Érdekes helyzet lehet, amikor valaki szakemberként kénytelen megtapasztalni, milyen egy adott intézmény a másik oldalról nézve. Az Ausztriában nővérként dolgozó Márta éppen így járt, hiszen amikor az alábbi történetet megírta, éppen egy ottani kórházban feküdt.
Neked is van külföldi kórházi élményed? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
Az ausztriai Eisenstadt (azaz Kismarton) kórháza
„Ausztriában dolgozó diplomás nővér vagyok. Férjem is Ausztriában dolgozik. Sopron környéki ingázók vagyunk. Mindkettőnk Ausztriában biztosított.
A gyermekvállalással problémáink (endometriózis, 5 leiden faktor, ölősejt gondok) voltak. Ausztriában, bécsi lombikklinikán fogantak a gyermekeink. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy Ausztriában csinálunk végig mindent.
2017 decemberében született kislányunk, Sára az eisenstadti kórházban. Jó biztosítónál van a biztosításom, ezért automatikusan kétágyas szobába kerültem.
(Ausztriában több biztosító van, van bizonyos selbstbehalt, azaz amit a biztosított maga fizet. Én például a vérvételért 5 eurót fizetek alkalmanként, de ha kórházba kerülök, jár a kétágyas szoba. Más biztosító fizeti például a szemüveget, de nem kerülhet a beteg kétágyas szobába.)
Tizennyolc órán keresztül vajúdtam. Végig velem volt a szülésznő. Két ügyeletes orvos figyelt meg. Együtt döntöttünk 18 óra után a császárról. Figyelembe vették azt is, hogy kínkeserves lombik árán lettem állapotos.
Felszereltség, ötféle ebéd
Minden szülőszobáiban automatikusan van inkubátor, szóval felszereltségben és munkaerőben jól el vannak látva. Büféreggeli minden nap, illetve ötféle ebéd közül lehet választani.
A kórházba nem kell betétet, törölközőt, babaruhát, pelenkát, popsitörlőt, hálóinget, stb. vinni. Ez nagy könnyebbség.
Tavaly, azaz 2019 augusztusában ikerfiaink 35 hétre érkeztek. Sajnos Eisenstadtban nem volt elég gyermekinkubátor, ezért a wienerneustadti kórházba irányítottak minket.
A fiúk jól voltak, de sajnos a szülés után komplikációk alakultak ki nálam. Belső vérzésem volt. Intenzív osztályon kötöttem ki. Tizennyolc palack vért kaptam, mélyaltatásban voltam, négy nagy műtétem volt, négy kicsi, vénagyulladás, fertőzés, stb. Hat hétig voltam kórházban, több százezer euróba kerülhettem.
Nem tudni a szülés közben hibáztak-e, és soha nem fog kiderülni, de mindent megtettek azért, hogy rendben legyek. Volt kb. 10 CT, terápiák, pszichológus. Kétágyas szobában 6 hétig egymagam, hogy gyógyulhassak, hogy se engem ne zavarjon senki, se én ne zavarjak senkit.
Soha egy türelmetlen nővér nem volt. Mikor kiengedtek, képeslappal búcsúztattak. A fiaimat a gyerekosztályról minden nap hozták. Elintézték, hogy a férjem a fiúkkal beköltözzön hozzám.
Egyetlen, de nagy probléma
Az egyetlen és nagy probléma, hogy gyakorlatilag nincs kezelőorvos... Itt mindenkinek mindenki az orvosa. Ezért amennyi orvos, annyi meglátás. Amikor érkezik a főorvos, akkor helyreigazít, aztán megint jön a káosz. Szóval egy idő után, csak a főorvossal beszéltünk.
Összességében itt is emberek dolgoznak.... Nem különbözőek mint nálunk. Rengeteg magyar orvos és nővér van itt, akik mind-mind szeretettel kezeltek.
A különbség a felszereltség és érezhető, hogy jobban meg vannak fizetve, mint itthon. (Én is nővér vagyok, 2200 euró a bérem.) Szívesen fogadnak csokoládét, virágot... De itt tilos és nem is fogadnak el pénzt. Nem ismerik a borítékot.”
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
(Fotó: flickr.com/Josef Lex)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek