oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. január 29. 06:30,  Egy pokoli fél év története 25 komment

2020. január 29. 06:30 Határátkelő

Egy pokoli fél év története

Zsuzsanna és családja egy éve költözött Svájcba, ahol egy nap borzasztó hírt kaptak. Története sokkal több, mint leírás arról, milyen tapasztalatokat szerez egy család a svájci gyermekkórházakban.

Neked is van külföldi kórházi élményed? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

korhaz.jpg

„2019 legelején költöztünk ki négy gyermekünkkel Svájcba, Zug kantonba. Négyéves kislányunkat júniusban rosszindulatú májdaganattal diagnosztizálták. Ritka fajta, kisgyermekkori betegség, ami az ő esetében egy életmentő műtéttel kezdődött, majd hét hónap folytonos kórházi tartózkodással folytatódott.

Ugyanis a műtétből majdnem három hónap kellett, hogy valamelyest felépüljön, mindeközben rettentő sok és erős kemoterápiás kezelést kapott, plusz két tüdőműtéten is átesett.

Mivel a kemo nem hozta meg a várt hatást, májtranszplantációra volt szükség, aminek a svájci központja Genf. Ott is eltöltöttünk mostanáig körülbelül hat hetet. Azután újabb felépülés és posztkemo következett, ami a mai napig tart.

Röviden summázva ez pokolian nehéz elmúlt fél évünk története. Legnagyobb bánatunkra igazán nagy tapasztalattal bírunk a Zürichi Gyerekkórházzal (Zürich Kinderspital) és a Genfi Gyermekmájközponttal (L’ Hospital des Enfant) kapcsolatosan.

Ennek az időszaknak nagy részét a zürichi kórház onkológiai részlegén töltöttük, de megismertünk három szint sebészetet, két intenzív osztályt és számtalan műtőt az altató orvosaival. Ugyanezt Genfben is. Szóval elég sok osztállyal, orvossal, nővérrel kerültünk kapcsolatba.

Gyors, szervezett, felkészült

Általánosságban elmondható, hogy itt minden gyorsan, szervezetten, jól felkészülten történik. Semmilyen vizsgálatra (CT, MRI, röntgen) nem vártunk 1-2 napnál többet, de sokszor aznapra megszervezték.

Az eredmények is mindig hamar a kezünkben vannak. Az orvosaink nemzetközi orvoscsoporttal együttműködve dolgoznak és mindig tájékoztatnak minket mindenről.

Ez úgy történik, hogy akár napi szinten bejönnek hozzánk, leülünk, beszélgetünk, kérdezünk, válaszolnak. Nyugodtak, ráérnek – vagy legalábbis úgy csinálnak.

Olykor egy fél óra, óra elteltével bocsánatunkat kérve kéredzkednek el tőlünk. Tudják, hogy mi sokat kérdezünk, mindent tudni szeretnénk. Elfogadják és eszerint látnak el információval minket.

Testi-lelki trauma

A kislányunkat egyéni igényei szerint kezelik. Az első nagyműtét nem csak a testének, de a lelkének is hatalmas trauma volt. Olyan erőteljes pánikreakciói lettek, amit nővérek, orvosok nemigen láttak korábban.

Igyekeztek ehhez mérten óvatosan, megértően bánni vele. Amilyen vizsgálatot csak lehetett összevontak, altatásban csináltak. Ha kellett akár többször visszajöttek egy sztetoszkópos hallgatásért is.

Itt az onkológián a gyerekek minden egyes kezelésért, tapaszcseréért, mentőzésért és még sorolhatnám, speciális gyöngyöket kapnak, amiket egy színes madzagra fűzhetnek fel.

Ez mindennapos örömforrás nekik, hiszen várják, választhatnak és egy idő után pontosan tudják, hogy melyik gyöngy miért járt. Ez ilyenformán egy emlék is nekik a későbbiekre, hiszen ez kitörölhetetlenül, mindörökké az életük része marad.

gyongy.jpg

Az onkológián egy- és kétágyas szobák vannak, de mi gyakorlatilag mindvégig egyágyas szobában voltunk. A sebészeten is, amit persze a gyenge vérkép is sokszor indokolt.

Felszereltség, kórházi bohócok

Állítólag ez egy öreg kórház, épül az új, amit a dolgozók nagyon várnak, de szerintünk tökéletes a színvonala ennek is. A szobába mindent betesznek nekünk a nővérek, amit kérünk, legyen az pelenka, popsikrém, kézkrém, nedves törlő, fogkefe, fogkrém, gyakorlatilag bármi.

Gyógyszereket nyilván kapunk a kórházban, de akárhányszor hazavetett minket a sors, hatalmas zacskónyi felszereléssel mentünk haza, amiben gyógyszerek, vadonatúj fülhőmérő, állványok, műszerek, tápszerek, kézfertőtlenítő volt benne. Bármi. És minden. Vagy rendelhetünk bármit a kórház patikájából.

Szinte naponta benéznek a kórház bohócai felvidítani a gyerekeket. A kislányunk sokáig nem engedte be őket, aztán volt, hogy egyszer kérte őket, jöjjenek be és csak üljenek le mellé mesét nézni. Bejöttek, leültek és mesét néztek. Azóta jóban vannak.

Na, persze hatalmas tv van a falon minden egyes ágy előtt DVD lejátszóval, a folyosón kb. 200 darabos DVD kollekcióval. A tv nekünk hasznos is volt, mert a német így is szivárgott be szép lassan a kislányunk fejébe.

A nővérek tündériek

Gyakran jön a kórház pszichológusa is. De nem „kezel” – vagy mégis? -, csupán úgy viselkedik, mint egy kedves ismerős és beszélgetünk, mindarról amiről egy olyan anyuka szeretne, aki hónapokat tölt elszigeteltségeben a kislányával. Ha pedig látja, hogy nem vagyok olyan passzban, egy könyvet nézeget a kislányunkkal.

A nővérek tündériek. Mindig nyugodtak, kedvesek, mosolygósak és a kislányunk kegyeit keresik. Ők is mindennap szánnak arra időt, hogy beszélgessenek velünk és alapvetően együtt gondolkoznak velünk, ezzel nagyon sokat segítve.

varos_8.jpg

Nem is csoda, hogy kisimultak; itt nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy nővérek, orvosok egyaránt reggelizni, ebédelni fél órára leüljenek együtt. És igen, ilyenkor egy másik helyes nővér jön a sajátunk helyett, aki épp olyan tökéletesen megfelel.

Kislányunkkal ott maradnak játszani, ha azt szeretné vagy matricát hoznak neki, ha szomorú... vagy ha kér. Minden nővér beszél két-három nyelvet minimum, szóval a kommunikáció velük sosem gond.

Így segít a rendszer

A férjem dolgozik a családban, én egyelőre otthon vagyok a kislányunkkal és három bátyjával (ők 7, 11, 13 évesek). Jól átgondolt egészségügyi biztosítást kötöttünk ideérkezésünkkor; nyilván nem számolva a jelenlegi szituációval.

De azért Svájcban vagyunk, ahol otthonról 30 km-re Zürichbe a mentő 1800 frankért vitt el. Meg ahol elég drága az alapbiztosítás is, nekünk van kiegészítő biztosításunk és annak van egy önrésze is, ami egészségügyi probléma esetén fizetendő. Mégis azt mondhatjuk, hogy különösebb anyagi megterhelés nélkül sikerült átvészelni ezt a bő fél évet.

Mindvégig azt éreztük, hogy az egészségügyi rendszer azon ügyeskedik, hogy ezt a borzalmasan nehéz időszakot a családunknak hogyan tehetnék könnyebbé, hogyan biztosíthatnák azt, hogy az amúgy is meglévő gondunkon túl más már ne nagyon legyen.

Ezért a kórház egy ingyen lakást biztosított határozatlan időre a kórházzal szemben számunkra, hogy amennyire lehet a család együtt maradhasson. Vagy például a kórházi büfében hosszú hónapok alatt elköltött – mostanáig kb. 2000 frank – pénzt vissza lehet igényelni és azt egy-két héten belül visszautalják. Hangsúlyozom, ez a szülők reggelije, ebédje, nem a betegé. De még sorolhatnám.

Mindenki támogat

De a kórház ajtaját átlépve is hasonlókat tapasztaltunk. A férjem munkahelye a végtelenségig megértő és segítőkész. A gyerekeink annyi ajándékot kaptak innen-onnan helyi ismerősöktől, hogy kis boldogságot csempésszenek az életükbe, hogy csoda.

A szomszédaink edzésre hordták a fiúkat, az osztálytársak szülei hónapokig szervezetten ebédet készítettek és vittek a fiainknak. Hihetetlen érzés volt mindezt átélni!

Genfi tapasztalatok

A genfi rész egészen más. Amikor először mentünk oda, sokkhatásként ért, de valószínűleg a sok gondunk is közrejátszott ebben. Ott a nővérek szinte csak franciául beszélnek.

Ha zürichi mentős vitt minket, sokszor az angol volt a közös nyelv, amin valamelyest tudtak beszélgetni, ami őrület, hiszen még mindig Svájcban volnánk.

Ott a pontosság, figyelmesség a német részhez képest hagy némi űrt az emberben, de még mindig nem üti meg azt a szintet, hogy az ember folyton ezen idegeskedjen.

Genfben is van jó néhány dolog, ami nekünk jobban tetszett, mint Zürichben. Például a bohócok fenomenálisak, annyira viccesek, kész showműsort adnak elő minden alkalommal.

Itt is akár napi szinten jött – ha kértük – kislányunkhoz óvónéni, aki társasozott, játszott, kreatívkodott vele. Ilyenkor nekünk is könnyebbséget jelentett, hogy időnként elmehettünk arra az egy órára kiszellőztetni a fejünket vagy elszaladtunk egy közeli boltba.

Az ételek mindkét helyen kifogástalanok, de azért a genfi az mindig nagyon tuti. Olyan lazacos, vagy más ínycsiklandó, pohárdesszertes menük jöttek nap mint nap, hogy sokszor bizony nem bántam, hogy a kislányom nem eszik belőle, nagyon boldogan fogyasztottam el helyette.

Nem volt könnyű a kezdete az új életünknek, de ha már ez a sorsunk, akkor azt gondoljuk, hogy nem lehetnénk jobb helyen tágas e világban és boldogok vagyunk, hogy itt gyógyulhat a kislányunk. Mert hamarosan meggyógyul, az biztos!”

Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Calton Hill �: @lilismother #caltonhill #scotland #edinburgh #skócia #uk

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

(Fotó: kispi.uzh.ch)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: kórház egészségügy Svájc

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr3715433196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzZoole 2020.01.29. 07:20:16

Sok erőt és kitartást kívánok nektek, remelem a kislányod mihamarabb felépül! :-)

Mme Seldon 2020.01.29. 07:27:07

Gyógyulást kívánok és pozitív élményeket. Hosszú és nehéz ez az út, de jó látni, hogy mindenki segít (orvosliag, lelkileg is).

Golf2 2020.01.29. 09:06:54

Létezik hogy a mentő átszámítva 580000ft 30km-re? Nem 58000?

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2020.01.29. 09:12:19

Gyors gyógyulást és felépülést a kicsi lánynak. A poszternek pedig kitartást kívánok.

Hari Seldon 2 2020.01.29. 09:22:40

Igen, nem meglepő, hogy ilyen tapasztalatik voltak.
Innen is mennek el orvosok oda.
További jobbulást.

Virago_1000 2020.01.29. 10:14:01

Mihamarabbi felepulest!!!

tanato 2020.01.29. 10:14:16

@Hari Seldon 2: Csatlakozom a jókívánságokat küldőkhőz.
Mint orvos meg el vagyok ámulva a leírtakon.Tavaly voltam közel 3 hónapot kórházban én is itthon/8 ágyas kórterem 50 embernek két vécéfülke stb/.És sajna sok paraszt módon viselkedő nővér,hiába vagyok én is eü. dolgozó,nem kíméltek.Persze azért a többség,rendesen viselkedett szerencsére,de csak 2 nővér jutott 50 emberre.
Nyilván SVájc meg szerény kis hazánk nem egy súlycsoport sem anyagilag sem máshogy.

Pöffetegecske 2020.01.29. 10:52:14

KISPI lepukkant szagától annyit, hogy a dolgok örülnének Pesten, ha odateleportalodna. Csak megerősíteni tudom a leírtakat, noha szerencsére csak csipcsup dolgaink voltak. Gyors, teljes felépülést a kicsi lánynak.

Pöffetegecske 2020.01.29. 10:56:28

@Golf2: Létezik. A mentő nem taxi, amit km- re fizetsz, hanem a mentő, mint intézmény fenntartásának egy részét kell kifizetni, orvost, esetkocsit, gyorsaságot, helikoptert etc. A mentesre is lehet Zusatsversicherungot kötni. Ami megfizethetetlen, az az emberi hozzaallas, ami maximálisan korrekt volt a mi tapasztalataink szerint is.

Virago_1000 2020.01.29. 11:48:21

A hataratkelo blogon nem jelenhet meg a hataratkelokrol szolo video.
Ez a "liberalis" ertelmezese a szolasszabadsagnak.

Határátkelő 2020.01.29. 11:52:08

@Virago_1000: Csodálatos helyek vannak arra, hogy politikai propagandával szétoffolj egy beteg kisgyerekről és a családja küzdelmeiről szóló posztot. Javaslom, próbálkozz máshol.

Taxomükke (UK) 2020.01.29. 13:48:44

Mielőbbi teljes gyógyulást a kislánynak!

szilsan 2020.01.29. 18:07:44

Nekem felesegem volt rakos idekint, 5 evig tartott - otthoni orvosok (megkerdeztuk) siman hazakuldtek volna meghalni.
Hihetetlenul pozitiv tapasztalataim vannak a zurichi (UniSpital) korhaz barmelyik reszlegevel - mert voltunk mi mindenhol. De errol majd en is szeretnek ide irni egy posztot.
Sok erot, kitartast. Es bizzatok az itteni orvosokban, megeri.

SzZoole 2020.01.29. 20:06:32

Had’ legyek ünneprontó azokkal szembe, akik a magyar egészségügyel szembe a nemtetszésüket nyilvánítják ki.

Édesapámat 2013-ban prosztata rákkal diagnosztizáltak. A műtét után sugárkezelést kapott, sikeresen felgyógyult és évekig tünetmentes volt.

Aztán tavaly tavasszal(2019) az egyik vizsgálatnal magasabb volt a psa értéke és újra kiújult a prosztata rákja, plusz a tüdején is találtak rákra való jeleket.

Nyáron újra műtét, csak a prosztata, a tüdejéhez nem nyúltak és 12 kemoterápiás kezelést vett fel.

Két hete volt kontrol vizsgálaton, CT, vér stb. Az eredmény pedig, tünetmentes, a psa eredmény is nagyon jó.

Vidéki kórház, nyíregyházi Jósa András oktató kórház.

81 éves lesz 3 hét múlva :-)

dedoca eder 2020.01.29. 20:21:11

Csak megerositeni tudom, tavaly 3-szor volt szerencsém egy svajci korhaz vendegszeretetét élvezni, minden kifogastalan de megkérik az árát.

Csodabogár 2020.01.29. 22:13:54

@ZooLeka: Sokan elfelejtik, hogy van olyasmi is, hogy sors. Persze mindent el kell követni a gyógyulásért, de ez se sikerül mindenkinek és akinek sikerül, az bárhol meggyógyul. Emberemnél találtak valamit a tüdején, rossz indulatu volt. Mentem vele Zürichbe. Igen alapos kivizsgálás után megműtötték. A kórház persze kacsalábon forgó volt, ismertem ott dolgoztam egy másik hasonlóban. Kaptunk papirt, hogy a daganat soliter és primer volt, semmi utókezelésre nincs szükség. Félév mulva kiderült, hogy semmi se igaz, mert már rég megvolt egy vastagbél daganata. A PET meg egyéb vizsgálatokat az uniklinikán csinálták Zürichben és nem láttak semmit! Kérdeztem az orvost, aki az előző műtétnél is jelen volt. Széttárta a karjait.
Ettől függetlenül én is lennék inkább Zürichben kórházban, mint ne adj Isten Pesten.

SzZoole 2020.01.29. 22:28:25

@Csodabogár:

“ Sokan elfelejtik, hogy van olyasmi is, hogy sors.”

Ja, sors, vagy azt is szoktak mondani, hogy a körülmények így alakultak, aha persze...

Én úgy vagyok vele, hogy én alakitom a körülményeket :-)

Édesapám elég materialista és pozitív gondolkodású, vaskalapos tanárember, nemigen hisz a sorsban, én sem :-)

star70 2020.01.30. 07:13:22

@ZooLeka: akkor javaslom olvasd el az elötted hozzaazolot.....ott minden "körülmeny" adott volt ..
Sajat tapasztalat: masfel even belül ugyan annak a korhaznak ugyan azon az osztalyan ket teljesen ellentetes tapasztalatom volt..marpedig csak azert mert eppen masik"müszak" mas dolgozoival talalkoztam.Igen a sors az amit nem te alakitasz ha belatod ha nem...@Csodabogár: en nem

Pöffetegecske 2020.01.30. 07:27:32

@ZooLeka: Zoolela, én könnyen, gyorsan szülők, tehát más is. Én nem is értem mit panaszkodnak a többi anyukák.

Remelem érted, hogy hol nem stimmel az érvelés. Általánosságban a magyar egészségügy állapota nem jó. Az általánosan meg benne van a kevés jó, sok rossz, míg Zurichre a magyarnál tobb jó, kevesebb rossz igaz.

Örülök apukának, drukkolok, hogy meggyógyuljon.

SzZoole 2020.01.30. 07:48:23

@star70: akkor másképp fogalmazok;
Igen erős pozitív gondolkodás és akarás is kell, hogy valaki talpra álljon egy állapotból!!!

Saját példámat is írhatnám, 3 hét Whitechapel Hospital tapasztalom van, igen csak halálos balesetből!
Utánna közel 3 év recovery, és élek, teljes életem van, full time munkával :-)

SzZoole 2020.01.30. 07:50:13

@Pöffetegecske: az érvelések az volt, hogy nem csak rossz tapasztaltok vannak a magyar eu-vel és csak jók a külföldivel, érted, pró és kontra :-)

n3spr3ss0 2020.01.30. 07:59:42

@ZooLeka: Kivétel erősíti a szabályt.

star70 2020.01.30. 18:18:59

@ZooLeka: örülök hogy apukad meggyogyult tenyleg.Viszont ha mindenki igy gondolkozna senki sem halna meg...vagy megis?

szakasz2 2020.01.30. 19:03:07

@Golf2: A mentő árazása így van, már kétszer is volt hozzá "szerencsénk": 500-600 CHF alatt nem igazán áll meg a számláló pár km-es útért. Ugyanis van egy alapdíj ill. a mentő érted történő elindulásától kezdve fizeted nem csak a km díjat hanem a benne ülő 2-3 mentős munkadíját is. A számla egészét fizeti a munkahelyi biztosító ha baleset volt, egyébként legalább a felét saját zsebből fizeted... Megtanultuk hogy betegség esetén ha az ember meg tudja oldani taxival a kórházba jutást, akkor az kb. tized-huszadannyiba kerül.

Mohojojo 2020.02.05. 15:32:03

Jobbulást a kicsinek, drukkolunk, ugyanakkor biztosra veszem, hogy gyorsan túl lesz ezen és majd csak legyint, hogy ugyan már, semmiség :) .

@szilsan
>> ... errol majd en is szeretnek ide irni egy posztot.
Reméljük hamarosan olvashatjuk, érdekesnek igérkezik.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása