Minden országnak megvannak a maga bosszúságai, csak éppen az nem mindegy, mik ezek. A Fülöp-szigeteken például egészen változatos dolgokba futhatunk bele, kezdve az állatvilág különböző egyedeitől egészen a vízproblémákig – derül ki Met történeteiből.
„Vannak dolgok, amiket nem lehet megszokni. Azt hiszed, hogy megszoktad már, de mindig beigazolódik, hogy nem. Például ha reggel álmosan lebotorkálsz a konyha/nappaliba, hogy elkészítsd a kávéd és közben az egyik gyereked a hátad mögött besurran pössenteni a WC-be és ahogy tanítottad születése óta, lehúzza a WC-t maga után, még a bajszod alatt el is mosolyodsz, hogy hát igen, micsoda szülői nevelés.
Majd álmosan beülsz a trónodra, ahol te vagy a főnök és megalkotod életed fő művét, és már csak egy simítás van hátra, mikor tapasztalod, hagy a Palawan Water District elzárta a városban a vizet, csak elfelejtett szólni és a kölyköd lehúzta az utolsó tartály vizet a kis pisikéjéhez. Mert olyan szófogadó!
Akkor ott ülsz összeomolva, bár a sikert érzed az orrodban és szerencsés is vagy, mert elsőnek érkeztél a szent helyre, de szomorúan kikiabálsz a többieknek, hogy ők bukták a ma reggeli dolgaikat.
Ezután szerzel egy hordót és felkészülsz, hogy mostantól 50l vizet tárolsz a tusolóban, arra az esetre, ha újra vízszünet lesz.
Mikor mindezzel kész vagy, akkor nem víz-, hanem áramszünet lesz. Egyórás, 5 órás vagy 7, ahogy alakul. Ilyenkor általában 25-30 százalékon van az összes kütyünk, emiatt hamar teljes sötétségbe burkolózik az amúgy rendkívül kicsi és egyben meleg házikónk.
Ha esetleg van víz és villany, akkor a tvadás megy el, pont akkor, amikor a végkifejlet van a krimiben. Vagy a gáz fogy el főzés közben.
De hát mit lehet csinálni ilyenkor teljes sötétségben? Tudom, mindenkinek van ötlete és a filippinók csinálják is, de hát én nem akarok minden este rumot inni!
Csótányvadászat
Ha már van autónk, akkor autózunk is rendesen. Már legalább ezer kilométert autóztunk a városban. Itt nincsenek gyorsforgalmi utak, úgyhogy ezt a távot átlag 15-20 km/ h-val tettük meg.
Vannak gyönyörű új terepjárók és vannak a háborúból itt maradt dzsipek, amiket aztán toldozgatnak, foltozgatnak az idők végezetéig. Aztán vannak a helyi Filippínó „stainless steel” dzsipek is. Tök fém színű az egész, nagy része rozsdamentes acélból, hatalmas lökhárítóval elől.
Nekünk egy hétszemélyes Toyota Innovánk van. Jó kocsi, kisebb hibákkal. Amikor megkaptuk, nem lehetett vele gyorsítani. Aztán kiderült, hogy a gázpedál alá beragadt a lábszőnyeg, emiatt nem lehetett vele menni.
Azért nem vettem észre rögtön a hibát, mert a taposó szőnyeg alatt van egy másik taposó szőnyeg és az alatt van az eredeti kárpit.
A meleg és a nap ellen pedig egyszerűen védekeznek, sötétítő fóliát tesznek az ablakokra. A bátrabbak elölre is. Van akinek „batman” embléma van kivágva az első ablakon.
Nekünk szerencsére van egy harminc centis sáv az első ablakon, amin kilátok. NAPPAL! De jön az este, ami itt 18.30-kor minden nap megérkezik. Ezzel együtt a lehűlés is, így mindenki megindul vacsorázni, erre-arra csavarogni.
Ilyenkor az összes ablakot letekerjük, hogy kilássak és Albi a csomagtartóban figyeli tolatásnál az utat. Tudniillik, csak nálunk kapcsolunk lámpát sötétedéskor. Itt az a divat, hogy a bátrak még este sem. Így igazán nehéz sötétben, lesötétített ablakon keresztül észrevenni a motorost lámpa nélkül.
Nemrég voltunk vacsorázni egy hangulatos európainak nevezett étteremben és egy csatorna fölé parkoltam. Soha, hangsúlyozom, hogy soha ne parkoljatok csatorna fölé a trópusokon.
Nem igazán tudom miért, de mikor visszamentünk a kocsihoz, legalább 30 db hüvelykujjnyi csótány dolgozott, hogy bejusson a kocsiba. A kaja nem volt rossz, bár Albi kihányta, de ahogy autóztunk haza, éreztem, hogy bejutottak a kocsiba a bogarak, mert szaladgálnak a lábfejemen.
Zsófi még aznap felcsapott csótányvadásznak. Úgy lehet elkapni őket, hogy beállítasz a kocsiba egy sörösüveget, amiben van egy korty sör. Reggelre belemászik a csótány, de nem tud kijönni, így elpusztul.
Pár nap alatt megfogtuk az összeset. Nekem pedig minden nap kellett sört innom, mert anélkül nincs csapda.
Hangyainvázió
Itt tartózkodásunk rövidke ideje alatt, egy dolog kiiktatódott az életünkből.
Az utálat!
Otthon olyan egyszerű volt, bármit lehetett utálni. Reggel felkeltem és már utáltam az egészet. Aztán elmentem dolgozni, azt is utáltam és mikor hazamentem, utáltam, hogy dolgozni voltam feleslegesen.
Itt meg egyszerűen nem utálok semmit. Kezdek aggódni, mert ha itt csak úgy elmúlik az utálatom, egyik napról a másikra, kénytelenek leszünk itt maradni az idők végéig.
De ügyesen addig forgolódtam, míg tegnap megtaláltam az új ellenségemet!
Kicsi, alattomos és bandákba tömörülve terrorizálják a lakosságot és minket!
Az eddigi részek
Hülye ötletből megvalósítható álom
Hosszú út álomtól valóságig
Megérkeztünk az új életünkbe
Berendezkedés a Fülöp-szigeteken
A hangyák!
Bámulatos, hogy milyen élőlények. Amióta megérkeztünk, küzdünk velük és a harc kezd az ő javukra eldőlni.
Az elején próbáltam egyezséget kötni velük, hogy ami a mienk, azt nem eszik meg, cserébe mi meg nem keressük meg a kis béna fészküket és teszünk benne kárt egy pöccintéssel. De felrúgták az egyezségünket, mindet kirágnak és mindenbe belemásznak.
Érdekes volt, hogy a kristálycukorba nem mentek bele. Mutattam is a gyerekeknek, hogy ez a szar még a hangyáknak sem kell. Valószínűleg meghallották, mert másnapra ezt is a sajátjuknak érezték. Nem tudom mi történhetett, de egy nap alatt mindent tönkretettek. Rizst, cukrot, olajat, smack levest stb. mindent. Óriásiak a károk.
De hát, ez legyen a kisebbik baj. Elkezdtek csipkedni. Elsőnek Albi jelentkezett, hogy tele van apró piros csípésnyomokkal. De mivel mi okos, sokat látott felnőttek vagyunk, a csípésnyomokat, a napi higiénia hiányával magyaráztuk.
De be kell, hogy lássam ennek semmi köze egymáshoz. Tegnap reggel, mikor felfedeztük, hogy betörtek az életterünkbe, azonnal felvettük a harcot.
Elmentünk a nagy áruházba és vettünk hangyairtó gyilkos krétát. Ez olyan kréta, mint az iskolai, csak – gondolom – van benne valami méreg. Ezzel a remek cuccal határozott krétarajzokat tettem mindenfelé.
De hát nem vagyok én helyszínelő, hogy körberajzoljam a lakást. Ekkor megálltam egy pillanatra szusszanni és végiggondolni a harc további folytatását. Ebben a pillanatban valaki belecsípett oda, ahova nem szerettem volna.
A fürdőszobában megtaláltam a bátor harcost a gatyámban. Néztük egymást, majd példát statuálva a többinek, akik addig a falról nézték a bátor társukat, szétmorzsoltam a támadómat és leengedtem a lefolyón. „Mert aki odanyúl, az kinyúl!”
Nos, ezt ők inkább hadüzenetnek vették, mint egy csata végének. Mindenünket elleptek ezek a nyavalyások. A táskáinkba, ágyunkba, szekrényekbe.
Tehát tegnaptól vörös riasztást adtam ki a családnak és bevetettük a kémiai hadviselést. Vettünk hangyairtó spray-t!
Az unokatesóm azonban felvilágosított, hogy a trópusokon egyetlen hatékony megoldás létezik a hangyák ellen. Kis boraxot össze kell keverni zöld színű zselével.
A kis betyárok belemásznak, mert nem bírják ki és a boraxos zselét becipelik a bolyba, ahol a borax kicsinálja a brigádot. Hogy miért kell a zselének zöldnek lenni? Azt senki nem tudja.
Rendeltünk a Lazadán boraxot, ha megjön, kipróbáljuk!”
Ha szívesen olvasnál még Metéktől, keresd fel az oldalukat!
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek