Újraindul az élet, lassan lazulnak a korlátok és visszatérünk önmagunkhoz vagy legalábbis valamihez, ami hasonlít a március előtti életünkhöz. Más kérdés, hogy az elmúlt hónapoknak milyen hatása lesz a jövőnkre.

Hazaköltöztél vagy ellenkezőleg, nem érted azokat, akik hazaköltöznek? Írd meg a véleményed a hataratkelo@hotmail.com címre!

Hanna számára például az elmúlt két hét azzal telt, hogy visszataláljon önmagához. Terápiának a jövés-menést választotta, mondván, minél több dolog történik vele, minél több inger éri, annál jobban van - írta Hanna, aki nem feltétlenül csak a korlátozások végére gondolt ezzel.

„A családtól visszaköltözve beindult az életem. Ismerősnél jártam látogatóban. Nagyon kellett a lelkemnek, hogy elugorhassak hozzájuk, s beszélgessünk. Kelet-Londonba rollerrel mentem ki, 2 óra 20 perc alatt összejött a túra.

A Tower hídon át, a Temzét követve, Canary Wharf mellett elhaladva amúgy faja szép London tárult elém ismét. Kellett az a kis mozgás, városnézéssel egybekötve.

Greenwich park piknikre május utolsó hétfőjén ugrottam ki. Brutál döntés volt. A DLR elég szépen megtelt, a parkhoz közeledve pedig zéró távolságtartás és tömegnyomor fogadott. Na, mondtam magamnak, ha most nem kapom el a vírust, akkor sosem. Az emberek rajzása elképesztő volt.

A karantén szabályokat rengeteg megszegték. A csoportos piknik kerülése, egymástól távol ülés a pléden, még csak véletlen sem sikerült nagyon sokaknak. Hozzám közel például lengyelek piknikeztek vagy nyolcan. Hát biztos nem egy háztartásból. (...)

Egy héttel később Hampstead Heath-re húzott szívem. A parkerdőben mindig akad valami új, amit felfedezek és a fák pozitív energiája gyógyítja a lelket.
A kilátás a Parliament Hillről pedig csodálatos.

Nyugodtam kiültem a dombra, néztem az elhaladó embereket, figyeltem a zajokat, hallgattam beszélgetéseket körülöttem. A jelenben próbáltam lenni és levegőből nagyokat szippantva „tisztultam”.

Csak ott létezni és nézni ki a fejemben 2 órán át a fűben, legjobb dolog, ami csak történhetett velem.”

A teljes posztot rengeteg képpel itt találjátok.

Tartósan megváltozó dolgaink

A vírusnak köszönhetően vannak dolgok, amik tartósan megváltoznak - vélte Christine, aki párat rögtön fel is sorolt.

„Ilyen szerintem a boltok által preferált térelválasztás a pénztáraknál. Kis boltoknál csak közvetlenül a pénztáros elé került plexi fal a legtöbb helyen, de a szupermarketek komolyan ráfeküdtek a kérdésre. (...)

A bolt polcai között viszont alig ügyelnek az emberek a távolság tartására. De sokszor nincs is meg ehhez a kellő hely. Valamint hogy kint az utcán mostanra kb. mindenki tojik az egészre.

Persze, tudom, engedélyezték a kisebb csoportosulást és a következő hetekben kinyit szinte minden. Jövő hétvégén már kezdődnek a car boot sale-k is. Ott tényleg kíváncsi leszek mi lesz.”

Az eredeti bejegyzést itt találod.

Másfél hónap a lezárt Tokióban

Japán (pontosabban a japán kormány) sokáig próbálta tagadni a járvány jelenlétét (komoly érdekei fűződtek hozzá, mást ne mondjunk, rögtön az idei évre ütemezett, aztán jövőre áttett olimpia), aztán csak megadta magát. Hogy ebből mi lett, arról Tshabee mesélt.

„A korlátozások amúgy nem kötelező érvényűek, csak nagyon-nagyon szép kérések, úgyhogy ha bárki úgy dönt, hogy nem tartja be őket, a hatóságok gyakorlatilag nem tudnak mit tenni vele. Viszont így is meglepően sokan tartják be őket azóta is. Nyilván nem mindenki, de majdnem.

A mozik meg a plázák itt is gyorsan bezártak (leszámítva a bennük található élelmiszerüzleteket), meg velük együtt sok étterem meg kávézó is. A legtöbb szupermarketben és egyéb boltban meg étteremben pedig bevezették a rövidített nyitvatartást.

Persze azért a pánikvásárlók előtte még gyorsan megpróbáltak lerabolni mindent, amit értek, de szerencsére nem tudtak hiánycikket csinálni semmiből. :) Külön idősáv viszont sehol sincs fenntartva az időseknek, mint otthon.

Időközben jártam Shinjuku-ben is, kétszer is. Tekintve, hogy az a világ legforgalmasabb vonatállomása, nem hittem volna, hogy a korlátozásoknak bármi hatása lesz az ottani jól megszokott tömegre, de lett. Nem is akármilyen.

Eleve a Yamanote vonalon is alig lézengett pár ember. Persze alapba nem a legforgalmasabb idősávban szoktam utazni rajta, de akkor sem láttam még olyat, hogy csak 3-4 ember üldögéljen az egész kocsiban...

A kórházban, ahol már visszatérő vendég vagyok, nem fogad új betegeket, csak időpontosokat. (Meg gondolom sürgősségi eseteket.) Valószínűleg ennek is köszönhetően voltak ott annyira kevesen. De legalább a szokásos várakozási idő töredéke alatt végeztem a dolgommal. (...)

Aztán persze második hullámra felkészülni! Merthogy a japánok még négy hónap elteltével is botrányosan keveset tesztelnek.”

A teljes beszámolóért (ami jórészt még a május második felében aktuális helyzetet mutatja be) sok érdekes képpel ide kattints!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.