mariachik zenélnek, a népek élvezik a semmittevést, gyerekek kergetőznek. Senki sem néz TV-t.

Guanajuato

Ide bérelt autóval (vezetőstül) mentünk. Guanajuató régi egyetemi város és valamikor ezüstöt is bányásztak itt. A bányából (és egypár kiszáradt földalatti folyóból) alagutak maradtak, ezeket mára autóutakká alakították át.

Ide-oda bandukoltunk a városkában, be is mentünk az egyik szép templomba. Épp az egyetem zenekara gyakorolt egy Mozart zongoraversenyt a szombati koncertre.

Szóltak, hogy maradjunk csendben, de erre semmi szükség nem volt. Beültünk egy padba… hallgattuk a csodás koncertzongorát és a zenekart. Csupa fiatal, a professzor karmesterrel az élükön.

Úgy gondoltam, megpihenek itt egy kicsit, szinte éreztem ahogy az agysejtjeim regenerálódnak.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.