oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. október 22. 06:30,  Az élet idegen nyelven 21 komment

2020. október 22. 06:30 Határátkelő

Az élet idegen nyelven

Idegen nyelven élni nem is olyan egyszerű, de egy második (többedik) nyelv ismerete rengeteg lehetőséget rejt – no és persze jó sok kihívást is. Peti posztjából kiderül, hol tart 9 év angliai élet után és mi az, amivel kénytelen megbékélni.

nyelv_1.jpg

„Szentül hittem benne, hogy valamit azért tudok angolul, de kiderült, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű nyelvi fogyatékos vagyok. Pedig szorgalmasan tanultam az angolt általános iskolában, a gimiben, és eljártam különórákra is, mielőtt megszereztem a középfokú nyelvvizsgát.

Egyetem után vettem privát órákat, sőt, néha még CNN-t is néztem. A kegyetlen fish & chips-szagú angol valóság azonban súlyosan arcon kompromitált. Az Úr kettőezer-kilencedik évét írtuk, ekkor jártam először Nagy-Britanniában.

Azidőtájt egy szimpla vonatjegyvásárlás is olyan stresszel járt, amit épp csak ki tudtam hordani páros lábon. A kajarendelést a kebabosnál meg inkább előzékenyen az itt élő barátainkra hagytuk. Az első egy hetes nyelvi sokkon hamarosan túljutottam, de nem sok idő maradt a lelki rehabilitációra.

Amerikai kaland

Egy hónappal később már ismét repülőn ültünk útban egy másik barátunkhoz a napfényes Kaliforniába. Épp a Los Angeles-i reptéren tébláboltam másodmagammal, amikor a hangosbemondó hirtelen megszólalt: „Mr Phíthö Khováksz, phlíz gó thú…” – és ekkor állt meg bennem az ütő.

Szerencsére megismételték, és megértettük, hogy valami, a csomagjainkkal kapcsolatos dologról lehetett szó. Kiderült, hogy mindkettőnk bőröndjét elkeverték az amszterdami átszálláskor, így azok – velünk ellentétben – Európában maradtak.

Szerencsére a továbbiakat saját kútfőből és egy kis telefonos segítséggel meg tudtuk oldani a reptéri asszisztensekkel. Pár nappal később a csomagjaink rendben meg is érkeztek a szálláshelyünkre.

Amerika nagy királyság volt, élveztem a napsütést és a száguldást a Pacific Highway-en. Egyszer a Hollywood Boulevardon baktatva útban a Hírességek Sétánya felé egy helyi hajléktalan a honnan-létünk felől érdeklődött, mire azt a választ kapta, hogy: „Hungary”.

A reakciója megmosolyogtató volt: kissé lemondóan annyit tett hozzá: „Yeah, me too, bro” (Én is tesó). Szegény afroamerikai barátunk nyilván „hungry” -t (éhest) értett és nem viccnek szánta, de ez a végtelenül olcsó poén később még sokszor visszaköszönt életem során. Talán mondanom sem kell: a magukat szellemesnek gondoló britektől.

Amerikában meglepő módon valamiért többet értettem a helyiek angoljából, mint anno Angliában. Azt hiszem azért, mert a kaliforniaiak többsége egyszerűen egy viszonylag jól artikulált, de kétségtelenül tévé show-szerű, teátrális angolt beszélt.

Az anyanyelvi környezetben töltött második randevúm azonban még inkább rádöbbentett a nyilvánvalóra. Sajnos tudomásul kellett vennem, hogy a sok éves otthoni angoltanulás éppen csak arra volt elég, hogy ne adjanak el két leicesteri hosszúszőrű birkáért a vidéki angol piacon, illetve két pálmacsemetéért Beverly Hills-ben.

Mire elég kilenc év?

A sors útjai azonban kifürkészhetetlenek. Nem sokkal később az élet újra visszasodort a ködös Albionba. Olyannyira, hogy többé haza sem találtam. Ezen sorok írásakor már közel 9 évet töltöttem az Egyesült Királyságban, jelenleg épp a délnyugat-angliai Bristol városában élek.

Sokan feltételezhetik, hogy ennyi idő alatt az ember minden nehézség nélkül megtanul anyanyelvi szinten beszélni az adott ország nyelvén, de el kell hogy oszlassak pár homályos nézetet ezzel kapcsolatban.

Anyanyelvi szinten akkor lehet elsajátítani egy nyelvet, ha idejében, lehetőleg középiskolás kor előtt érkezik valaki az adott országba. Aki ennél később, mondjuk egyetemi tanulmányok miatt kezd külföldi életbe, az minden bizonnyal egy nagyon magas szintű akadémiai nyelvtudásra tesz majd szert, ez azonban már egy lépcsőfokkal lejjebb áll az anyanyelvi szinthez képest.

Aki pedig a húszas évei második felében, illetve még később érkezik, az nagy valószínűséggel azonnal a munka világában találja magát, és erről a szintről indulva az anyanyelvi szint elérése tulajdonképpen nem más, mint egy elérhetetlen álom. Nyilván lehetnek ellenpéldák, de ezek száma egészen biztosan elenyésző.

Tanulás egy életen át

A konkrét tanulmányok egyébként azt támasztják alá, hogy a gyerekek körülbelül 18 éves korukig a legbefogadóbbak egy új nyelv megtanulása szempontjából. A későbbiekben ez a képesség erőteljes hanyatlásnak indul.

Ugyanezen tanulmányok kitérnek arra is, hogy egy gyereknek valójában már 10 éves korától kellene érintkeznie az új nyelvvel ahhoz, hogy képes legyen anyanyelvi szinten elsajátítani.

Azonban ne essen senki kétségbe. Anyanyelvi eszköztár hiányában is lehet teljes értékű életet élni külföldön. A szikár tényeket viszont lélekben el kell tudni fogadni. Ez egy életen át tartó tanulás.

Az angol pedig napjainkra egy olyan globális világnyelvvé fejlődött, ami folyamatosan terjeszkedik szinte minden kontinensen. Egyre nagyobb és nagyobb tömegek beszélik második nyelvként. Sosem leszel tehát kívülálló.

Az általánosítások után most kicsit gyakorlatiasabb témák felé mozdulnék, és megpróbálok áttekintést nyújtani az angol nyelvhasználat azon problémás részeiről, melyek gyakorlati jelentőségével itt Angliában szembesültem csak igazán.

A következő szekció inkább azoknak lehet érdekes, akik valamilyen szinten már beszélnek angolul. Nyugodtan ugord át ezt a vizuálisan is elkülönített részt, ha esetleg nem állsz barátságban az angol nyelvvel.

A kiejtés

Puff neki. Az egy dolog, ha te nem érted őket, annak rendkívül sok oka lehet. De az, hogy egy anyanyelvi beszélő sem ért téged, annak legtöbb esetben nem a hibás nyelvtan, hanem a kiejtés az oka.

Az angol anyanyelvűek már rég megszokták, hogy sokan és sokszor beszélnek velük hibásan. Fejben ők folyamatosan korrigálják, amit mondasz, de ezt nem feltétlenül mutatják, vagy említik meg.

A hibás nyelvtant személyes tapasztalataim szerint sokkal könnyebben értelmezik. (Nem csak mi magyarok találjuk nehéznek az angol igeidők és nyelvtani szabályok használatát.)

Na de térjünk vissza a kiejtésre. Itt ugyanis pár relatíve egyszerű dologgal drámaian javíthatod az angolod. Ezekről érdekes módon vajmi kevés szó esett anno az otthoni angol óráimon.

Az angol ábécé egyes betűire, illetve egyes betűpárok korrekt kiejtésére nekünk, magyaroknak különösen nagy hangsúlyt kell fektetnünk, mert a magyar nyelvből átvett intonáció mellett ezeknek a hangoknak a rossz kiejtése adják az akcentusunk kellemetlen részeit. Megszabadulni természetesen nem lehet tőle, de javítani úgy, hogy az az angol fülnek se legyen akkut nemi erőszak, elég jól lehet.

Távolból visszhangzó konstans blablabla

Talán felmerült benned a kérdés, hogy vajon nekem személy szerint mennyi ideig tartott, mire megszoktam, és eljutottam egy komfortos szintre a brit angolban.

Őszintén szólva nem tudok erre egyértelmű választ adni. Mind a mai napig belefutok olyan élethelyzetekbe, hogy egyszerűen vissza kell kérdeznem, mert nem értem. Ez akkor válik igazán kínossá amúgy, ha másodjára sem érti az ember.

Megfigyeléseim alapján: minél iskolázottabb valaki, annál nagyobb az esély az akadálymentes kommunikációra. Ha a beszélgetőpartnernek megvan az a képessége, hogy észrevegye és megváltoztassa a beszéde sebességét, ha akadozik a társalgás, akkor nincs probléma.

Ha viszont olyanba futok bele, aki nem veszi a lapot, hadar, és ezt még valami holdkóros akcentus is tetézi, azzal a kommunikáció minimum kellemetlen tud lenni. Ez azonban szerencsére nagyon ritkán fordul elő manapság.

Néha az is megesik, hogy találkozókon vagy előadásokon – kiváltképp, ha nem igazán érdekel a téma – egyszerűen elveszítem a fonalat. Elfárad az agyam a folyamatos koncentrációban és átalakul az egész egy távolból visszhangzó konstans blablablává. Ilyenkor azért gyorsan vissza kell „rántanom” magam a jelenbe még mielőtt kellemetlen szituációba keverednék.

Az idegen nyelvű párkapcsolat

A munkahelyemen szerencsés voltam abból a szempontból, hogy építészként viszonylag jól el lehet kommunikálni pusztán rajzokkal és számítógépes modellekkel is. Persze ez csak egy bizonyos szintig igaz. Amint elkezdesz feljebb lépdelni azon a bizonyos ranglétrán, az írott és verbális kommunikáció fontossága exponenciálisan nő.

A saját angolom szempontjából az is egy pozitív dolog, hogy külföldi barátnőm van, habár az angol neki is csak a második nyelve. Emiatt azonban „rá vagyok kényszerülve” nemcsak a munkahelyemen, hanem otthon is a nyelv használatára.

Az idegen nyelvű párkapcsolat egy teljes és különálló posztot érdemelne, annyi mindent lehetne felhozni mellette pro és kontra. Az tény, hogy örökké ott lebeg egy csipetnyi bizonytalanság, hogy vajon a másik fél egyrészt megértette-e, másrészt úgy értette-e, amit mondtam, ahogy én szerettem volna.

Idővel azonban a partnerek már zsigerből érzik, hogy mit szeretne a másik kifejezni. Lélekben pedig képesek átfordítani és kiszínezni úgy, mint ha egy odaillő anyanyelvi hasonlatot hallottak volna.

Kissé talán furcsa, de az akcentusom alapján nagyon kevés angol azonosít be kelet-európaiként. A kezdeti években párszor még „lelengyeleztek”, de mostanság már nem történik ilyen.

Sőt olyan is előfordult már nem egyszer, hogy más külföldiek azt hitték, hogy angol vagyok. Ez persze alapvetően inkább megmosolyogtató. Nehogy azt hidd, hogy akárcsak megközelítőleg is olyan szinten beszélnék, mint egy bennszülött brit.

Ezek a vicces félreértések inkább abból adódtak, hogy az angolom relatíve sokkal jobb volt, mint a külföldi beszélgetőpartnereimé. Kvázi ez inkább az ő angoljukat minősítette, és nem az enyémet.

Ami elmondhatatlan

A „magyaromra” azonban kifejezetten rossz hatással van az angol környezet. Van, hogy akaratlanul is beleszővök angol szavakat a mondandómba, pusztán azért, mert előbb jut eszembe angolul, ha úgy egyszerűbb.

Sokszor kapom magam azon emailek visszaolvasásakor, hogy egészen borzalmasan fogalmazok. Emiatt mostanában mindent inkább ötször átolvasok és korrigálok, mielőtt elküldeném.

Alapvetően mind a mai napig nehezen békélek meg a gondolattal, hogy angolul a személyiségem töredékét tudom csak kifejezésre juttatni. Épp nemrégiben beszélgettem erről egy közeli angol barátommal.

Felvetettem neki, hogy milyen kár, hogy mindig lesznek olyan dolgok, érzések, amik annyira kötődnek a nyelvemhez, hogy sosem fogom tudni vele úgy megosztani, ahogy szeretném.

Először nem igazán értette mire gondolok, úgyhogy megpróbáltam valami precedens értékűvel érzékeltetni. A humor és a szarkazmus például nagyon nehezen ültethető át egy másik nyelvre.

Többször kerültem olyan szituációba, hogy eszembe jutott egy a beszélgetés folyamába illő viccesnek szánt megjegyzés, de mire megfogalmaztam, csak értetlenkedést vagy kényszeres mosolyokat kaptam viszonzásul. Tudjátok, mint megboldogult Knézy Jenőnk egy focimeccs-közvetítés alkalmával: „Jó lövéééés! … Bedobás”.

Ha nincs meg a nyelvi eszköztárad, akkor egyszerűen nem fog menni. A frappáns reakciókhoz gyors beszéd, gyors kifejezés és gyors gondolkodás szükséges.

Ha nem kapod el a megfelelő pillanatot a szarkazmus gyilkos tőrével, akkor a humor forrása ott helyben hamvába dőlt. Attól függően, hogy bizonyos dolgok mekkora részét képezik a jellemednek és ezek mennyire nyelv-specifikusak, könnyen lehet, hogy megszületik egy második identitásod az adott nyelven. Mindegy hogy nevezzük ezt: párhuzamos univerzum vagy lingo-skizofrénia.

Mit adott a második nyelv?

Végezetül szeretnék pár sort annak is szentelni, hogy mennyiben segítette, illetve változtatta meg az életemet egy második nyelv ismerete. Az angol nyelv az élet szinte minden területén egyszerűen szürreális mennyiségű új lehetőséget hordoz magában.

A nyelv globalizációja révén egy olyan világba csöppensz, amelyben az elérhető információ tulajdonképpen végtelen. Ha épp egy harvardi professzor jogi előadását szeretnéd meghallgatni vagy a tudományos világ legújabb publikációit böngésznéd, ne adj’ isten a legmodernebb üzleti trükkökről szeretnél hallani, ezt mind megteheted. Ott lesz minden előtted pár kattintásnyira.

Ennek a határok nélküli globális hadszíntérnek a tagjaként pedig nem aggódnék, ha a sors holnap úgy hozná, hogy egy másik angol nyelvű környezetben – legyen az az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland vagy akár Európa – kellene folytatnunk az életünket. Nem lenne bennem cseppnyi félelem sem amiatt, hogy ne állnánk meg a helyünket.

A flexibilitás mellett boldogít az a tudat is, hogy rengeteg gyönyörű helyen járhattam a világban, és a kommunikáció sosem okozott gondot. Megismerhettem egy seregnyi külföldi embert az évek során, és nem mellesleg ők is megismerhettek engem.

Mindig is kíváncsisággal töltött el mások személyes háttere: kik ők, honnan és milyen életkörülmények közül jönnek. Történeteket mesélni és hallgatni egyike a legelemibb szociális szükségletünknek.

Meggyőződésem, hogy egy lélekben kiegyensúlyozott és nyugodt élet igazi kulcsa az egészséges mértékű és mennyiségű társasági interakció. Végtére is, a legszebb és legboldogabb emlékeink mind-mind más emberekhez: családtagokhoz, barátokhoz és ismerősökhöz kötődnek.

Summa summarum, az angol nyelv egy új és végtelenül színes palettát nyújt, legyen szó munkáról, egészségről, tanulásról, emberi kapcsolatokról, vagy az élet más egyéb területeiről. Ahogy IV. Károly német-római császár mondotta egykoron: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.”

So I am worth two, bro.”

Ha szívesen olvasnál még Peti írásaiból, látogass el a blogjára!

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Wenns, Ausztria �: József #austria #ausztria�� #wenns

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: nyelvtanulás nyelv Nagy-Britannia

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3916253424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2020.10.22. 09:50:27

"(Angol)negyvenes családanyák csoportjai magukból teljesen kivetkőzve komplett állatok módjára viselkedtek, obszcén poénokat lövöldözve, vihorászva, sakál részegen, iszonyú ízléstelenül felöltözve és szexuális segédeszközökkel hadonászva." A blogja is jó.

deppate frog 2020.10.22. 09:52:16

Ha mindent 5x atolvasol mielott kiadod a kezedbol, akkor ezuttal tenyleg sok idot toltottel ezzel a bejegyzessel. Koszonet az erofeszitesert.

A "mit adott egy masodik nyelv" elso pontjaval mostanaban kifejezetten tudok azonosulni. Ujabban tobb temat harom nyelven atolvasok. Sok erdekes gondolatot megosztanek peldaul anyukammal, aki ugyan igen tajekozott, de a tajekozottsaga a magyar nyelven elerheto anyagokra hatarolodik. Az vilagpolitikai es tarsadalmi kerdesek Magyarorszagon meg egyre inkabb csak egy szempontbol elerhetoek (tulzok nyilvan).

deppate frog 2020.10.22. 09:54:09

@Golf2: nem neztem bele a blogjaba, de ez a rovid idezet emlekeztetett az elso pentek estemre, mikor Bristolban jartam. Detto ugyanez a kultursokk ert :D

Csodabogár 2020.10.22. 10:00:45

Bármelyik megtanult idegen nyelv sokat tud nyújtani az életben. Irodalmat a legjobb eredetiben olvasni pl.

ZmanUK 2020.10.22. 11:25:05

Mennyire egyetertek ezzel a resszel:

"Alapvetően mind a mai napig nehezen békélek meg a gondolattal, hogy angolul a személyiségem töredékét tudom csak kifejezésre juttatni."

Detto ugyanezt erzem, hogy van egy "angol" enem, amit a nyelvi tudasom korlataival tudom megismertetni masokkal. Ez az "angol en" pedig messze egyszerubb, mint a magyar enem.

Dacara a 14 eves angol nyelvkornyezetnek, angol munkanak, stb a mai napig erzem az angol hataraimat es frusztral, hogy mennyire le tudja limitalni a szemelyisegemet ha angolul kell beszelnem. A parom is angol es kicsit ugy erzem, mintha sosem tudnek onmagam lenni, mert az angolom meg mindig korlatok kozott mozog, ha a magyarhoz kell viszonyitanom.

Szabinho 2020.10.22. 12:40:41

Ezt mar masoktol is hallottam, ok is hasonloan szerettek a magyar nyelvet mint a posztolo. Ez szemelyisegtol is fugg, van aki a tomor, lenyegretoro irasokat szereti es van aki meg azt elvezi ahogy elmerul a terjengos, erzelmeket es rengeteg reszletet maga foglalo szovegben

puhacica 2020.10.22. 14:44:23

@ZmanUK: ugyanez. neha megvillan valami az igazi szemelyisegembol, foleg akkor, ha valakivel kicsit kozelebbi viszonyba kerulok, de alapvetoen fogalmuk sincs, milyen is vagyok valojaban. es nem is feltetlen a nyelvtudas milyensege miatt. inkabb azt latom en is, amit a poszter ir: "A humor és a szarkazmus például nagyon nehezen ültethető át egy másik nyelvre." a humor es a nyelv logikajanak kulonbozosege miatt.
eleinte azt hittem, idovel majd jobb lesz, dehat nem.

Platonica 2020.10.22. 15:22:51

En nem erzem ugy, hogy nem jonne at a szemelyisegem a masodik nyelven. Hasonloan vagyok a humorral, ironiaval, szarkazmussal is.

Amugy egyetertek, nem feltetlenul nyelvi szint kerdese. Nagyon is tudatos valasztas nalam, kinek mit mutatok meg magambol az anyanyelvemen is.

SzZoole 2020.10.22. 16:23:21

@Platonica: nálam/nálunk is hasonló :-)

Nem okoz gondot angolul humorizálni a kollégákkal, egyedüli bevándorló vagyok. Már annyira jól megy a szarkazmus/cinizmus, hogy néha nem tudják eldönteni, hogy mikor vagyok komoly.

Nagyon sokat segítettek, a phrase-ek elmagyarázták.

Mondjuk a tv-ben is állandóan nézem a Chase, Tipping Point vagy Catch Phrase stb. műsorokat amiből sokat lehet tanulni.

Itthon is egyre többször és többet beszélünk angolul egymással, mivel a lányom vőlegénye angol a fiam barátnője pedig Ír. Az itt tanult szavakat is többnyire angolul mondjuk, így a feleségemmel is néha hunglisul beszélünk.

London2009 2020.10.22. 17:17:33

Oh ez jo volt! Majd ranezek a blogjara. Attol fuggetlenul, hogy nem ertek egyet a mondanivalo nagy reszevel.
Ez inkabb a szemelyisegen es a nyelvi es komunnikacios keszsegen mulik. Gyakran meglep, hogy evtizedek ota itt elo emberek milyen gyengen beszelnek meg mindig angolul. Nekem tenyleg az a velemenyem, hogy minden ember mas kepessegekkel rendelkezik es a nyelv az nagyon olyan, hogy van akinek megy es van akinek meg nem. Nekem tok mindegy, hogy angolul vagy magyarul beszelek vagy viccelodok vagy olvasok vagy barmit csinalok. Szinte soha nem erzem azt, hogy barmiben is akadalyozna a nyelv. Azzal egyetertek termeszetesen, hogy ez egy eletan at tarto tanulas. De mi nem az? : )

puhacica 2020.10.22. 17:30:47

@Platonica: valoszinuleg ez is olyan, mint minden mas, mindenkinek mas az erzekeny pontja. van, aki kulfoldon elve a honvaggyal kuzd, nekem viszont sosem okozott problemat. van, akinek csak a magyar tejfol a jo, nekem izlik az itteni alternativaja is. viszont mivel otthon a kommunikacio volt a munkam, raadasul nagyon szeretem a magyar nyelv szinesseget, jatekossagat, nem erzem kielegitonek azt a szintet, ahol angolul vagyok, hiaba kapom folyamatosan a pozitiv visszajelzeseket.
a humor/szarkazmus meg... az en eszjarasomat sokszor meg magyarrol magyarra is forditani kell, de ez nyilvan az en defektem. :D

LajaJakab 2020.10.23. 07:58:12

A kiejtésről:

Valljuk be, hogy a brit belhoni szókiejtés nagy általánosságban
a kökorszaki ember artikulációja... az elharapott szóvégek, egyszótagos motyogások jellemzik gyakran.
Nem csoda, hogy egymást sem értik sokszor az anyanyelvi britek,
ha más régióból származnak.

Ennél már az ókori rómaiak is sokkal tovább jutottak a tisztán kiejtett szavaikkal, ami a mai olaszban is megmaradt :-)

Jópár helyen jártam külföldön, és a "Hunglish" de inkább nemzetközi angol kiejtésemmel mindenhol megértettem magam..én is megértettem jól másokat...főleg akinek nem az angol az anyanyelve. :-)
(távol-keleti ázsiaiak külön szektor )

Üdítő meglepetésként egy brit mérnökkel is kitűnően kommunikáltam nemrég (autót vettem tőle, meg is dicsértek a feleségével együtt az angol tudásomért).
Utána mondtam meg neki, hogy soha nem jártam még angol nyelvterületen :-)
Ő sokat utazott, járta a világot, dolgozott és megtanulta
(kultúr)emberi módon kiejteni a szavakat.

Napi szinten nézek YouTube videókat különböző témákban,
flmeket is gyakran.
Az amerikai átlag beszélőt könnyen megértem,
de ha brit vagy ausztrál az előadó személy...bizony hegyeznem kell a fülemet, nagyon fárasztó hallgatni gyakran.
Még az orosz anyanyelvűek angolja is érthetőbb számomra
az erőltetett szóvégekkel, kemény "r" hangokkal.

És ekkor a kontraszt: a BBC English meg jól érthető számomra,
ergo mi jön le belőle: az átlag brit igénytelen a beszédjére :-)

Platonica 2020.10.23. 10:24:26

@LajaJakab: "ergo mi jön le belőle: az átlag brit igénytelen a beszédjére :-)"
Vagy az, hogy szubjektiv elmeny alapjan ne hozzunk altalanos konkluziokat, mert ritkan igazak hehe. Amugy azzal egyetertek, az 'educated' angolt sokkal egyszerubb erteni egy atlagos vagy annal gyengebb angoltudassal, mig a dialektusok kozul par huzos tud lenni. Kedvencem a Geordie, plane telefonon.
@SzZoole: Sajnos mi is sokszor keverjuk itthon a ket nyelvet, de ezt sztem nehez elkerulni ennyi ev utan.
@puhacica: a vegehez-> Na ilyen tipus nalunk is van a csaladban:-D

So No 2020.10.23. 15:54:02

Az angolul "nem tudas" meg jobban elojon, ha az ember egy volt angol gyarmatra koltozik, es egy igazi "multikulti" cegnel kezd dolgozni. En het eve elek Malajziaban, es az elso honapokban egy mukkot sem ertettem az itteni angolbol.

Maskepp beszel a malaj, a kinai az indiai. Megint mas az amerikai kollega, es persze az ausztralok. Az elmult evek alatt rajottem, hogy odahaza nem trodalmi angolt kellene tanitani a kozepsuliban. Illetve azt, de "megfuszerezni" par oruletes akcentussal. A vietnami kollegaim beszedet meg ma sem mindig ertem.

teéjesenmindegy 2020.10.23. 15:54:14

"Hova juthat az ember 9 év angliai tartózkodás után és mi az, amit sosem érhet el?"
Azt, hogy egy született angol vele egy szinten lévőnek nézze. Soha.

teéjesenmindegy 2020.10.23. 17:49:00

Egyébként akiknek nem megy a viccelődés meg az ironizálás meg a szarkazmus angolul, azok teljesen biztosak abban, hogy magyarul ők annyira viccesek, meg szarkasztikusak?

Túl sok felhasználó 2020.10.23. 17:49:10

Bennem is volt eleinte "nyelvi korlát", de mióta átállítottam a gondolkodásomat is németre, nincs. Ez azt jelenti, hogy humorban is pl. németül jutnak eszembe a poénok, aztán ha ezt később magyarul el akarom mesélni valakinek, egyszerűen nem jön át a vicc.

élhetetlen 2020.10.23. 19:08:33

Csak egy poén, mikor a rossz kiejtés is jó valamire. 40 éves voltam, mikor nekiugrottam az angol középfoknak, szóval nem valami fényes tudás, a kiejtésem pedig…. Párizsból akartam Mont-Saint-Michel-be menni, tömegközlekedéssel nem fér bele egy napba, befizettem egy társas buszos útra. Megálltunk reggelizni, pihenő. Egy olasz srác próbált beszélgetni egy japán lánnyal angolul, és nem értették egymást. Odajött a srác, hogy segítenék-e. Próbáljuk meg, gondoltam esetleg egy-két szócsere. Az sem kellett. A srác mondott valamit, elismételtem, a lány válaszolt, elismételtem, és az én pocsék kiejtésemet mindketten értették. Mindegy, hogy egyedül nézek várost, vagy hárman nézünk, így aztán estig angolról angolra „fordítottam”.

LajaJakab 2020.10.23. 21:46:19

@Platonica:
mint írtam napi szinten nézek YouTube videókat+ kevés filmet...szinte kizárólag angol (meg magyar) nyelven...jópár éve
Látszatra nem a kételemis juhász jelenik meg beszélőként ott.
Vagyis sok év tapasztalata mondatja meg hogy bizony a brit átlagember igénytelen a beszédjére... európai kultúremberhez mérten.
kb. nekem úgy jön le ez mint aki a magyart csak makogja itthon, mert lusta kimondani a szavakat...még ha anyanyelve is
Én még akkor jártam iskolába, mikor bizony keményen ránkszóltak tanórán. hogy érthetóen beszélj fiam, nyisd ki a szádat

És több nyelvi téren tapasztaltabb emberrel, még angoltanárral is beszéltem erről..egyetértettek...ez így van..bár egyedi módon értelmezem :-)

Ellenpélda: olasz nyelvet alig értem. Viszont ha hallgatom, le tudnám írni a szavakat amit mond...
Miért is? mert tisztán artikuláltan beszél
Spanyol hasonló.

A francia megint egy szörnyűség fülemnek, még a szavakat is alig bírom kivenni....hol kezdődik

És az angolra visszatérve: az "edukált" angolt jól megértem, ma is hallgattam BBC-t. Nyilván a nyelvterület bejárása adna több tapasztalatot, de nem vágyom Britanniába.
A (jól megtanult) angolt a mai modern kommunikáció fontos eszközének tartom.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása