Nehéz időszakon van túl Zoltán, akit egy londoni kórházban műtöttek meg agytumorral. Egy ilyen műtét sok minden átgondolására készteti az embert, így volt ezzel ő is.
„Londonban éltem évek óta, ott kerültem kórházba, műtöttek agytumorral. 30% esélyem volt meghalni, de nem így lett. Sajnálhatod, mert emiatt ezt a cikket is meg tudom írni.
Az agytumor több okból érdekes. Ez egy agy? Ráadásul a hajam nem befelé nő? Pedig eddig meggyőződéssel hittem!
Ebből a cikkből megtudhatod, hogy:
- Hogyan vállalkozz, ha mégsem a Lőrincke vagy? És hogyan alapíthatsz céget bárhol élsz a világban anélkül, hogy az adódból a felcsúti stadion épüljön?
- Hogyan adj ki könyvet a médiatörvény cenzúrája vagy kiadói cenzúra nélkül?
- Hogyan változtathatsz bármin, ami nem tetszik?
- Hol az elnyomás határa? Lehet-e buborékban “élni”?
Ha ebből bármelyik érdekel, akkor ez a cikk Neked szól.
Jogod van élni
Ha olyan országban élsz, ami nem fogad el teljes értékűnek, azonnal le kell lépni.
A homofóbia a fatökűség jele. Még nem láttam olyat, aki párkapcsolatban sikeres lett volna és egyidejűleg homofób. A saját fatökűségét takargatja ezzel, mintha tőle bárki elvette volna a lehetőséget.
Ha valaki homokos - az nekem egy cicivel több! Sőt, általában páros szerv! Ha a tulaj az egyikhez hozzáférést engedélyez, általában a másikhoz is, ezért rögtön kettővel! Bbrrrrrrrrr.
Bár mi van, ha a delikvens vallását tekintve leszbiánus? Hujuj, erre nem is gondoltam! Hmm... nehéz kérdés… megvan! A Gyalog Galoppból jól ismert módon megvizsgálandó hogy az illető vajh' boszorkány-e?
Ha igen akkor mindenképp kövezzük meg! De ha nem, akkor is kövezzük meg! Biztos, ami biztos. A hitünket mindenképp rá kell erőltetni. Úgyse dob annyit a GDP-n, ugye?
Nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet valaki ilyen szűkös szemléletű. Értem, de nem akarom érteni.
A rasszisták szerint mások „elvesznek minden munkát”. Mégis „sosem dolgoznak”. Egyszerre? Az hogyan lehet? Mindegyik ilyen szuperhős?
A gond csak az, hogy itt nem leültetik a homofóbokat vagy rasszistákat, mint egy demokráciában. Hanem megválasztják őket.
De tudod mi az igazán szánalmas? Hogy ezt le kell írnom.
Ha bárki azt mondja, hogy nincs jogod élni, vagy nem vagy teljes jogú, a baj odaát van. Ne vedd magadra. Aki hülye, az a saját mentális börtönében él.
Mondanám, hogy neki elég baj ez… de szavazópolgár. Sajnos hatással van rád, pl. politizál vagy törvényeket hoz. Ezért is vagyok annak híve, hogy emigrálni kell, ha van 2 lábad.
Ha egy ország nem szabad minden lakójának, akkor semelyik lakójának sem az.
Ha egyszer diktátor leszek (végre!), betiltom a heteró házasságot és a focit. A heteró házasságot azért, hogy sokan végre megtudják, hogy milyen az illegalitás. Milyen radar alatt élni. Ahol nem teheted azt, amit akarsz.
A focit pedig azért tiltom be, mert egy antipopulista húzás. Rengetegen kiakadnak - végre lenne egy kis örömöm! Ezzel jelezném, hogy szarok bárki véleményére. Vállalkozó vagyok és Író, és nem politikus. Cseppet sem érdekel bárki szimpátiája. Mondanám, hogy tehet egy szívességet - de ki tudja, lehet, hogy érdes a nyelve?
Felmerül, hogy ezt kinek is írom? Aki homofób vagy rasszista, az az is marad. Aki nem az, az úgysem lesz az. Ugye? Igen ám, de minek hagyjuk, hogy mások elnyomjanak a hitükkel? Ez nem vita kérdése.
Értem mit mond, de nem vagyok hajlandó érteni. Magasról leszarom, hogy bárkinek tetszik-e. Egy náci sem öldökölhet, ez nem vita kérdése. Akkor se, ha neki nem tetszik. Senkit nem nyomhat el, nem kényszerítheti rád a hitét. Ehhez nincs joga.
Van egy határ, amit nem lehet átlépni. A melegházasság jelkép. Pontosan ennek a határnak a jelképe.
Jogod van boldognak lenni
Mintha a boldogság sokak szerint egy nulla összegű játék lenne. „Ha te boldog vagy, akkor mástól veszed el, a boldogság összértéke 17 és ezért tőle veszed el!” Milyen skálán mérve? Nem is értem.
A többség mintha ezt mondaná: „ne merészelj boldognak lenni, nincs benned együttérzés, nem látod, hogy másnak milyen rossz?”. Mintha aki boldog, az bűnt követne el. Egy merényletet a „közboldogtalanság” ellen.
Sokan úgy élik az életüket, hogy mintha magyarázkodni kéne. Nem mernek boldognak lenni.
„Sose lennék egy olyan klubnak tagja, aki befogad tagjai közé” - ahogy a híres Woody Allen-szólás mondja. Ez poénnak jó, de sajnos a legtöbb ember így éli életét. Ő nem méltó a boldogságra. A legtöbben egy börtönőrt tartanak a fejükben, aki állandóan megítéli őket.
A boldogságot nem kiérdemelni kell. Nincs olyan, hogy „boldogságra jogosultság”. Nincs olyan hogy „megérdemelten boldog”.
A boldogság elidegeníthetetlen jogod. Már a rómaiak is így hívták: Ius Boldogságusz. Nem kell magyarázkodnod senkinek.
Hogyan vállalkozz anélkül, hogy a felcsúti maffiát pénzelnéd?
Egy bolygóra születtem, nem egy országba.
Valakik még mindig azt hiszik, hogy a határokat országok szabják… pedig már réges-rég a cégek. A világ változik, akár tudomást vesznek róla, akár nem.
A pénzeddel és az időddel szavazol, nem csak 4 évente egyszer. Hanem minden kiadott fillérrel és minden másodperccel. Tehát ha ide adózol, akkor a TE pénzedből támogatod ezt a rendszert. A TE pénzed lesz az elnyomás eszköze.
Amikor egy barátom belinkelt egy cikket az e-Residency-ről, először nehéz volt elhinni. Az e-Residency-n keresztül bárki alapíthat céget Észtországban. Nincs megújuló költség (KATA-nál van?).
Észtországban úgy alapítottam céget, hogy soha nem voltam ott (még). Minden ügyintézés otthonról, az internetről megy. A végén kiderül, hogy az internetnek van haszna? Nem csak a bogrács megy Wifiről? :O
Nincs bürokrácia, ami a kreativitás legnagyobb ellensége. Alig van korrupció, ami az adózástól leginkább elveszi a kedvet. Senki nem épít stadiont az adódból. Hol fogsz így focizni?
Helyfüggetlen, nincs röghöz kötés. Lehet vele költözni, mert bárhonnan üzemeltethető.
Először el se hittem: lehetséges ez? Távolról online céget alapíthatok? Pár napig megszállottan olvastam. Regisztráltam az első pár ezer közt. Eleinte azt mondták, hogy ez lehetetlen. De ma már 60 000-en vagyunk.
Büszke e-Residens vagyok, amit 100% én választottam. Nem csak „itt rakott le a gólya”, amit nem én választottam. Az ottani hivatalos blogon is lesz vendég-cikkem.
Nyilván nem vagyok jogász, mielőtt döntést hozol „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét”. A döntéseidért nem vállalok felelősséget. Ha a macskádat mikróba rakod, a macskád bánja. Csak azt írtam le, hogy én mit teszek.
Ha vállalkozni akarsz, szerény véleményem szerint ez az egyetlen „ugródeszka”, téged is érdekelhet ;) Itt tudsz utánaolvasni hivatalos oldalakról.
Szabadság = Felelősségvállalás
Ahogy panaszkodsz, kiadod a kezedből a legnagyobb hatalmat: a szabadságot. Ha bármi nem tetszik, azon változtass. Például nekem nem tetszett az ország ahol laktam. Tehát emigráltam.
Nem választás kérdése, hogy hova születsz. De hogy hol élsz és hol fogsz meghalni, az tőled függ.
Három jele van annak, hogy az életed egy passzív áldozatként éled:
- Panaszkodás. Bezzeg a Soros milyen gazdag, pedig Afrikában éheznek és neked meg kéne egy új teló! Egy kis országból jöttem, ahol Putyin az úr. Bezzeg az óceánban milyen sok a víz! Utálom az állandó panaszkodást, mintha mindenki passzív áldozatként élné az életét. A főszereplője vagy az életednek, nem az áldozata.
- Ujjal mutogatás és mások hibáztatása. Jut eszembe, mindenről az a szemétláda tehet. A párod, a gyerek, és persze a szülők.
- Magyarázkodás. Tudom, tudom... mindenki köcsög ... de persze csak rajtad kívül, te tökéletes vagy, ugye? Persze, nagycsontú génjeid vannak. A gének esznek csokis pizzát. A genetika jó, de sokan arra használják, hogy a felelősséget levetkőzzék.
Sose panaszkodj. Sose magyarázkodj. Sose hibáztass másokat. Ahogy mindenért felelősséget vállalsz, a legnagyobb hatalmat kapod: a Szabadságot. Bármin változtathatsz.
Mindenért vállalj teljes felelősséget az életedben. Beleértve a múltad, mindenért, ami eddig történt. Beleértve a jövőd, mindenért, ami a jövőben történni fog.
Magánkiadás kiadó nélkül
Egy unokatesóm mondta, hogy „de jó, hogy a barátnőmnek csak 500 példány volt a minimum példányszáma”. Azaz „csak” 500 darabot kellett rendelnie ahhoz, hogy nyomtatásba kerüljön. Ez tényleg fantasztikus, nem?
Emlékszem még, amikor Apám kiadott egy könyvet, 10 ezer példány volt a minimum, sok volt otthon a szekrényben.
Hát van a minimum 500 darabnál jobb? Nos, van. Magánkiadásban kereken 0 a kötelező darabszám.
Rengeteg előnye van annak, hogy te magad publikálsz.
- Print-on-demand. Amikor megrendelik, akkor kerül nyomtatásba. Nem pazarolnak papírt. Nincs kötelező tárolási díj.
- Nincs olyan, hogy „elfogyott”. Ha évente csak egy ember veszi meg, akkor is hatással vagy.
- Korábban egy szerző az első pár száz eladásig semmit nem kapott - és utána is csak keveset. Ma a magánkiadással az első eladásból máris kapsz az eladásokból jogdíjat - nem csak a sokadik után.
- Nincs kiadói cenzúra. Nincs editor, aki egy kiadónál dolgozik egy kényelmes állásban és beleszól, hogy mi adható ki.
- Nincs médiatörvény - amióta nem csak szabad sajtó nincs, hanem az Alkotói Szabadságot korlátozták. „Fekete országban élek, ahol minden fekete”. De magánkiadásban? Kit érdekelnek egy másik ország törvényei?
- Ahelyett hogy kiadóknál kelljen kuncsorogni, direkt piacra mehetsz. Csak a vevők véleménye számít. Senki nem szól bele. Senki szimpátiája nem kell. Elvégre is nem holmi politikus vagy, hanem egy Alkotó. Csak az Olvasó számít.
Ha szeretnél könyvet kiadni vagy videó kurzust felvenni, akkor a magánkiadás az egyetlen út. A könyvem 100% magánkiadású. Itt érhető el.
Újrakezdés
Mivel itt is, ott is voltam kórházakban, beleláttam az egészségügybe. Tudom, hogy most panaszáradatra számítasz, de nem az következik.
Az ittenieknek óriási hála és köszönet (különösen Vikinek, Natinak és a terapeutáknak). Az embert nem a pénzhajhászat hajtja erre a pályára... „Ingyen van a koronavírus, ki kér még? Pedig ha nálad a korona, akkor leszel csak igazán király!”
Az egészségügy mindenhol gond. A felszereltségben óriási a különbség. Ott két menü közt választhatsz. „Óhajt-e desszertet is?” Itt vacsorára kapsz 2 zsemlét és 1 szelet felvágottat. Eleinte azt hittem, hogy ez az előétel, amit addig kell megenni, míg ideér az igazi vacsora... de ez volt A vacsora.
Egyik nővér a szobatársamtól kérdezte: „Tegnap már fürdött? Akkor csak holnap fog!” - kiabálta. A 2 liftből csak 1 működik - de van aki „kifestené a falakat”, amik kidőlnek. Én meg becsuknám az ilyeneket.
Az egészségügyet csak az ottaniak jólelkűsége tartja össze. Maga a rendszer nem jó - de ezért ne a benne dolgozó embereket utáld. Ők a lelküket beleteszik. Nem ecsetelek semmi negatívat. Ez már olyan, mint a világháború után: egyszerűbb újjáépíteni nulláról.
Nyilván a kormány is dilettáns - de ehhez senki nem mert komolyan hozzányúlni rendszerváltás óta. Ezt már rég nem lehet helyrehozni. Egyszerűbb újrakezdeni.
Buborékban „élni”
Kezd Magyarország miatt olyan szégyenérzetem lenni, mint a németeknek a Holokauszt miatt. Már bemutatkozáskor mondani kell, hogy „magyar állampolgár vagyok bocs, de az csak egy papír, nem én választottam, nem tehetek róla, nem vagyok rasszista”.
Régen volt egy ilyen póló hogy „magyar vagyok, nem turista”, amit már akkor is utáltam. Olyan kéne, hogy „magyar vagyok, de nem rasszista”.
Hogy van-e kollektív felelősség vagy nincs, vagy meddig tart, az kérdéses. Hidegen hagy a jogászkodás. Ez már ciki.
Másnak az országához az a fogalom kötődik, hogy „haza”, meg „otthon”. Nekem meg „szégyen” és „diktatúra” és „elnyomás”. Más rám erőlteti az akaratát. Vajon ez az én felelősségem is? Szerintem igen. Szerinted?
Az apolitikusok leszarják a politikát. Egyrészt én le SE szarom. Másrészt viszont a náci Németországban se lehetett titkon nyugodtan élni. És ez a tudat minden nap küzd bennem.
Te tudtál volna nyugton élni, ha tudod, hogy a szomszédodat irtják? Persze irtásról szó sincs. Csak jogfosztástól. De hát... mindent valahol el kell kezdeni, nem?
A hallgatás beleegyezés. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”. Kussolni nem megoldás, hanem gyávaság.
Persze próbálj meg buborékban élni, mint itt rengetegen. Apolitikusnak lenni menő, nem? De ha itt élsz, azzal bevonódsz. A te gyereked fog hittant tanulni. A te szüleid kerülnek kórházba.
Neked lesz itt családod, miközben belül rettegsz, hogy holnap még rosszabb lesz és nincs nálad a gyeplő. Neked nem lesz nyugdíjad. Össze vagyunk kötve. Ha elszigetelődnél, a pénz és az intézmények összekötnek.
Nem lehet buborékban élni. Tudom, hogy szíved szerint struccként homokba dugnád a fejed. De hát... rábasztál, mert nem lehet izoláltan élni, hiába akarnál.
Az önbecsülés egyik alapja az őszinteség. Te a hallgatással beleegyeztél ebbe, ami itt folyik. Ébresztő! Nem lehet csendben élni. Egy elnyomó rendszerben vagy elnyomó vagy elnyomott vagy. Nincs csendes középút. Ne tagadd, és ne rázd le a felelősséget.
A melegektől meg bocsánat. Tudom, ez sovány vigasz, ezt nem lehet ennyivel elintézni, de jelenleg ennyire telik. Igen, én is hagytam, hogy ez így legyen.
Azért is bocs, mert én is előítéletes voltam.
Nyilván magyarázkodhatnék, kultúrára foghatnám. De én voltam. Nem kenhetem másra. Tizenévesként örültem, hogy felfedeztem a kicsi kukim. (Amit tükörből egy nagyítóval tettem, szaunázás után, mert csak úgy látható.)
A politikát a felelősség levetkőzésének tartom. Könnyű rá panaszkodni, nem? Én is utálom. Sose panaszkodok, mert azzal kiadnám a Szabadságot a kezemből. Nem vagyok hajlandó panaszkodni. De közben ezzel már nem tudok mit kezdeni. Te ezzel mit kezdesz?
Nem tudnék egy olyan országban élni, ami nem szabad mindenkinek. Eddig az volt a megoldásom, hogy akkor kimegyek. most is csak az agyműtétek miatt jöttem vissza, és itt ragadtam.
Te erről mit gondolsz? Lehet buborékban élni? Engem tényleg érdekel. Ha van tipped, írd ide. De a panaszkodást és a nagymagyarkodást hagyd ki.
Csendes Forradalom
Ez az, amit a könyvemben is Csendes Forradalomban nevezek:
- alapíthatsz bárhonnan céget,
- fizethetsz kriptópénzzel a bankrendszeren kívül,
- lehet elektromos autód az olajmaffia nélkül,
- és kiadhatsz könyvet vagy kurzust kiadó nélkül,
- otthon termeszthetsz zöldségeket és tudod mit eszel,
- élhetsz passzív házban és nem függesz a sárga csekkektől,
- kinyomtathatod az ötleteidet 3D printinggel.
és még sorolhatnám.
Azt gondolod, hogy „már mindent kitaláltak”? Egyszer ezt a kort fogják úgy hívni, hogy „sötét középkor”. Még csak most kezdtük. Amit ma „ténynek” nevezel az boszorkányság lesz.
Van egy blogom és hírlevelem, iratkozz fel itt. Főleg az időkezelésről és marketingről írok, tekintve hogy majdnem megmurdáltam. Csak arról, ami igazán számít. Ha ezek érdekelnek, iratkozz fel!
Ha a cikkekben érintett témák érdekelnek, és szeretnél ezekről többet olvasni a Határátkelőn, akkor kommentelj ide!”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek