oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. október 26. 06:30,  Honvágy 25 év után is 26 komment

2020. október 26. 06:30 Határátkelő

Honvágy 25 év után is

Az ember azt gondolná, közel negyedszázad után külföldön élve nincs már az embernek honvágya. Mint Csilla története is mutatja, ez nincs így. Egy sztori, ami 1996-ban kezdődött és még ma is tart.

anglia_falu.jpgA kép illusztráció

„Gondoltam, én is megírom a történetem, meg hogy hogyan érzek ezzel a külföldi élettel kapcsolatban.

Tizenkilenc évesen jöttem ki egy dél-angliai faluba au-pairkedni, ennek már 24 éve. Amerika lett volna a következő állomás, de az élet közbeszólt, ismerkedés, aztán házasság (angol fiúval), pár év múlva két gyerkőc is született. Most már kutyus is van pár éve, ház, munka – az élet ide köt.

A kezdet nehéz volt, ugyanakkor kaland is, így visszanézve. Amikor kijöttem, még nem nagyon volt fiatalként más lehetőség, mint az au-pairkedés, én egy jómódú, felső középosztálybeli angol családhoz kerültem.

Egy négyéves kislányra kellett vigyáznom, vacsoráztatni, játszatni, vinni iskolába, játszó klubokba. Ez a kislány mára egy 28 éves hölgy és Londonban él, sikeres karrierje van. A mai napig jó a kapcsolatunk, akárcsak anyukával és apukával.

Imádtam a másságot, könnyen vettem az akadályokat

Visszatérve a kezdetekre, hát a legeleje elég érdekes volt, ahogyan próbálok visszaemlékezni. 1996-ban, 19 évesen, egyedül külföldön. Kicsit izgultam is persze, de inkább a kalandvágy volt erősebb.

Imádtam a másságot, a más kultúrát, más kaját, más szokásokat, azt, hogy angolul kell kommunikálnom. A faluban volt angol oktatás külföldieknek. Sok magyar és más külföldi au-pair volt, sikerült gyorsan barátokat találnom.

De megint csak a kor miatt, tiniként, szerintem én nagyon könnyen akklimatizálódtam és könnyen vettem az akadályokat.

A család valóban családtagként kezelt, elvittek nyaralni Portugáliába (akkor ültem életemben először repülőn!), mindig együtt néztük a TV-t vacsora után, nagyon sokat beszélgettek velem, érdeklődtek Magyarország és Budapest iránt.

Szóval az a két év szuper volt, szó szerint az élet iskolája. Minden hétvégén diszkóba jártunk a barátaimmal, moziba, Londonba vonattal, még Párizsba is elmentünk az első Húsvétkor (1997-ben) négy napra az egyik magyar barátnőmmel.

Na, ott beleszerettem a francia fővárosba. (2005-től sikerült ott élnem 2,5 évig, de ez egy másik történet.)

Egy stroke következményei

Miközben a családnál voltam, az apuka stroke-ot kapott, hat hónapig rehabilitáción volt otthon és nem dolgozott. Akkor naponta mérföldeket sétáltam vele és rengeteget beszélgettünk. Ez is sokat segített az angolom tökéletesítésén.

Anyukával is nagyon sokat beszélgettünk, ő rengeteg könyvet adott, hogy jobban megismerjem az angol kultúrát és magát az országot. Tényleg úgy éreztem, hogy a lányukként kezelnek.

Ha McDonald's-ba mentünk enni a barátnőimmel, mindig megkaptam, hogy az nem jó, egészségtelen, egyek már normális étteremben. Szóval odafigyeltek rám.

Az első év után mentem volna az Egyesült Államokba, akkor megkértek, hogy maradjak, és megtanítanak vezetni. Így is lett. Amikor meglett a jogsim, apuka vett nekem egy Volvót saját használatra, kaptam heti benzinpénzt és még egy évet maradtam.

Így sokkal egyszerűbb lett minden, kocsival jártunk vonat helyett, a barátnőimet is én vittem mindenfelé. Eközben ismertem meg a férjemet és rá egy évre össze is házasodtunk. A családnál, az ő házukban volt a templom utáni fogadás, kb. 100 vendéggel, szuper volt!

Az el nem múló honvágy

Hanem, ahogy teltek/telnek az évek, a honvágy, ami igaz, nem mindig üti fel a fejét, de nem akar csökkenni. Ahogy nőnek a gyerekeim, hol mennék vissza Budapestre, hol nem. Ott nem vagyok otthon, itt nem vagyok itthon, ez az ambivalens érzés sosem múlik el.

Én személy szerint már mennék vissza, de a család és az itteni életem ide köt. Nehéz ez. Az elején, amikor kijössz, minden új, kaland, ismeretlen. Megismersz egy új kultúrát, új embereket, kinyílik előtted a világ, főleg, ha nagyon fiatalon jön ki az ember, mint én.

Aztán ahogy telnek az évek, úgy jön rá az ember, hogy tök mindegy, hol élsz, valahogy ugyanazokon a dolgokon megy keresztül mindenki. Most az a 2020-as év tényleg kiélezettebben mutatja, mennyire fontosak a gyökerek és a valahova tartozás. Nem szabad utazni, karantén van - szóval nem egyszerű.

Abban bízom, hogy hamarosan mehetünk családostól Budapestre és ehetjük anyu finom főztjeit. Azt a gyerekeim és a férjem is imádják.

Az idei évről mit is írhatnék?

Szörnyű egy év és remélem, minél előbb lesz vakcina, aztán utazhatunk, meglátogathatjuk anyut. Ez az egy hátulütője van a külföldi életnek, hogy nem láthatjuk a szeretteinket.

A gyerekeimnek hiányzik a nagyi és a magyar finomságok is. Nekem hiányzik a magyar beszéd, a gyerekeimet megtanítottam magyarul, kétnyelvűek, de természetesen mindig az angolt választják. A férjem ért és tanul is magyarul, de nagyon nehéznek találja.

A tesóm Londonban él, vele beszélek magyarul, és vannak magyar ismerőseim is, de napi szinten nem az életem része a nyelv, legalábbis nem annyira, amennyire szeretném. Főleg most, az utazási korlátozások miatt.

Munka szempontjából nem annyira rossz a helyzetünk, én is és a férjem is tudunk otthonról dolgozni. Persze nem ugyanaz, mint bemenni a munkahelyre, de ez a része OK.

Ennyi jutott hirtelen eszembe most. Jó volt visszaemlékezni az au-pair korszakra, a kezdetekre, jókat nevettem magamban, ahogy a sztorik visszajöttek. Hogy is mondjak? Fiatalság bolondság.”

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Koppenhága, Dánia �: Lilla és András #dánia #denmark #koppenhága #copenhagen

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: honvágy Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr6016257704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dikusz. 2020.10.26. 14:02:16

De jó kis poszt, nagyon tetszett.

Viszont egy valamit nem értek. Sokan felemlegetik, hogy nem idevaló, nem határátkelős posztok jelennek meg.

Valaki leírja azt, hogy éli a mindennapjait a választott országban, hogy jutott egyről a kettőre, hogy alakult az élete, mennyire hiányoznak az itthon élő szerettei. Vagy leírja, hogy merrefelé járt a világban, mégsincs komment (vagy nagyon kevés), de egymás életét eszik a hozzászólók a többség által nem erre a blogra való posztoknál.
Nem csoda, hogy elmegy a kedve posztírástól annak, aki rászánná az idejét arra, hogy beszámoljon hogy él itthon, vagy külföldön.

Csodabogár 2020.10.26. 14:29:07

@dikusz.: Most olvastam én is. Szép kis kerek élet. Ha jól számolom posztoló 40 éves és gondolom elérte már amire vágyott.
Haza látogatás majd lesz, ha elmúlik a járvány. Ebben a cipőben járunk most sokan, igaz én itthon vagyok, de nagy a mehetnékem és nekünk már nincs sok időnk,hosszú távú várakozásra.

dikusz. 2020.10.26. 14:41:16

@Csodabogár: 43 éves, és igen, elégedettnek tűnik.

Arthamyr 2020.10.26. 16:12:28

@dikusz.: Ahhoz sokaknak nehéz hozzászólni, hogy milyen volt 24 éve Angliában, de amúgy sem sokat tudtunk meg erről a posztot olvasva. Ez egy "kerek" poszt, viszont nincsenek benne érdekes részletek, bennem talán emiatt nem vetett fel semmiféle kérdést. Kb. van egy normális, viszonylag szerencsés életút minden különösebb érdekesség nélkül, nincs itt semmi látnivaló.

Egyébként meg nem sokkal jobb, ha nincs sok komment, mint az, ha belekötnek a posztba/posztolóba? :)

Golf2 2020.10.26. 16:19:40

"telnek az évek, úgy jön rá az ember, hogy tök mindegy, hol élsz" Nagyon nem.Ne rontsd el a szerencséd.

Szaktanár 2020.10.26. 17:12:25

"A család valóban családtagként kezelt, elvittek nyaralni Portugáliába (akkor ültem életemben először repülőn!),"

Angliába jövet úsztál? :)

Csodabogár 2020.10.26. 17:17:23

@Szaktanár: Képzeld életemben először én is vonattal mentem Angliába és sokan járnak autóval is rendszeresen.
Ilyesmiről még soha nem hallottál?

Taxomükke (UK) 2020.10.26. 17:20:02

@Csodabogár: En legeloszor autostoppal mentem a nemet-nemet hatartol, addig meg vonattal. A kompjegyem megvolt.

Platonica 2020.10.26. 18:11:34

@Szaktanár: Hu de szuk gondolkodasi kor;-)

En boldogult ifjukoromban busszal erkeztem eletemben eloszor Angliaba. Majdnem akkor, mint OP.

Rolpent 2020.10.26. 18:22:07

@Golf2: akkor minek posztolsz erre az oldalra ha ennyire nem mindegy? lol

SzZoole 2020.10.26. 18:47:30

@Platonica: én is 2009-ben, Budapest-Városliget London Viktória 28 óra :-)

Szaktanár 2020.10.26. 18:48:42

@Csodabogár: @Platonica: mindig meglep, h komolyan vannak emberek, akik ennyire nem értik a viccet. képzeljétek, én halálosan komolyan kérdeztem, h vajon úszott-e. az fel sem merült bennem, h jöhetett autóval. vagy busszal. vagy vonattal. jesszusom, milyen egyszerűek vagytok :)

Golf2 2020.10.26. 19:23:14

@Rolpent: Mi köze ennek a posztoláshoz...

Der Piefke 2020.10.26. 19:38:45

@Szaktanár: Nem: olyan régen ment ki oda, hogy akkor még megvolt Doggerland és simán átment mammutháton!

Platonica 2020.10.26. 20:20:59

@Szaktanár: En is ezt mondanam:-x
Most komolyan, viccnek olyan gyenge volt, h ez fel se merult bennem.

@SzZoole: Ja, hogy menetrendszeru jarattal? En nem, turistabuszon egy csapat mas zsengekoruval:)

SzZoole 2020.10.26. 20:25:00

@Platonica: igen menetrendszerű járattal és annyira zsenge korú sem voltam , 35 :-)

Szaktanár 2020.10.26. 20:30:19

@Platonica: "Most komolyan, viccnek olyan gyenge volt, h ez fel se merult bennem."

az még hagyján, a de ":)" se volt gyanús. majd legközelebb odarakok még huszonhetet, hátha úgy!

SzZoole 2020.10.26. 21:16:14

@Szaktanár: írd a komment végére, hogy csak vicc volt, híd el működik :-)

Szaktanár 2020.10.26. 21:27:50

@SzZoole: vhogy bíztam benne, h ennél kicsit magasabban van a léc, de már látom, hiba volt :)

odamondó 2020.10.26. 21:52:43

Kicsit részletesebben is érdekelne mi okozza a honvágyat. Az a baj szerintem annyira fiatalon ment ki a posztoló, hogy nem is tudja mennyire szerencsés. Az, hogy mindenütt ugyanolyan élni az a világ ferdítése.

boborján20 2020.10.26. 22:35:59

@SzZoole: eszt csak a bénák csinájják, aki profi az láccik!:)))

élhetetlen 2020.10.27. 01:53:18

@Arthamyr: „viszonylag szerencsés életút minden különösebb érdekesség nélkül,”. A kérdés csak az volt, hogy van honvágy, vagy nincs. Nem Anglia, Német ország, baráti család több, mint harminc éve öt éves kiküldetés, mire lejár kb. megszűnt a kiküldő. Kint maradtak. A két gyerek ott nőtt fel, ott szocializálódott. Míg éltek a barátaim szülei, hazajöttek évente többször. Ez nem honvágy, mert nem a lánchíd látványa hiányzik, csak a család itthon maradt tagjai. Meghaltak az idős szülők, ott van a két gyerek, összesen öt unoka, és már nincs honvágy. Ha lenne is, nincs megoldás, mert vagy otthagyják a családot, vagy hozzák az egészet (abszurd), de akkor a menyüknek, vejüknek lesz honvágya, mert az ő szüleik még élnek. Csak ezért érdekes a felvetés.

Arthamyr 2020.10.27. 05:53:36

@élhetetlen: Engem a "honvágy téma" nem foglalkoztat, a hiányzik a család meg a "normális, viszonylag szerencsés életút" normális részébe tartozik, ha az illető távol költözött a családjától.

Platonica 2020.10.27. 08:28:11

@Szaktanár: Eleg, ha valoban vicces lesz;-)

somlobodog 2020.10.28. 06:53:17

@dikusz.: "Nem csoda, hogy elmegy a kedve posztírástól annak, aki rászánná az idejét arra, hogy beszámoljon hogy él itthon, vagy külföldön."

Ha valaki ír egy posztot sztem az maga miatt tegye. És szarjon magasról az összes kommentre. A kommentelok nem fizetnek érte, nem a barátai, Hanem arctalan és lényegtelen idegenek. A HA szerkesztője is láthatóan profin kiturta/kiturja a szemetet innen, tuti hogy őt is az általunk nem is látott kommentekben folyamatosan mocskoljak. És? Mi történik? Semmi. O is leszarja. Szóval ha valaki ingert érez csak írjon. Max lefikazzak:)

Mercel 2020.10.30. 16:20:47

Csilla, ha úgy gondolod nézz haza , gyere pár hétre, járj nyitott szemmel és füllel.
Magyaroroszág sajnos már nagyon nem az a hely amit itthagytál.
Nem , nagyon nem mindegy hol él az ember. Meghatározza a mindennapjait ha egy ország eltorzul.
Gyere haza , nézz körül és élj utána boldogan ott ahol most élsz .
Szerencsés vagy, hidd el.
Ezzel együtt megértem az érzéseid.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása