oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. július 13. 06:30,  Szülés Luxemburgban: luxus és kényelmetlenség 53 komment

2020. július 13. 06:30 Határátkelő

Szülés Luxemburgban: luxus és kényelmetlenség

Hihetetlen volt a disszonancia a luxus és a tök praktikátlan, sőt sokszor kényelmetlen megoldások között - írja Vera luxemburgi beszámolójában. Ami voltaképpen meglepő, hiszen éppen az apróságok terén tűnnek átgondolatlannak a rendszer bizonyos elemei. Azért összességében mégis pozitív élmény volt az első gyermek megszületése, amihez persze mi is gratulálunk!

Neked is van külföldi kórházi élményed? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

cim_292.jpgAz egyik szülőszoba a hatból

„Először összefoglalom röviden (lol) a szülést. Jún. 22. hétfőre voltam kiírva, és aznap a dokim úgy döntött, csütörtökön indítsák meg a szülést, mert a bébi feje még mindig nincs beékelődve a szülőcsatornába, és nem tűnik úgy, hogy ez magától változna.

Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az ilyen esetei 90%-ban császárral szoktak végződni, de szeretné megadni nekem a lehetőséget a természetes szülésre, úgyhogy többféle gyógyszerrel fognak próbálkozni, aztán meglátjuk, „stay positive”.

Amellett, hogy eddigre már eléggé frusztrált voltam és nagyon kíváncsi a kisfiunkra, meg türelmetlen, szóval elméletben már szerettem volna szülni, azért kicsit megriadtam az indítás és a potenciális császár gondolatára, még ha - ismétlem: elméletben - egyikkel se volt bajom, sőt, napokkal korábban én magam mondogattam a barátnőimnek, hogy tök jó lenne, ha felmerülne az indítás, akkor legalább tudnám, mikor szülök.

Azért igyekeztem a jó oldalát nézni (igazából nincs is neki rossz), és az indítás előestéjén elmentünk „randizni” egy „utolsót” (nem annyira szeretem ezt a drámai megközelítést, de azért az világos, hogy úgy már sose leszünk kettesben, ahogy D. érkezése előtt), majd csütörtök reggel izgatottan bevonultunk a kórházba cuccostul…

Váratlan fordulat

...hogy aztán másfél órával később újra otthon legyünk, ugyanis (valószínűleg a közelgő hidegfront miatt) telt ház volt a kórházban és egyszerűen nem volt üres szülőszoba.

Ezt akkor még nem tudtam, de utóbb kiderült, hogy a mindenféle vizsgálatok és beavatkozások a szülőszobán zajlanak, amúgy meg az ember, amíg vagy nem kap epidurált, vagy nincs már a kitolási szakaszban, az osztályon levő szobában vagy a folyosón vagy ahol akar, ott vajúdik.

Szóval mivel az indítás gyógyszeres beavatkozást jelent, én a szülőszobán kezdtem volna, de nem volt hely. Mindenesetre csináltak egy ctg-t, ami tökéletes lett, és mondták, hogy nagyon sajnálják, de inkább menjünk vissza másnap, mert annak semmi értelme, hogy potenciálisan parttalanul várakozzunk ott bent.

Nem vettem túl jó néven, de legalább tudtam aznap napközben még aludni egy kicsit (már amennyire a kánikula hagyott). Mindegy, legalább kitapasztaltuk, hogy hol (nem) kell parkolni.

Másfél nap

Pénteken tehát csapó kettő. A folyamatot magát nem részletezném, a lényeg, hogy másfél napig próbálkoztunk, hogy természetes szülés legyen a vége (illetve az eleje :)), aznap reggel 8-kor kaptam az első gyógyszert, délután ötkor egy másodikat, szombat délelőtt 11 körül folyt el a magzatvíz - valahogy ez nekem egy nagyon szürreális momentum volt, csak álltam a kórház folyosóján B.-re támaszkodva és röhögtem percekig.

Aznap este 6 felé kaptam végre epidurált (egyre nagyobb híve vagyok a nyugati orvostudománynak, csodálatos érzés, amikor 35 óra masszív vajúdás után nem fáj semmi és tudok aludni is), de az összehúzódások elkezdtek ritkulni és enyhülni, és bár kaptam oxitocint is ennek ellensúlyozására, semmi előrehaladás.

Úgyhogy vasárnap hajnali 3/4 1-kor a szülésznő felhívta a dokimat, hogy próbálkozzunk-e még vagy császár, és a dokim azt mondta, ne kínozzuk D.-t ott bent, legyen császár.

01:09

Ezen a ponton ez nekem óriási megkönnyebbülés volt, és azt hiszem, a lelkem mélyén végig erre vártam. Azóta se tudom, jó volt-e, hogy előre tudható volt, hogy jó eséllyel császár lesz a vége: egyrészt így egyáltalán nem ért csalódás, nem éltem meg kudarcként, másrészt viszont az biztos, hogy ez a mindset nem segítette elő a természetes szülést.

De ugye sose fogjuk megtudni, mi lett volna, ha nem tudom előre, ha nem indítanak, ha tovább próbálkozunk szombat éjjel... Szóval vasárnap hajnali 3/4 1-kor fel- és behívták a dokimat, visszajött az aneszteziológus, akitől pár órája az epidurált kaptam, elmondták, mi fog történni, B. kapott műtősjelmezt, és már toltak is át a műtőbe.

Egy szülésznő odaült a fejemhez, és folyamatosan tartotta velem a szemkontaktust, mondta, hogy szóljak, ha fáj, és főleg lélegezzek mélyeket, és számolt vissza, hogy még egy perc, amíg kint lesz a baba, még 30 másodperc, még tíz...

B. közben ott ült mellettem, és úgy szorítottam a kezét, mint az őrült, és éreztem, hogy rángatnak, meg húznak ki belőlem valamit, illetve hát valakit, és a valaki 01:09-kor felsírt!

Sajnos ebben a pillanatban nem láttuk, csak hallottuk, de ez is bőven elég volt, hogy mi is felsírjunk. Odahozták megmutatni egy pillanatra, aztán elvitték azonnal a gyerekorvoshoz, de öt perc múlva már meg is kaptuk, és amíg engem összevarrtak (ami amúgy elég kellemetlen volt), ott volt végig a mellkasomon, és néztük, hogy tejóég, hát itt a mi gyerekünk, és milyen szép! Aztán volt két (arany)óránk az őrzőben, ott is ez volt a program. Meg hát azóta is. :D

Kórházi rutin és nyelvi kavalkád

B.-nek sajnos a járványprotokoll miatt a két óra után haza kellett mennie, de délelőtt 10-től este 8-ig utána mindennap bent volt. A bébik itt végig az anyjuk mellett vannak, kivéve két negyedórás vizsgálatot, amikor a gyerekorvos elviszi őket, és a kispapák mindennap jöhetnek látogatni. Ha nem lenne a járvány, ők is végig bent lehetnének.

Csütörtökön délelőtt jöhettünk haza, kisebb kapkodást követően (alliterálva), mert ez szerda késő délután derült ki, és akkor még takarítani kellett itthon meg bevásárolni, de B. mindent megoldott.

Na és akkor amiről igazából írni akartam, csak kellett a kontextus. Az egész kórházi tartózkodás során az volt a benyomásom, hogy törődnek velem és D.-vel (és B.-vel!) is, odafigyelnek, kérdeznek, megvárják a beleegyezésemet, kedvesek, türelmesek.

Néhány példa: a szülési tervbe (eleve, volt ilyen, hogy szülési terv!) beleírtam, hogy légyszi, ha én nem vagyok ott, vagy nem vagyok olyan állapotban, B.-hez angolul (vagy németül) szóljanak, ezt mondjuk az esetek egyharmadában be is tartották.

Volt, aki eleve angolul szólt hozzánk, volt, aki saját magát tolmácsolta franciáról, és volt, aki franciául kezdte, majd kérésre angolul folytatta, sőt olyan is, aki megkérdezte, franciául, angolul vagy luxemburgiul óhajtjuk-e lefolytatni a társalgást. A legtöbben azért nem engedtek a franciából (ők voltak azok, akik nem olvasták a szülési tervet).

Pozitívumok

Aztán a császárt követő öt napban szinte minden nővérke megkérdezte, hogyan éltem meg lelkileg a császárt! Ez borzasztó jól esett, mert hát megélhettem volna sokkal rosszabbul is. Azt is megkérdezték, van-e baby blues-om (van, 56-os jó lesz? haha), tudok-e aludni, stb.

Amikor a második-harmadik nap már tartósan tudtam az ágy szélén ülni, megdicsértek, hogy milyen jó kondiban vagyok, meg nem mondanák, hogy császárral szültem.

Mondjuk annak csodájára jártak, meg én magam is, hogy egyáltalán nem fáj(t) a hegem/hasam, a fölkínált fájdalomcsillapítókat az első három napban vettem csak be, és akkor is inkább preventíve, utána meg fokozatosan lejöttem róluk.

Minden nővérke minden egyes alkalommal megkérdezte, van-e szükségem bármire, és többször elmondták, hogy nyugodtan hívjam őket, ha bármi van.

Nővérkéknek hívom őket, de igazából valahol a szülésznő és a védőnő keresztezése, mindenféle perinatális dologhoz értenek (szülésre való felkészítés, felkészülés, vajúdás, szülés maga, posztpartum, szoptatás, babadolgok, stb.).

Az is ehhez a listához tartozik, hogy amikor még vajúdtam, rendszeres időközönként betapintásos vizsgálattal ellenőrizték az előrehaladást, de minden alkalommal megkérdezték, megengedem-e. Egyszer visszakérdeztem, hogy miért, mi van, ha nemet mondok? Mondta az aktuális szülésznő, hogy hát akkor nem nézi meg, ez abszolút az én döntésem.

Azt is ideveszem, hogy az epidurál beadása egyáltalán nem fájt, még csak kellemetlen se volt, mert az aneszteziológus mondta, hogy szóljak, amikor elmúlt egy fájás, és akkor abban a(z akkor épp három perces!) szünetben szúrja be, hogy ne legyen kellemetlen, hogy mozdulatlanul kell ülni közben.

A bébihez kedvesen nyúltak, beszéltek hozzá, nekem is elmagyarázták, mit csinálnak épp vele (pl. a hallásvizsgálatnál, amit ott végzett a hallász a szobában), mondjuk amikor a második (?) éjjel fölébresztették a legmélyebb álmából, hogy most márpedig enni kell, akkor azért ütni tudtam volna, de nem voltam abban az állapotban (mentálisan), hogy elküldjem őket a vérbe.

De az alapvető jószándék és barátságos hangnem itt is megvolt, csak hát különböző iskolák vannak. A negyedik napon az egyik nővérke felajánlotta, hogy szívesen megfürdeti velünk D.-t, mert olyan nyugi van, hogy ráér és végig tudja asszisztálni az egész folyamatot.

A pozitívumok listáján még mindenképp szerepelnie kell a kórházi kajának, illetve a ténynek, hogy a vajúdás alatt végig rendesen lehetett enni, a szülőszobán pedig snackelni, és kellett is az energia még így is, hogy a kitolási szakaszig végül nem jutottam el.

Szóval a kaja az olyan volt, hogy lazac, meg ráksaláta, meg narancsos kacsa, meg tabulé, minden ebédre és vacsorára négyféle fogásból lehetett választani (napi húsos menü, tészta - ez mondjuk mindennap bolognai volt -, sajtos kaja, vega kaja), előtte leves, utána desszert és/vagy gyümölcs. Rideg, kegyetlen világ.

kaja_16.jpg

És a negatívumok

A mérleg másik oldala a teljesen praktikátlan/érthetetlen megoldások, eszembejutási sorrendben: az osztályon egy- illetve kétfős szobák vannak, az egyfős (nekünk) nagyon drága lett volna, úgyhogy kétfősbe mentünk, és az első három napban volt is szobatársam, utána szerencsére egyedül voltam.

De abban a három napban, hát, nulla személyes terünk volt, ráadásul a szobatársam feküdt az ablak mellett és nem hagyta kinyitni (mert ott volt az újszülött kislánya), és az egész tér rettenetesen szűk volt két családnak.

Az első két napban ő a szoptatással, pelenkázással küzdött, én a fájásokkal, hallgattuk egymás nyögdécselését, jó volt. A két ágy között egy kb. másfél méter magas paraván volt kihúzva.

Az ágyból a konnektorok, az éjjeliszekrénybe épített hűtő és az ágytámla-távirányító gyakorlatilag elérhetetlen volt, utóbbi általában leesett, mert nem lehetett az ember keze ügyében rendesen rögzíteni.

Érezzük az iróniát, hogy ahhoz, hogy visszakerüljön az ember keze ügyébe, lejjebb kellett volna engedni az ágyat. Szerencsére a harmadik-negyedik napon már le tudtam guggolni és fölvenni a földről.

Ahogy az ablak a szobatársamé volt, úgy a „bébipult” az enyém: az én oldalamon volt egy konyhapult mosdóval és egy pelenkázóval, ami fölött volt egy melegítő-világító elem, bébifázás ellen - ha a szobatársam ott akart volna pelenkázni, konkrétan az ágyam mellé kellett volna állnia. (Nem ott akart, neki volt egy sima asztala.)

De ami nekem a legérthetetlenebb volt, hogy egy A/4-es papírlapon kellett vezetni a bébi in- és outputjait (mikor evett, mennyit, mikor mit ürített), ami hát pont úgy nézett ki a hat nap végére, ahogy azt elképzelitek.

Ráadásul ugyanennek a lapnak a hátoldalára írta föl minden új műszakban az aktuális nővérke a telefonszámát, amin a szobatelefon nyomógombos készüléke segítségével el lehetett érni. Középkor. :P Ezekre simán lehetne egy kórházi appot fejleszteni... (Vagy egy meglevőt használni, rengeteg van.)

A szobához tartozó, amúgy tiszta és tágas WC-ben a WC-kagyló mellett nem volt hely a betétek, pelenkák tárolására (helyette a WC mögött, magasan a falban volt két polc...?!), a kuka pedig méterekkel arrébb volt, a mosdó alatt; én mindannyiszor gondosan odatettem a WC mellé, a takarítónők pedig mindannyiszor gondosan visszatették az eredeti helyére.

A WC mellett volt ugyan kapaszkodó, de olyan szögben, hogy annál fogva ember föl nem tudja húzni magát ültéből.

Ezek látszólag (és igazából nem csak látszólag) apróságok, csak pont azért szúrnak szemet, mert egyik se pénzkérdés (talán csak az appfejlesztés), de még ha az is lenne... ha valahol, akkor itt lenne pénz lóvéra.

És akkor az utolsó nap még az is kiderült, hogy a fiúknak kék, a lányoknak rózsaszín egészségügyi kiskönyv illetve „tgyás”-igénylőlap jár. Excuse me?...

De ahogy a poszt elején is írtam, összességében az élmény egyértelműen pozitív volt. Most már majdnem egy hete itthon vagyunk, ismerkedünk, gyönyörködünk egymásban. Tegnap pedig meg is ejtettük az első sétánkat hármasban.”

Ha szívesen olvasnál még Verától, látogass el a blogjára

Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Praia Da Joaquina �� �: Elvira #brazil #brazília #praiadajoaquina #florianopolis

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: szülés kórház egészségügy Luxemburg

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr915999850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hari Seldon 2 2020.07.13. 08:44:37

Gratulálok.
"Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az ilyen esetei 90%-ban császárral szoktak végződni, de szeretné megadni nekem a lehetőséget a természetes szülésre, úgyhogy többféle gyógyszerrel fognak próbálkozni, aztán meglátjuk, „stay positive”."

nem akarok hitvitát elindítani a császárral kapcsolatban, de nem értem miért képzelik a férfiak, hogy a nőknek élmény, az (általában hosszú) szülés.
Mondjuk nálunk az ikreknél fel sem merült más mint császár, de utólag (természetesen én is elmondásból tudom... :-) ) tök egyszerű volt, semmi fájás, egy perc külömbséggel kint voltak, semmi komplikáció.
(gyakorlatilag mai világban jóval kisebb a bekövetkezhető komplikációk esélye is)

dikusz. 2020.07.13. 09:03:50

A nagyszülők előtt végig titokban tudtátok tartani a baba nemét, vagy valakinek eljárt a szája? :))) (*vicces fogalmazás szmáljli*)

illango pillango 2020.07.13. 09:36:25

Gratulálok, sok örömöt kívánok a kisbabával!
Egy gyereket szültem Magyarországon, kettőt Németországban. Hát, zongorázni lehet a kórház között a különbséget... igazából a szerényebb körülmények engem nem zavarnának (Mo: 1 db margarinos zsemle reggelire, az ebédre nem emlékszem) viszont a nővérek modora felháborító volt. Az első gyereket én is császárral szültem, utána egy ún. "császáros őrzőben" feküdtem 4-5 sorstársammal. Pár órán belül kiment a fájdalomcsillapító hatása és az embernek minden porcikája fájt. Az egyik friss anyuka nyöszörgött, hogy milyen fájdalmai vannak, mire a nővér letorkolta hogy a "szülés fájdalmas műfaj, ezt mindenki tudja". Na, Németországban nem fordulhat elő, hogy valakit így megalázzanak. A csecsemős nővérek egyszerűen végig bunkók voltak (SOTE II).

verkagrafomanka 2020.07.13. 10:09:14

@Hari Seldon 2: Női orvosom van ;) Nem ideológiai kérdés a császár, és nem én vagyok a szempont, hanem hogy a bébinek jobb természetes úton megszületni (elvégre így van ez kitalálva). A lelki aspektus sztem nagyon egyéni, de az "élmény" része azért fontos lehet az anyának (is), végül is egy kilenc hónapos együttélésnek szakad vége, azért nem mindegy, hogy két perc vagy két nap alatt, az átmenet mindkét félnek fontos.
A komplikációk esélye nagyobb császárnál, mivel műtét. Igaz, rutin, és én se éreztem veszélyben magam, sőt, és a felépülés is sokkal könnyebb, mint amire az interneten olvasottak alapján számítottam.
Nekem amúgy teljesen mindegy volt, hogy én hogy szülök, az meg pláne, hogy más hogy szül, a lényeg, hogy egyik résztvevőnek se legyen se testileg, se lelkileg traumatikus.

verkagrafomanka 2020.07.13. 10:11:01

@dikusz.: Majdnem! :D Asszem a 35. hét körül kiderült egy elejtett kommentből végül, de az is csoda volt, hogy odáig nem tudta meg az érintett nagymama (aki persze utóbb váltig állította, hogy 99%-ban biztos volt benne, hogy fiú).

verkagrafomanka 2020.07.13. 10:12:29

@illango pillango: köszi és sajnálom :( sajnos én is hasonlókat olvastam az otthoni viszonyokról.

Platonica 2020.07.13. 11:37:05

@Hari Seldon 2: Lehet azert nem erted, mert ferfi vagy?:-D Bar szerintem a ferfiak kozul is sokan ertik a miertet...
(Nem veletlenul hivjak termeszetes szulesnek a csaszar ellentetet;-)

De ez tenyleg egy igazi 'can of worms', inkabb ne nyissuk ki:-D

Veraeknak gratula a kisfiuk erkezesehez!

Write Like the Wind GRRM 2020.07.13. 16:11:19

Engem Londonban hazakuldtek egy ejszaka utan mindketszer (szinten csaszar), es 6-fos bay-ek vannak (ezen kivul csak a magan szobak voltak, de olyan keves, hogy kb kinevettek amikor probaltam foglalni ket honapra elore).

C.quigley 2020.07.13. 16:11:21

Korhazban szulni?
A szules betegseg?

C.quigley 2020.07.13. 16:11:33

@Hari Seldon 2: a noknek azert nem elmeny a szules, mert nem mozognak eleget terhesseg alatt, igy amikor eljon az ideje, nem tudnak szetnyilni. A "terhesseg" nem a pihenes ideje. Igenis jarni edzeni, mozogni, kocogni!
Viszont ha megvan a baba, szigoru piheno 6 hetig. Agyban, es csak mosdani felkelni. Ez ahhoz kell, hogy regeneralodjon a szervezet.

Miert csinalunk mindent forditva?
Regen miert tudtak, hogyan kell ezt csinalni?

C.quigley 2020.07.13. 16:11:38

@illango pillango: nem korhazban kell szulni. A masik felhaborito dolog a ferfi szuleszek, nogyogyaszok.

verkagrafomanka 2020.07.13. 16:14:07

@C.quigley: nem, de a potenciális komplikációk orvosi beavatkozást igényelhetnek, hogy lehetőleg a baba és a mama is életben és egészségesen maradjanak.

verkagrafomanka 2020.07.13. 16:18:37

@C.quigley: megőrülsz, ha hat hétig fekszel. A mozgás segíti a legjobban elő a regenerálódást, nyilván óvatosan, mértékkel és a megfelelő módon. Arról nem beszélve, hogy a gyerekkel mit csinálsz? Pláne, ha esetleg segítséged sincs?

Platonica 2020.07.13. 17:40:55

@C.quigley: Ez egy ordas tevedes. Az elso 4-6 het (vagy mashol 40 nap) neve valoban gyermekagyas idoszak, de veletlenul sem azt jelentette regen sem, hogy agyban kell tolteni... A lenyeg az volt, hogy ne hagyja el az otthonat a frissen szult no, ill. ne latogassak kivulrol sem a fertozesveszely miatt. Emellett termeszetesen (idealis esetben) fokozott segitsegben es tamogatasban reszesitettek a regeneralodo anyat. Ennek viszont resze- a pihenes, kimeles mellett, hogy amikor mar meg tudja tenni, keljen fol az anya, konnyu tevekenysegekben vegyen reszt, marcsak a trombozis veszely elkerulese vegett is.

verkagrafomanka 2020.07.13. 18:03:26

@Write Like the Wind GRRM: és amúgy maradtál volna még, vagy nem bántad, hogy hazaküldtek?

illango pillango 2020.07.13. 19:24:04

@C.quigley: Nekem sürgősségi császárom volt, mert hirtelen leesett a baba szívhangja. Otthoni szülés esetén valószínűleg mindketten meghaltunk volna. Szóval végtelenül hálás voltam, hogy orvosok voltak körülöttem és minden jól alakult, még a csecsemős nővérek bunkósága is lepergett rólam...

Write Like the Wind GRRM 2020.07.13. 19:29:41

@verkagrafomanka: Az elsovel kicsit ledobbentett a dolog, furi volt egy ejszaka utan csak ugy otthonlenni egyedul (marmint a ferjemmel, de ez neki is teljesen uj helyzet) egy babaval.
A masodiknal mar sokkal kevesbe volt gond. Akkor mondjuk majdnem meg aznap hazakuldtek (hajnal 4-kor szuletett a fiam), de vegul valaki rajuk szolt hogy azt talan megse, legalabb varjuk meg amig elmulik teljesen a fajdalomcsillapito aztan nezzuk meg hogy birom utana.

Write Like the Wind GRRM 2020.07.13. 19:31:47

@illango pillango: ne torodj vele. Az elso fiam farfekveses volt az egesz terhesseg alatt. A feje be volt szorulva a bordam ala. Szegenykemnek amugy is nagy feje van, de igy meg el is volt nyujtva. Nem hiszem hogy csaszar nelkul itt vagyunk ma...

verkagrafomanka 2020.07.13. 20:18:14

@Write Like the Wind GRRM: és az elsőnél voltál olyan állapotban fizikailag (meg akár lelkileg is), hogy ha rajtad múlt volna is hazamentél volna? Én sztem nagyon jól vagyok így bő két hét után, de a műtét másnapján totál kómásnak éreztem magam, hánytam is, aztán amikor 6 nap után hazaengedtek, még alig tudtam menni (persze az a sok fekvés miatt is volt).

verkagrafomanka 2020.07.13. 20:19:26

@Write Like the Wind GRRM: egy barátnőm most szült Angliában és már túl volt a terminuson, amikor kvázi véletlenül kiderült, hogy ja, farfekvéses a baba (az utolsó ultrahang ott a 20. héten van)...

Rayovac 2020.07.13. 23:13:22

@C.quigley: "a noknek azert nem elmeny a szules, mert nem mozognak eleget terhesseg alatt, igy amikor eljon az ideje, nem tudnak szetnyilni."

Nobel dijat ide! Semmelwies utan C.quigley az anyak uj megmentoje!

DarthVader 2020.07.13. 23:15:04

@C.quigley:

Hát, nem betegség, 62 ezrelék perinatalis mortalitással. 5 ezrelékkel inkább az.

DarthVader 2020.07.13. 23:15:04

@C.quigley:

" szigoru piheno 6 hetig. Agyban, es csak mosdani felkelni."

Ezt a marhaságot honnan vetted? Ez 100 %-osan mélyvénás trombózis, és 5-6 százalékban fatális tüdőembólia. Szülés után pár órával, császár után másnap felkelni és mozogni. Annyit, amennyit, de gyakran.

DarthVader 2020.07.13. 23:15:04

Régen a mindenórás fiatalasszonyt otthon hagyták, mikor kimentek a földre dolgozni, ő főzte a a vacsorát. És nem biztos, hogy jó néven vették, hogy nincs vacsora csak azért, mert közben megszült. (Jó, nem az első gyereknél, hanem a többediknél).

nickM 2020.07.13. 23:15:13

1, :) Gratula Mama, Papa, Baba (a sorrend variálható ;) ), és sok boldogságot!
2, "Jún. 22. hétfőre voltam kiírva, és aznap a dokim úgy döntött, csütörtökön indítsák meg a szülést, mert a bébi feje még mindig nincs beékelődve a szülőcsatornába, és nem tűnik úgy, hogy ez magától változna." Ezt viszont nem értem. Általában +2 hét a tűréshatár + a szülés megindítása nem jelenti azt, hogy a baba automatikusan befordul a megfelelő testhelyzetbe. (Sőt!) Milyen magyarázatot kaptál rá?

négyzet 2020.07.13. 23:23:59

@C.quigley: Ha csak ezen múlna, nem szenvedne egy nő sem a szüléstől, azt elhiheted. Mint mindig, ez a dolog sem ennyire egyszerű.

verkagrafomanka 2020.07.13. 23:58:18

@nickM: 1. köszi! 2. Nem akarok belemenni, mert egyelőre én se értem, többen többféleképpen magyarázták.

verkagrafomanka 2020.07.13. 23:59:43

@nickM: ja, de befordulva be volt (lent volt a feje), csak nem volt eléggé mélyen. A net ill. a dokim szerint is az összehúzódások segíthettek volna neki lefelé haladni.

blackhairlady 2020.07.14. 00:39:32

@verkagrafomanka: Gratulalok a babahoz, jo egeszseget kivanok :)

Hujber Tünde · http://egyszeruen.blog.hu 2020.07.14. 09:10:59

Nyomógombos telefonon kellett hívni a nővért? Micsoda skandalum. Be kéne szántani az egész luxemburgi egészségügyet.

Komolyan: a poszter jódolgában nem tudja, mire panaszkodjon.

Bredpitt Monika 2020.07.14. 09:20:53

@verkagrafomanka: meg nem olvastam el, de mar vartam, hogy tul legyel rajta, GRATULALOK, SOK SIKERT, SOK TURELMET

amugy meg hihetetlen vagy, hogy egy ujszulott mellett kepes vagy irni, nem vagy te is grafoman egy kicsit (mint pl en)?

olvasni fogom, de megyek dolgozni, amig lehet, mert latom Maruzsa mar felfestette az ordogot a falra, lehet, hogy jon megint a tavoktatas , kesz vagyok

olvaslak kesobb

verkagrafomanka 2020.07.14. 12:17:21

@Hujber Tünde: milyen kár, hogy ezt a kommentet csak most látom, igazán köszönöm a jókívánságokat!

verkagrafomanka 2020.07.14. 12:18:47

@Bredpitt Monika: köszi! :D (grafománság = ld. a nickem!)

kunzoo 2020.07.14. 12:42:56

@C.quigley:
Nos, az ismertségi körömben van halott gyerekes szülés, meg egy súlyosan agykárosodott gyerekes szülés. Mire beértek..mire rájöttek, nagy a baj...

Az én feleségem mindegyik szülésnél már jóval korábban bekerült a kórházba. Nagyon megnyugtató volt. Az egyiknél vizsgálat után, azonnal császároztak. Ki tudja milyen károsodást szenved el, ha otthon hívja az ember a mentőt. Minimum negyed óra mire kiér, előtte már idő tellik el mire rájössz baj van. Szóval húsz perc, fél óra. Próbáld meg addíg visszatartani a levegőt. A szülőcsatornába szorult gyerek is ezt teszi.

dikusz. 2020.07.14. 12:53:38

@Hujber Tünde: Mit kellett volna írnia, ha egyszer nyomógombos nővérhívó (szobatelefon) volt a kórteremben?
Az gondolom nem újdonság számodra, hogy ez nem azonos a nyomógombos nemokos mobiltelefonnal.

verkagrafomanka 2020.07.14. 13:34:45

@dikusz.: Köszi. De ráadásul az a mondat nem a nővérhívó telefonra volt kihegyezve, azzal nem is volt semmi baj, hanem hogy egy papírlapra írták föl a műszakonként változó telefonszámot (ahelyett, hogy mondjuk ugyanazt a számot kellett volna hívni, és az mindig az aktuális nővérnél szólt volna). De hát haters gonna hate!

Osiris_X 2020.07.14. 17:53:48

Sziasztok!
Bocs, de Magyar kérdés: mennyi lett a számla ehhez képest? Mi is luxiban "szültünk" nekünk majdnem 5000-be állt meg a császár miatt. És lényegében túrót adtak vissza belőle. Amúgy ott 90 százalékban mindig császár, csak mondom. Jó egészséget mindenkinek!

élhetetlen 2020.07.14. 19:11:02

@Bredpitt Monika: Furcsa dolgok ezek, a barátnőm lánya pár héttel a császáros szülés után bejelentkezett vizsgázni a doktori iskolájában. Tétovázott előtte, de mondtam neki, ha nem sikerül, még mindig csak ott van, mintha nem próbálta volna meg. Sikerült, bár nem volt még a legjobb formájában. Tény, nem kellett bemenni, ez még a távvizsgáztatás volt.

élhetetlen 2020.07.14. 20:23:17

@verkagrafomanka: Gratulálok, és egy kis off. Gerincklinika, ahova azért nem a fitt és egészséges emberek járnak. A járóbeteg rendeléshez tartozó wc-kben nincs kapaszkodó, de még egy kilincs sem, amit megfoghatnál. 9-re volt időpontom, csak volt egy rendszer összeomlás, kettő fele kezdtek el foglalkozni a tömeggel. Ezt nem bírom ki hazáig, el kell menni wc-re. Leülni még le tudok. Aztán vártam, hogy megkeressen a barátnőm, aki bevitt, és ő segített felállni. Pedig a kórház berendezéséhez képest nem lenne tétel pár kapaszkodó. Ugyanez a karfa nélküli padok, nehogy támaszkodni tudjál felálláskor. Ezek azok az apróságok, amiket meg is lehetne oldani. Csak a rossz szögben felszerelt kapaszkodóról jutott eszembe. Bocs!

verkagrafomanka 2020.07.14. 22:01:07

@Osiris_X: egyelőre nem tudjuk. A szoba ára éjszakánként 23 eur, de azt az egészségbiztosító állta 100%-ban, az orvosi számlák közül eddig csak a gyerekorvosit kaptuk meg, az kb 290 eur (3 vizsgálat). A többit kíváncsian várjuk. Ha gondolod, küldj egy mailcímet és megírom privátban, amikor már tudom.

Bredpitt Monika 2020.07.15. 08:45:04

@verkagrafomanka: haha, tenyleg, ez vicces

@élhetetlen: minden elismeresem azoknak, akik egy ujszulott vagy csecsemo mellett kepesek barmi mast is veghezvinni, en ki voltam purcanva mar az elejen, hiszen ugy kerultem a korhazba, hogy ket ejszakam ment ra a vajudasra es ezert baromi almos voltam...

aztan hazamentunk es kezdodott az igazi robot, hu de kemeny volt, minden elismeresem a tobb gyerekes anyukaknak

verkagrafomanka 2020.07.15. 10:55:43

@Bredpitt Monika: akkor nekünk nagy mázlink van; a napközbeni alvások alatt azért elég jól lehet blogot írni, kommentekre reagálni :)

dikusz. 2020.07.15. 11:25:19

@verkagrafomanka: Ezt a változós telefonszámot én sem értem.
Az itthoni kórházi "telefonok" tulajdonképpen egy mobiltelóhoz hasonlítanak, amin nem lehet telefonálni, nincsenek számok rajta, csak egy nővérhívó gomb. A modernebb készülékeken beszélni is lehet, már amennyiben képes rá a beteg. De ilyen modern kütyüt egyik kórházban sem láttam.
Ahol szültél, ott nem ilyen volt?

dikusz. 2020.07.15. 11:26:33

@verkagrafomanka: Ez nem mindig lesz így.:)))

verkagrafomanka 2020.07.15. 12:24:13

@dikusz.: Volt nővérhívó gomb is, aminek a túloldalán a nővérszoba volt, azt is lehetettt hívni, de előfordult, hogy félóra vagy még több is eltelt, mire jött valaki, mivel, mint kiderült, a nővérszobában nem volt állandó jelenlét, a nővérek folyton valamelyik kórteremben voltak segédkezni. A zsebükben volt a mobiltelefon, azon lehetett őket a specifikus számukon hívni és megmondani, hogy heló, xy vagyok a z kórteremből (ezt amúgy lehet, hogy kijelezte az ő készülékük), tudnának-e jönni ezzel meg ezzel segíteni.

Hujber Tünde · http://egyszeruen.blog.hu 2020.07.17. 08:59:05

@verkagrafomanka: Ne forgasd ki úgy a szavaim, mintha bármi rosszat kívántam volna neked. Egyszerűen csak megjegyeztem, hogy a cikk jó része nyafizás.

Rossz helyen van a szemetes? Ne mááár. Igazi first world problem. Azt hittem, minimum olyan problémákról lesz szó, minthogy nincs kötszer, nincs injekcióstű, nincs gyógyszer, nincs nővér, nincs orvos.... itthon ugrálnánk örömunkben, ha annyi lenne az összes baj, hogy minden műszakban más számon kell hívni a nővért. Komolyan mondom: tedd össze a két kezed és adj hálát a sorsnak, hogy Luxemburgban élhetsz. A gyerekhez pedig gratula.

verkagrafomanka 2020.07.17. 11:23:04

@Hujber Tünde: én nagyon örülök, hogy Luxemburgban élek, de nem véletlenül pottyantam ide, a "sorsnak" köszönhetően, hanem megdolgoztam érte. A posztban direkt nem térek ki a magyar viszonyokra, főleg mert csak az általad is felhozott szörnyű példákat ismerem, és azokat se közvetlenül a saját bőrömön tapasztaltam.
Szerintem ezek a dolgok igenis kényelmetlenségek, semmi értelme ahhoz hasonlítani a viszonyokat, ahol sokkal rosszabb, mert akkor mondhatnánk, hogy még szerencse, hogy a János kórházban van folyó víz meg angolwc, [random afrikai ország]ban még az sincs. Attól jobb lesz a Jánosban fekvőnek? Nyilván nem.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.