Nem minden a pénz, kikapcsolódni például nélküle is lehet, pláne, ha az ember olyan nagyvárosban él, mint London. Szóval mi lenne, ha ma kicsit eljátszanánk a gondolattal, ki mit csinálna, ha szabadideje ugyan lenne, de pénze mellé nem?
Mit tennél, ha lenne egy óra / nap / hét szabadidőd? A kérdés (amit Hannah válaszolt meg) jó, bennünk is elindította a vezérhangyát. Lássuk, ő mire jutott!
„Mi tud kikapcsolni, ha nincs egy vasad sem? Londonban élve ez pofon egyszerű. Egy séta a Greenwich parkban nem kerül semmibe. Papagáj etetése a Hyde parkban szintén ingyenes.
Vagy csak úgy sétálgatni a Temze mentén oda-vissza az embereket figyelve is szórakoztató tud lenni. A legtöbb múzeum is ingyenes - már ha nyitnak. Kicsit elveszni a British Múzeumban is klassz kikapcsolódás, például felkeresni a több ezer éves múmiákat, és fizetni sem kell érte. A sort folytatni lehetne kismillió ötlettel, itt, a brit fővárosban élve.
Olykor pedig a legjobb kikapcsolódás egy kis Netflix. Egy vígjáték, amin szétröhögöm magam. Az American Pie – az nekem pont ilyen, de a Change up bizonyos jelenetei is újra és újra meg tudnak nevettetni.
Aztán vannak a komfortfilmjeim, mint a Hirtelen 30 (13 going on 30), abszolút kellemes lelkiállapotba tud hozni minden egyes alkalommal. Olykor pedig a Yes man is megmentő tud lenni, s ad egy lökést, hogy legyek/maradjak/akarjak nyitott lenni az újra és engedjem, hogy az élet meglepjem.
Mihez kezdenél, ha jönne egy jótündér és kapnál időt, pénzt és helyet, minden eszközt is ahhoz, hogy…. Mire kérnéd?
Most azt mondanám ennek a tündérnek, hogy Sydney pár hét és pár nap Szingapúrban, átszállás miatt. Egy belső hang súgja, hogy nekem valamiért Sydneybe el kell mennem, nekem ott valami dolgom van. Ez a gondolat már tavaly is kísértett.
Fel szeretném keresni az ausztrál fővárost és egyedül. Ezt abszolút szólóútnak tervezem, az utolsó nagy szólóutamnak, hiszen utána már nem szeretnék magamban utazni. Ám Sydneyt egy korszak lezárásának gondoltam ki.”
A teljes írást itt találjátok.
Kiszabadult ketrecbe zárt oroszlánok
Írországban véget ért a rövidebb-hosszabb megszakításokkal 2020 márciusa óta tartó 5 km lockdown korlátozás és 2021. április 12. után már 20 km-es zónában (vagy saját megyében) is lehet végre kirándulni. A Kelta Vándor ezt természetesen egy kirándulással ünnepelte, méghozzá a Wicklow-hegységbe.
„Mivel mint a ketrecbe zárt oroszlánok, csak az otthonunk szűk körzetében sétáltunk, futottunk, néha bringáztunk az elmúlt, végtelenül hosszúnak tűnő hónapokban, biztosan vissza kell edzeni magunkat a régi formánkba. Ehhez elsőre kifejezetten ideális ez a 10-11 km-es túra.
Először még tavaly júniusban jöttünk fel ide, szintén 20 km-es korlátozásban, mert a Wicklow-hegység nyugati oldala még éppen benne van a hatókörünkben.
Van egy meredek, az erdősáv mentén nyílegyenesen felvezető ösvény (térkép itt), persze most, második alkalommal már mi is inkább a hosszabb és lankásabb erdei utat választottuk, ami kanyarogva vezet fel a csúcsra. Nektek is ezt ajánlom, marad még így is elég kaptató a túrához az ösvény felsőbb szakaszán.
A Seefin (621 m) csúcsán nem csak a kilátást lehet élvezni, hanem egy 5000 éves kőkorszaki folyosósír is árválkodik itt, és teljesen szabadon várja, hogy felfedezzük.
Maga a sír egy 24 m átmérőjű kőhalom, 3 m magas és egy 7 m-es folyosó vezet a kamrához, amiből 5 kisebb is nyílik.
A bejárati nyíláson valahogy átpréseltem magam, de nem állítom, hogy túl jó ötlet volt, mert beljebb sem sokkal tágasabb, így talán ti jobban jártok, ha a tetőről közelítetek majd!
A fedőkövét ugyanis elmozdították, így bele is lehet mászni. Gyerekeknek kifejezetten izgalmas! (Tipp: Vigyetek magatokkal erre a túrára fejlámpát vagy zseblámpát, és figyeljétek meg alaposan a felületeket ősi, vésett minták után kutatva a kamra belsejében!) (…)
Van valami elképesztő érzés abban, hogy itt állhatok egy ilyen több ezer éves építmény bejáratánál csak így, mert túra közben éppen útba esik. Számomra ennek van a legnagyobb varázsa, amit így magunk fedezhetünk fel egy túra részeként teljesen egyedül…
Vannak még a szigeten hasonlóan „elszórt” folyosósírok máshol is szép számmal, az egyiket érdemes útba ejteni, ha egyszer itt jártok Írországban.
Loughcrew-t például nagyon ajánlom, ahhoz egy kulcsot kell elkérni és kaptok egyéni vezetőt is. A másik kedvenc ilyen helyem Sligo megyében Carrowkeel sírjai. Ha szerettek túrázni, inkább azt ajánlom.”
Az egész írást (sok fényképpel) itt találjátok, ne hagyjátok ki!
Barangolj velünk szerte a világban!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek