Rendben, a címben megfogalmazottak alapján elég sok országról lehetne szó, ehhez képest egy elég meglepő helyről indulunk ma el. Egy olyan országból, ahol egyszerre láthatjuk a turizmus jótékony és kártékony hatásait.
Vietnám, háború, turizmus – a helyi idegenforgalmi boom és a háborús múlt összefüggéseiről is írt Elvira, akit talán a legjobban a Hanoitól délre két órányi autóútra lévő Ninh Binh tartomány ragadott magával.
„Ninh Binh tartományt mint a turistáktól egy kicsit kevésbé hemzsegő, autentikus vidéki Vietnámot ajánlják a külföldi utazók figyelmébe.
Érzésre egy kicsit később kezdték bevezetni oda a nemzetközi turizmust, mint a rizsteraszairól és etnikai sokszínűségéről ismert észak-vietnámi Sa Pába, és lényegesen később, mint a kulturális és történelmi értékeiről híres közép-vietnámi Hoi Anba.
Amikor ott jártam, pont annyi infrastruktúra állt rendelkezésre, amennyire egy magamfajta utazónak szüksége volt: szállás, éttermek, kirándulóhelyek, biciklibérlés, de az idegenforgalmi boom nem ásta még alá a hagyományos megélhetési formákat, és a legkevésbé sem lehetett azt érezni, hogy turistadömping van.
Ninh Binh tartományt természeti szépségei és sok évszázados, sziklákba vájt szentélyei teszik kiemelkedővé a vietnámiak számára, és alighanem ezek miatt gondolták úgy – és joggal –, hogy ezt a vidéket érdemes bevezetni a nemzetközi turizmus vérkeringésébe.
A sík vidéken már-már végtelennek ható, üde zöld rizsföldek közül hatalmas sziklák emelkednek ki – az embernek olyan érzése támad, mintha gigászok játszótere lett volna ez a vidék, akik kényük-kedvük szerint dobálták a sziklákat, mint valamiféle labdajátékban.
A földeken vietnámiakat látni hagyományos bambuszkalapban, mezőgazdasági munka közben; vagy épp ahogy a falu szélén terelik a vízibivalyokat. A rizsföldeket néhol folyók szelik át, és a tartomány – belföldi és külföldi turistáknak egyaránt szóló – legfőbb attrakciója az, hogy végigcsónakáztatják a turistákat valamelyik folyón, akik közben a tájban, sziklába vájt szentélyekben vagy épp cseppkőbarlangokban gyönyörködnek.
Ahogy azt Vietnám egyéb helyein – ahol profin szervezett a turizmus – megszokhattuk, ha valaki csak 1-2 napra érkezik ide, akkor elég ideje van megtekinteni a fő látnivalókat, de aki hosszabb időt, akár 5 napot is szívesen elhesszelne itt, az is értékes és gazdag programot állíthat magának össze.
Találni ezen a vidéken több természetvédelmi területet, egy hatalmas sziklára emelt szentélyt, ahova mintegy 500 lépcsőt kell megmászni (neve Hang Múa, magyarul Táncoló barlang); továbbá ebben a tartományban találhatók Vietnám első császári központjának romja (a legutóbbi császári dinasztia palotája egyébként Közép-Vietnámban, Huéban tekinthető meg, a Ninh Binh-i pedig a legkorábbi); és ehhez adódnak még az imént említett csónakázós kirándulások.
Az igazi attrakció azonban biciklit vagy robogót bérelni, és e járművekkel szabadon és egyszerűen felfedezni a környékbeli nevezetességeket. Látnivalók ide vagy oda, a legkülönlegesebb a Tam Coc melletti rizsföldek ösvényein bringázni – a Google Maps útvonaltervezője időnként egészen elhagyatott ösvényekre viszi az embert a látványosságok megközelítésekor –, körülöttünk a méltóságteljes sziklák, és kecskeszakállas vietnámi úriemberek szorgoskodnak földjeiken.
Az út mellett talán egy csapat kecske pihen, ha pedig pechünk van, akkor dühösen ugató kutyák állják el az ösvényt, a gazdájuknak se híre, se hamva (sajnos a vidéki Vietnámban is bele lehet botlani kóbor kutyákba, bár ez ott egy fokkal kevésbé elterjedt jelenség, mint Thaiföldön); na, szerintem ilyenkor hátraarc, és jobb visszafordulni. (...)
Vietnámban a turizmus jótékony és kártékony hatásait egyaránt látni lehetett ottjártamkor. A turisztikai szempontból értékes helyeken a tumultust, amikor a turisták gyakorlatilag egymástól nem tudnak egy valamirevaló fotót készíteni, nemhogy kiélvezni a hely szépségét.
Az amúgy is nagy népességű országban a turistákat szállító járművek, az őket kiszolgáló infrastruktúra csak tetézik az ökológiai rendszer kizsigereltségét. Ugyanakkor a turizmusból Vietnámban nemcsak az elit profitál, a nagy szálloda- és étteremláncok – legalább ugyanennyit profitálnak belőle a helyi kisemberek.
Hiába van szocializmus Vietnámban, a kisemberek is indíthatnak vállalkozást, és indítanak is. Az ottani készpénzkultúrát és nyugtaadási hanyagságot látva az volt a benyomásom, hogy aki akarja, egészen jól elkerülheti az adófizetést, az étkezdék és éttermek ilyen-olyan tisztasága nyomán pedig az volt az érzésem, hogy a helyi Nébih sem jár szorgalmasan „vegzálni” a vállalkozókat a higiénés előírások miatt.
Vietnámba tömegével érkeztek a turisták (2020-ig), és tömegeknek adott ez megélhetést. Biztos vagyok abban, hogy az ország gazdaságában – már amikor semmi sem akadályozza az idegenforgalmat – sokat nyom a latban a turistákon keresztül külföldről beáramló pénz, és ennek a pénznek igen jelentős része nemcsak a négy cégek kezébe áramlik (amiknek elég tőkéjük van nagy méretű létesítményeket nyitni), hanem a helyi kisemberekhez is, mert Vietnámban nem is kell olyan sok ahhoz, hogy vállalkozzon az ember.”
A teljes, egyébként nagyon érdekes, posztot itt olvashatjátok el.
Kanadai HR a korona idején
Az elmúlt 7 hónapban végig nagyon emberi módon kezelték a helyzetet annál a cégnél, ahol Kanadában Btimka dolgozik, aki ezért az intézkedések alapján elhiszi a felsővezetőknek, hogy valóban fontosnak tartják a dolgozók egészségét és jóllétét. Persze a hatékonyságot és profitot is…
(Fotó: pixabay.com/louisehoffmann83)
„Hogyan kezeli kis munkahelyi csapatunk a járványt? Az talán elhangzott már, hogy a HR Business Partner team amelynek része vagyok, a biztosító adminisztrációs szervezetét támogatja.
Ez egy több ezer fős szervezet, de közvetlen kapcsolatban nem az egyes dolgozókkal, hanem az igazgatókkal, vezérhelyettesekkel és vezérigazgatókkal állunk.
A nem-vezetők HR kérdéseire egy profi csapat válaszol telefonon vagy egy internetes felületen. Ők gyakorlatilag egy kis HR Call Center. A vezetők is betelefonálhatnak ide, de kérdéseik sokszor inkább rendszerszintűek, vagy HR programokra vonatkoznak, esetleg valamilyen fejlesztést javasolnak – és ezekre jellemzően az HRBP-k (HR Business Partnerek) válaszolnak.
A vezetők kiszolgálását a pár fős csapatunk látja el, ezért nagyon fontos a hatékonyság, automatizálás, programok és folyamatok kidolgozása. Én business consultant vagyok a csapatban és ezért az automatizálás és a programok kidolgozása általában rám hárul. Milyen programokra volt szükség mióta kitört a járvány?
Még márciusban Ontario tartományban (is) bezártak minden, nem létfontosságú üzletet a biztonsági intézkedések részeként. A tartományi vezetés kiadott egy listát a nyitva tartható boltokról és vállalkozásokról – ez önmagában elég viccesen nézett ki, mert kb. minden ágazat rajta maradt.
Határozottan könnyebb lett volna arról az 5 tevékenységről listát készíteni, amit be kellett zárni – a szépségszalonok, fitness termek és sportközpontok, könyvtárak, lehet, hogy csak 4? � A biztosítók tevékenységét alapvetőnek értékelték, így az irodaházakat nyitva tarthattuk.
Ez éppen akkor történt, amikor Montrealban a fertőzések száma exponenciálisan növekedett. Ezért a kijárási korlátozás részeként rendőrök kezdtek kérdezősködni a belvárosban, ki hova megy. Az ott dolgozó munkatársaink pedig aggódni kezdtek emiatt.
Nem jöttek hírek bírságról, még figyelmeztetésről sem, de nem kellemes dolgozni menni egy eleve veszélyes helyzetben, ha még a hatóság is ellenőrizget.
Ezzel egyidőben a cégünk eldöntötte, hogy érvényteleníti a belépőkártyákat, és csak az léphet be az irodákba, akit létfontosságú dolgozónak nyilvánítottunk. Erre elsősorban a bent dolgozó kollégák védelme érdekében volt szükség.
Korábban már eltávolították egymástól a munkahelyeket biztonságos távolságba; és biztosították az extra takarítást; az íróasztalt elhagyva kötelezővé vált a maszkviselés; a dolgozók is megértették, hogy távolságot kell tartaniuk a munkahelyen is.
Ezt veszélyeztette volna, ha közben más munkatársak is bejárkálnak az irodába, felvenni valami személyes tárgyat, eszközt, kinyomtatni valamit, esetleg eltávolodni kicsit az otthoni káosztól. Bárki közülük lehet hordozó, és az otthonról dolgozók nincsenek is tisztában az új biztonsági szabályokról az irodán belül.
Hogy a kártyák letiltását véghezvihessék, először is szükség volt egy listára azokról a munkatársakról, akik csak az irodából tudják ellátni feladataikat.
A megoldandó feladat ezen a ponton az volt, hogy 4 különböző listát kellett konszolidálnunk, mert a gyűjtést a krízis menedzsment csoport kezdte el, majd a felsővezetők kiadták feladatul a vezetőknek, hogy készítsenek listát, lekértük a beléptető kártya adatokat, és még az indoklások áttekintésével a felsővezetők is készítettek egy módosított névsort.
Ebből egy összedolgozott, egységes listát hoztam létre, ami nemcsak másolás-beillesztést és a duplikációk kiszűrését jelentette, hanem rengeteg egyeztetést, visszakérdezést, párbeszédet is. Ez volt a kiinduló lista a kártyák érvénytelenítéséhez.
Közben döntés született arról is, hogy a továbbra is irodába járó munkatársaknak kiállítunk egy igazolást. Ennek birtokában például Montreal belvárosban is magabiztosabban tudnak közlekedni a kollégák.
Összesen néhány száz levelet adtunk ki 2 nap alatt. Nem tűnik soknak így utólag, csakhogy ezeket a lépéseket kellett levezényelni 2 nap alatt: a levelet jogászaink készítették, aztán hivatalos fordítóiroda biztosította a francia verziót; közben folyt a listakészítés, hogy tudjuk, kinek lesz szüksége igazolásra.
Mikor a névsor és a fordítás is készen állt, kezdtünk vakarózni, hogy milyen módszerrel lehetne hatékonyan elkészíteni és eljuttatni a dolgozókhoz a levelet. A multik hatékonyságát kiválóan mutatja, hogy a 2 napból nettó egyet megbeszéléseken ültem, ahol próbáltuk ezt a legapróbb részletekig megtervezni. A végén már kértem, hagyjanak már dolgozni és akkor elkészül. ;-)
Lekérdeztem a levélhez szükséges adatokat – preferált nyelv, iroda címe, a francia szöveg miatt nő/férfi. Nem tudok hozzászokni, a francia munkatársaknál, különösen Kanadában ez egyáltalán nem egyértelmű.
Az én tippem általában pont ellentétes a valósággal, többször előfordult hogy beszéltem valakiről mint „she” és kijavítottak „you know that’s a He, eh?” vagyis ugye tudod, hogy ő férfi? Jó példa a Jean vagy a Michel keresztnév, ők mindketten pasik. (...)
Két éve indult a cégnél az ún. alkotói szabadság (Sabbatical) program. Amikor a munkatársak tavaly jelentkeztek erre a programra, általában valamilyen utazást jelöltek meg az indoklásban – sokan rég látott családtagjaikat tervezték meglátogatni, mások körutazást terveztek a családjukkal, sokan önkénteskedni utaztak volna rászoruló vidékekre.
A többszáz engedélyezett szabadság jelentős részébe a vírus átírta a terveket. Valamikor nyár elején kommunikáltuk, hogy az idénre elfogadott Sabbatical-okat le lehet mondani, és cserébe a következő 4 évben bármikor újra lehet jelentkezni.
És most november elején indul az év végi teljesítményértékelés – béremelés időszak. Egyelőre a szokásos folyamatra készülünk, de már érezhető a vezetők kérdéseiből, igényeiből, más, jobb megoldásokra lesz szükség.”
A teljes írás itt olvasható el.
A holland Autóklub nagy húzása
Az ANWB többször megmentette már a Hollandokk szerzőjét is, amikor lerobbant kocsiját az út szélén újra menetkész állapotba hozták. Most egy egészen érdekes fejlesztéssel álltak elő.
„Új szolgáltatásukkal, a Smart Driverrel most azt ígérik, hogy még az előtt értesítenek róla, hogy valami gond van az autóval, mielőtt mi egyáltalán gyanakodni kezdenénk.
De miből is áll, illetve hogy működik konkrétan a Smart Driver szolgáltatás?
Először is kapunk egy szerkezetet, amit az autó On-board Diagnostics – OBD - portjára - kell dugunk. Ez ugyanaz a csatlakozó, amelyre laptopját csatlakoztatva az autószerelőnk pillanatok alatt megállapítja, hogy mi a hiba oka. Az OBD portra helyezett eszköz folyamatosan ellenőriz és kommunikál – egy szintén az ANWB által biztosított mobil alkalmazással.
A diagnosztika folyamatosan, 15 ponton monitorozza autónkat - többek között a motor, akkumulátor, légzsák rendszer, ABS, ASR, klíma hibajelzéseit. Az így összegyűlt, és az ANWB által végzett évi 1,2 millió javítás során keletkezett adatokat elemezve egy algoritmus gépi tanulás segítségével képes előrejelezni, ha az autónk potenciális meghibásodás fenyegeti. Közelgő gond felmerülésének esélye esetén, a probléma mértékétől függően, minket és az ANWB-t is értesíti az alkalmazás.
Jól hangzik, ugye? Még akkor is, ha természetesen egy defektet – jelenleg - még a big data analízis sem képes megjósolni :)
A szolgáltatás jelenlegi ára egyébként havi 2,5 euró."
A teljes írást itt találjátok.
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Milton, Ontario, Kanada �: @viktoriagy #kanada #canada #ontario #milton
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek