„A fene se gondolta, hogy ez ennyire komplikált lesz.” A mondatot alighanem sok határátkelő kiejtette már a száján, persze nem feltétlenül bölcsivadászat közben. Pedig bizony ilyenkor érhetik nagyon komoly (és majdnem annyira kellemetlen) meglepetések az embert.
Veráék már 20 hetes terhesen feliratkoztatták a kis magzatot az állami bölcsik várólistájára. Akkor még azzal a szándékkal, hogy a gyerek 9 hónaposan már bölcsis lesz, és ugyan az időpont készül októberre módosult, a kellemetlen meglepetések sora viszonylag korán elkezdődött – noha nem is gondolták volna.
„A „bölcsihatóság” nyugtázta a változtatást, update-elték az aktát, én meg hátradőltem és örültem magamnak, hogy ennyivel korábban feliratkozva tutibiztosan lesz helyünk.
A bölcsihatóság, úgy képzelem, ördögi kacajt hallatva süllyesztette a dossziénkat a másik kiscsillió „úgyse jutnak be” feliratú közé, csak épp nekünk nem szóltak erről. Háromhavonta kell(ett) nekik írni/telefonálni, hogy még mindig érdeklődünk, mindannyiszor visszaírtak, hogy oké.
Most, hogy ez az egész testközelbe került, felhívtam őket januárban, hogy értem én, hogy eddig semmi biztosat nem tudtak mondani, na és most? És ha most sem, akkor mikor igen?
A nő a vonal túloldalán úgy hangzott, mintha a FAQ rovatból olvasná fel a választ aznap hatvanhetedszerre (de legalább kedvesen): azt tanácsolják, hogy mindenképp nézzünk magánbölcsiket is, mert ők - kapaszkodj - JÚNIUSIG nem tudnak biztosat mondani.
Meg hát igazából utána se, csak már talán a június is kicsit késő, ugye, Madame, egy szeptemberi kezdéshez. Anyád. (És ez már a nyomdafesték-kompatibilis reakcióm hetekkel később.)
Itt kicsit kiszakítom magam a történet fonalából (!), és elmondom, hogy Luxembourg városban összesen öt darab állami bölcsi van összesen 300 hellyel, ebből mondjuk (tényleg csak hasraütésszerűen) a fele a babáké (2 év alatt). Na, tehát (tan)évente mintegy 150 hely.
Ehhez képest 2016-ban 6855 gyerek született az országban - persze, van, aki közülük nem (itt) ment bölcsibe, de ha nagyon nagylelkűen csak 3000 leendő fővárosi bölcsissel számolunk évente, az is elképesztően sok a 150 helyre. Na, szóval ezért iratkoztunk fel a 20. hétben.
Bölcsi amúgy 3 éves korig van, nem kötelező, fizetős az állami is, utána 3-4 éves kor között választhat az ember, hogy marad-e a gyerMek a bölcsiben, vagy megy az úgynevezett (már ingyenes) „précoce”-ba, amit én jobb híján óvodaelőkészítőnek fordítok, és hát végülis az is, de az elsődleges célja a (francia & luxemburgi) nyelvi integráció. Aztán 4 éves kortól kötelező az óvoda. Az már ingyenes és hely is van elég. (...)
Szóval ez az ominózus telefonbeszélgetés kb. két hete volt, és akkor baromira kétségbeestem - nem amiatt, hogy miből fogunk egy magánbölcsit megfizetni, hanem hogy mi van, ha már oda is elkéstünk, hát szeptemberig már csak nyolc hónap, jézusmária világvége, mondhatok föl, hogy femme au foyer legyek teljes munkaidőben, mi lesz így, mindmeghalunk.
Akkor elkezdtünk tragikus hirtelenséggel magánbölcsiket nézni, és beírtam egy helyi érdekű Facebook-csoportba is tanácsért, és az egyik posztomat követően rám írt egy volt kolléganőm, és gyakorlatilag egyértelműen kimondta, amit eddigre már sejtettünk: felejtsük el az állami bölcsiket, ott annyira kevés a hely, hogy csak az igazán rászorulók jutnak be, ő nem ismer senkit, akinek sikerült volna (mondhatnánk, hogy egy ember ismeretségi köre nem reprezentatív, de ez a nő speciel óriási networköt tudhat magáénak), azonnal jelentkezzünk magánbölcsikhez, és mindenképp többhöz, mert ezek jórészt kisebb, családias intézmények, kevés hellyel és hosszú várólistákkal...
Na és akkor kiderült, hogy Luxi városban és közvetlen közelében, azaz tőlünk (itthonról vagy a munkahelyeink valamelyikétől) autóval egy 20 perc sugarú körön belül úgy nagyjából 150 magánbölcsi van, ebből válasszon az ember.
Hát kösz. Tudom, ha nincs hely, az a baj, ha van hely, az a baj. Valami mindig a baj! De az igazi baj, hogy nem derül ki, van-e helyük, amíg az ember nem ír nekik / hívja föl őket. (...)”
A történetnek (egyelőre) nincs teljesen megnyugtató végkifejlete, de a poszt végét itt elolvashatjátok.
Kanadai tél - naná, hogy korcsolya!
Amikor a Juharszirup blog szerzői Kanadába költöztek, gyorsan rájöttek, hogy arrafelé a tél hosszú és érdemes olyan hobbit találni, amivel a telet lehet élvezni, különben becsavarodik az ember 5 hideg hónap alatt. Adta magát a megoldás: a korcsolya.
„Torontóban szinte minden környéken van egy szuper műjeges kültéri pálya, ahol ingyen (!) lehet korcsolyázni, ami kiváló alkalom, hogy a levegőn legyünk és aktívak maradjunk.
Ezért már az első telünk során az egész családot felszereltük egy használt sportszereket árusító boltból kb. 300 dollárért korival, sisakkal és más védelmi berendezésekkel.
Az akkor 4-5 éves Márkot be is írattuk egy koritanfolyamra, de csak mérsékelt sikerrel. Nyolc hét alatt éppen csak az alapokat tanulta meg és közel 7 éves koráig nem volt hajlandó a kori-trainere nélkül jégre menni. Az sem zavarta, hogy körülötte mindenfele cikáztak a 4-5 éves gyerekek, akiket szüleik lehet, hogy előbb tanítottak korizni, mint járni.
Egyébként a képen látható egy „korcsolyatréner”, 20-30 dollárért lehet venni használtan. Okos találmány, de sok szülő inkább nem adja a gyerekének, mert túl kényelmes és a gyerek nehezen „teszi le” később. Lásd a mi példánkat.
Mivel magam pedig 42 éves fejjel kezdtem korizni, ezért a biztonságom érdekében jobbnak láttam, ha beiratkozom egy felnőtt tanfolyamra, mert Torontóban a city szervezésében olyan is van aprópénzért.
Ez arra volt jó, hogy pár hét után óvatosan elcsúszkáltam és mivel a tanfolyam péntek este volt, ezért Gábor barátommal rászoktunk arra, hogy a kori után beültünk a Yonge-on a Monk’s Table-be és söröztünk egyet. Kiváló tél volt, azóta is visszasírom.
Azóta sok minden változott, a Monk Table még a járvány előtt végleg bezárt, Gábor és családja Budapesten élnek és családunk 2018 óta pedig Torontó helyett Kitchener-Waterlooban él, ahol mások a koris feltételek.
Ebben a régióban például nincsenek kültéri műjégpályák, mint Torontóban, de cserébe van jópár fedett jégcsarnok (RIM Park, Activa Arena, Kitchener Memorial Auditorium, MacLaren Arena, stb).
A kanadai jégcsarnokok szuper létesítmények, van, amiben több teljes méretű hokipálya van és mellette pár kisebb pálya, ahol megy a hoki- és műkorcsolya edzés a gyerekeknek.
Ezek a csarnokok jól kihasználtak, de így is hetente néhány alkalommal be lehet menni „public skating”-re, amikor éppen nincsen meccs vagy edzés. A belépődíj kibírható, családonként 15 kb dollár.
(Az élelmesebbeknek még fizetni sem kell, mert minden arénában van legalább egy olyan alkalom havonta, amikor ingyen lehet korizni és 5-6 arénával számolva simán kijön a heti egy ingyenes alkalom.)”
A teljes posztot itt találjátok.
Bernie Sanders és az egérlak
Van London egyik külvárosában egy aranyos kis lyuk, ahová az utóbbi hónapokban különböző "állatok" költöztek, nemrégiben pedig még Bernie Sanders (igen, az utóbbi hetekben mémmé lett amerikai demokrata politikus) is „ellátogatott” - derül ki Hanna posztjából.
„Az elmúlt 2 hónapban párszor megosztottam képeket a kertváros cuki lyukáról, ahova kisállatok költöztek.
A múlt héten Bernie Sanders figurát látva, kapott el a láz, hogy utána járjak: Ki is áll az egész cukiság mögött?
Instagram-nyomozás után rábukkantam arra a hölgyre, aki a projekt mögött áll.
Egy kertvárosi, kétgyerekes anyukáról van szó, aki gyerekeivel rendszeresen elsétált tavaly a lyuk előtt.
A gyerekeivel közösen emlegette, hogy ez a kis mélyedés pont úgy néz ki, mint egy előkelő egérlak. Ebből a gondolatból ötlet lett, majd megszületett az első kézzel vart kis egérke. És tavaly május hónap folyamán be is költözött otthonába.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azóta pedig mini, helyi látványossággá nőtte ki magát a lyuk. A hölgy lelkesedése az érdeklődéssel együtt fokozatosan nőtt, s most már tudatosan és szezonálisan frissíti a „híres” helyet. (…)
A lyuk eredetileg csizmatisztítóként funkcionált. Egy fém lap volt benne, amin a sárt le lehetett húzni a lábbeliről, mielőbb a házba lépett volna be valaki.”
A teljes posztot képekkel itt találjátok.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek