Ezekben a hetekben mindenki az oltásokról beszél, sokan várják, sokan nem elutasítják, akadnak, ahol zökkenőmentes a szervezés és van, ahol minden, csak nem az. Következzen három magyar története Angliából, néhány közös ponttal.
„Volt szerencsém megkapni az első oltásomat. Férjem már két hete megkapta az övét. Mindketten az oxfordi vakcinát kaptuk.
A dolog menete egyszerű. Én egy emailt kaptam a rendelőből egy linkkel, hogy azon tudok időpontot foglalni. Ezt meg is tettem egyből. Így szombat reggel kilencre meg is céloztam a városházát.
Szerencsére korábban mentem, mert kint a parkolóban elég sokan várakoztak. Elsőnek sorban kellett állni, hogy lázat mérjenek, majd tovább irányítottak egy másik sorba itt már rendelő szerinti elosztásban.
Csak ez után lehetett bejutni az épületbe és újból sorban állni a rendelőnk számára kinevezett recepciónál. Ott megkaptam a papírokat, majd bejutottam a terembe ahol az oltás folyik és beálltam az én rendelőmhöz várakozók mögé.
Végül sorra kerültem, ahol gyors adminisztráció után meg is kaptam a szurit. Mindenhol udvariasak, sok az önkéntes, akik terelgetik az embereket a megfelelő sorba.
Így hatékony és relatíve gyorsan megy az egész, nekem kb. 25 percembe telt onnantól, hogy beálltam a parkolóba, odáig, hogy kisétáltam az ajtón. A szervezők készítették ezt a videót is bemutatni a fentieket.
Mivel a videó még januárban készült, azóta kicsit felturbózták az egészet és megduplázták az oltószemélyzetet, így viszont az oltás után már nincs lehetőség ott várakozni az esetleges allergiás reakciókra, hanem egyből távozni kell.
És hogy is érzem magam. Oltás után azonnal rendesen fájt és égett is a karom. Egy órával később már teljesen ki voltam ütve, álmos voltam, alig bírtam ülve maradni, homályos volt a látásom, szédültem és borzasztó fáradt voltam.
Alig vártam az ebédet, aztán kettőtől aludjak délután ötig, hogy aztán este nyolckor újra ugyanott tartsak, még ülni is nehéz. Éjjel többször is felébredtem, hogy fáj a karom és ez azóta sem változott. Még mindig fáradt vagyok, de már nem az a teljesen letaglózó érzés” – írta Christine a blogján.
„Egy krikettpályán oltottak be”
A Szabad Európa több magyart is megkérdezett az elmúlt hetekben az oltásról, az ő tapasztalataik hasonlók voltak. Az ötvenes Helga például az egyik legnagyobb londoni praxiskörzetben lakik.
„Engem egy krikettpályán oltottak be, de katonai létesítményekben, sportcsarnokokban, üresen álló szállodákban is hoztak létre oltóközpontokat. Az enyémet - gondolom, mindegyiket – úgy alakították ki, hogy az érkezők és a távozók nem találkoznak egymással” – mesélte az oldalnak.
Helgának rengeteg önkéntes segített az eligazodásban, nem kellett előre kitöltögetnie papírokat, nem kellett külön regisztrálni, lévén minden egészségügyi adata benne van az NHS adatbázisában.
Oltani egy függönnyel elválasztott „helyiségben” oltotta egy szülésznő, majd kapott egy 4 oldalas útmutatót, rajta minden szükséges információval, esetleges mellékhatásokkal, és azzal, kihez forduljon, ha valami problémája akad.
„Kaptam egy kedves matricát és egy kártyát, amin rajta van a nevem, az hogy mikor és mivel oltottak, de még annak az ampullának a száma is, amiből felszívták a fecskendőbe az oltóanyagot, amit beadtak nekem” – mondta Helga, akit aztán leültettek egy teremben (ez még februárban történt), hogy pihenjen tíz percet.
Ami a hangulatot illeti, azt leginkább a következőképpen tudta jellemezni: „Karneváli hangulat, semmi feszkó”.
„Az apró kedvességek az egyik dolog, amiért jó itt élni”
London északi részén Endre is elégedett volt a szervezéssel, őt két biztonsági ember már 20 méterről kiszúrta az utcán és udvariasan „beterelte” a rendelő előtt felállított sátorba.
Amikor kiderült róla, hogy magyar, gyorsan előkerült az önkéntesek között egy honfitárs, aki elmondása szerint azért vállalta a munkát, „mert jobb, mint napközben otthon ülni a kényszerszabadság miatt”.
Minimális várakozás után behívták az egyik oltóhelyiségbe, ahol megkérdezték, elfogadja-e az AstraZenecát. Elfogadta, megkérdezték, milyen kezes, hogy a másikba kapja az oltást („csak mert kicsit nehezebb lesz azt a karját mozgatni”).
Maga az oltás másodpercek alatt fájdalommentesen megtörtént: „utána a nővér kiállította az igazolást, rajta a vakcina sorozatszámával és elmondta, hogy a brit oltási gyakorlat értelmében a második dózist 3 hónap múlva kapom meg”.
Ezen az oltóponton hétvégén átlagosan napi 2000 embert oltanak be, hétközben kevesebbet.
„Van, aki felületesnek tartja a briteket, de a mindennapi, apró kedvességek az egyik dolog, amiért jó itt élni” – foglalta össze tapasztalatait Endre a Szabad Európának.
Barangold be velünk az egész világot!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek