A panamai Colón a régió egyik leginkább lepukkant városa, pedig nem kellene annak lennie. Csakhogy a helyiek immár két évtizede csatároznak a központi kormánnyal és ez finoman szólva sem tesz jót a helynek.

A panamai Colón bizonyos szempontból szomorú hely, hiszen elhelyezkedése (a Panama-csatorna karib-tengeri kijáratánál fekszik) és múltja sem arra predesztinálná, ami az elmúlt évtizedekben a sorsa lett. Ma már ott tartunk, hogy a Mirador szerzője szerint a túráikon részt vevő sofőrök többsége nem szívesen megy be a városba. Legutóbbi alkalommal azonban kivételt tett, ám a kocsiban még így sem hagytak semmit és senki nem maradhatott egyedül.

„Colón évről évre egyre gázabb. Az itt élők állóháborút folytatnak a mindenkori kormánnyal, akik húsz éve szeretnék felvásárolni a régi épületeket, a helyiek azonban nem hajlandóak megválni azoktól.

Ennek fényében Panama egy fillért nem költ a városra, nem fejlesztik a közműveket, nem újítják fel az utcákat. Colónból a kontinens legdurvább gettója lett, ahol korlátlanul áramlik a drog a rendőrség asszisztálása mellett.

Ezúttal nem kapunk magunk mellé katonai kíséretet, mint 2017-ben, így viszont meg sem próbálunk bemerészkedni a gettó mélyére. Fél óra bóklászás pont elég ebből a szutyokból.

A város valamivel kulturáltabb végében betolunk egy kései ebédet, amiért három dollárt fizetünk fejenként. A nyomornak is megvan a maga pozitívuma: olcsó az étel.

Luis telefont kap az egyik kollégájától, hogy Portobelo le van zárva. Miramar felől a rendőrség bezavart egy drogszállító ladikot az öbölbe, amiből tűzharc lett, így a környéket hermetikusan lezárták.

Bekapcsoljuk a rádiót, ahol, ha nem is hosszan, de beszámolnak az eseményekről, így rövid hezitálás után úgy döntünk, nem kanyarodunk le az autópályáról, hanem visszatérünk Panamavárosba.

A megmaradt időben teszünk egy rövid sétát a Metropolitana Parkban és Panama Viejóban, majd csobbanunk egyet a szállónk tetőteraszán kialakított medencében.

Este a hotel bárjában karaoke estet tartanak. Ott a helyünk! Fogalmunk nincs, mikor és hogyan kerülünk ágyba, csak egy dolog biztos, kizárólag rumot ittunk, mert másnap már megint senkinek nem fáj a feje...”

A teljes posztot (amiben persze nem csak Colónról van szó), itt találjátok.

Japán hótól a retekevő partiig

A Tokyo Reloaded ismét válogatott 2020 legjobb fotóiból, amiben az a legjobb, hogy (tekintetbe véve a tavalyi év eseményeit) egyáltalán van válogatás. A TOP10-et mindenképpen érdemes végignézni.

„Koronavírus ide vagy oda, azért így visszanézve elég sokat mozogtunk tavaly, igaz, csak belföldön. Sokat túráztunk, főleg Tokió környékén, de amíg üzemelt a "GO TO" kampány, ami alatt majd' 50%-os támogatást lehetett kapni belföldi utazásokhoz! még messzebb is elmerészkedtünk.

Havas világ

A tavalyi év elég gyenge síszezont hozott, először nem volt hó, utána pedig beütött a koronavírus, de ez egy jól sikerült sítúra volt, részletesebben itt, és ami most nekünk még fontosabb: csodálatosan szép havas erdő fogadott bennünket! Ezt még egyébként egy ósdi iPhone 7-el fotóztam, ahhoz képest egész jól sikerült...

Shibuya

A Hachiko-tér este, valamikor februárban. Bírom, ahogy kavarog a sok ember a kirakatok előtt, van benne egy kis noir feeling. Itt még nem volt különösebben magas a maszkot viselők aránya, lehet, hogy vissza kellett volna ide mennem egy hónap múlva? Ez egyébként az Olympus-szal készült, 25 mm-es alaplencsével.

Retekevő-parti

Egy Kiotó környéki faluban, Oharában, évente egyszer, február elején van egy daikon (jégcsapretek) fesztivál, amikor is egy templomban nagy vájdlingokban főzik a retket és ingyen adnak mindenkinek, aki sorban áll érte.

Magyarember ekkora potyát nem hagy ki, ráadásul a templom, Sanzen-in, ahol főzték, nagyon szép. Éppen egy nagy csapat nyugdíjas randalírozott ott, és miután megszerezték a zsákmányt, elégedetten csacsogtak a padon.”

A többi képet az eredeti posztban nézhetitek meg – persze, hogy érdemes.

Havas angol vidék

És ha már fotók és hó, akkor ugorjunk át egy kicsit Angliába, annál is inkább, mert ritkán láthatunk olyat, mint Christine képein.

„Gyerekmód szeretem, ha havazik. Itt ugye nem sűrűn szokott. De ma kaptunk egy kis ízelítőt.

Aki további képeket is nézegetne, annak irány Christine oldala!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.