Gyakran (bár talán mostanában már ritkábban) lehet olvasni, hogy a magyar határátkelők mosogatni és egyéb kevésbé megbecsült munkát végezni mennek külföldre. Nos, Zoltán története bizonyítja, hogy ez egyáltalán nem feltétlenül van így, mi több, még csak nem is ő kapart az angliai állásért.
„Még 2016-ban kaptam egy jó állásajánlatot, és akkor döntöttem úgy, hogy külföldön is kipróbálom magam. Akkoriban egy nagy német multinál dolgoztam villamosmérnökként Budapesten. Így Magyarországon is megéltem, de nem nagy lábon.
Emlékszem, hogy a szürke asztalomnál ültem (mert a nagy multinál külön részleg volt, aki a szürke árnyalatokat definiálja...) és egyszer csak csörgött a telefonom.
Meg kell mondjam, hogy mérnökként nem szerettem a telefont, mert az általában azt jelentette, hogy a gyárban nincs valami rendben, vagy valamelyik ügybuzgó projektmenedzser aggódik valamin, de azért felvettem.
Erre angolul bemutatkozott egy ürge, és el is kezdte mondani hogy ő recruiter és blablablablabla. Gondoltam magamban megint valami porszívóügynök és már majdnem le is tettem a telefont, mire folytatta, hogy blablablablabla 50 ezer font blablablablabla.
Ohó, várjunk csak, tell me more about that, szóval egy fejlesztőmérnöki állásról lenne szó, Milton Keynesben. Gúgli a barátom, hol is van Milton Keynes... 50 ezer font, annak veszem a nettóját, elosztom 12 felé az még úgy is jó pénz, legalább háromszor annyi, mint amennyit itthon keresek.
Akkor megegyeztünk, hogy a privát számomon hívjon vissza, aztán a későbbi beszélgetésünkből kiderült, hogy kb. ugyanazt a munkát kellene végeznem, csak sokkal többért...
Még gondolkoztam rajta. Épp akkor fejeztem be a lakásom felújítását, és a kocsimat is akkoriban vettem. Majd eszembe ötlött, amikor az osztályvezető közölte, hogy olcsóbbak leszünk, mint az indiaiak. (Nem versenyképesebbek, jobbak, vagy esetleg hatékonyabbak, azt mondta, olcsóbbak.)
Na, gondoltam, egy Niedrigkoststandortnál ezek a kilátások. Leshetem, hogy mikor lesz igazán jó a fizetésem... Ez augusztusban történt, aztán kértem egy career development discussion időpontot ettől az osztályvezetőtől, de végül is csak decemberre kaptam.
Sikeres interjú
Közben a recruiterrel megbeszéltem, hogy érdekel az állás. Aztán volt három kör interjú, két telefonos majd pedig egy személyes.
Angliában azelőtt csak egy középiskolás buszos kirándulás során jártam, Oxfordban voltunk, meg Londonban, arra emlékszem. Milton Keynes egy kb. Debrecen méretű város, kicsit nagyobb, London és Birmingham között félúton. Oxford és Cambridge is közel esik hozzá.
A Heathrow-n keresztül mentem, és vonattal jutottam MK-be. Ez a hosszabbik útvonal, mert most már mindig Lutonon keresztül megyek, de a cég fizette. Az MK Dons stadionban szálltam meg, az interjú jól sikerült, és végül is felvettek.
Ezután saját költségen még kijöttem négy napra, körbejártam gyalog a várost, valamint kerestem albérletet.
Az nagy különbség szerintem, hogy itt szinte mindig ingatlanirodán keresztül megy a bérlés, van egy referencing process, aminek keretében mindennek utánanéznek.
Valamint még ahhoz is ragaszkodtak, hogy kössek egy tenant liability insurance-t. De végül is egy nappali + 1 szobás lakást kezdtem bérelni 750 fontért havonta.
A kistéglák városa
Most már beköltöztem egy stúdió (garzon) lakásba a „központba”, ami Milton Keynes esetén nehezen értelmezhető, mert nincs igazán sűrűsödés ebben a városban.
A 60-as években kitalálták, hogy építenek egy várost, csak úgy, mint otthon Dunaújváros esetében, csak itt nem volt 45 év kommunizmus és ez ezért meglátszik.
A város élhető, rengeteg park van, szép tavak, sok bicikliút, az egész tervezőasztalról került le. Minden házat kistéglából építettek, az egyik téren találtam egy obeliszket, szintén kistéglából.
Megkérdőjelezett döntés
A budapesti lakásomat közben kiadtam, a kocsimat pedig eladtam. A német multitól angolosan távoztam. Az igazat megvallva volt búcsúztatóm, és mivel 6 évet dolgoztam ott, ezért nem volt annyira közömbös, már jó helyem volt, a kollégák is jófejek voltak.
A döntésem egyértelműen csak a fizetésen múlott, így később is volt, hogy megkérdőjeleztem a döntésem helyességét. A másik oldalon viszont a három négyszeres szorzó a fizetésemben, és így a megtakarításomban is azért kárpótolt a mentális deficitért.
A munkám érdekes, kicsit más, mint egy nagy cég, mert ez egy kis startup, de ezt is ki kellett próbálni.
Kommunikációs különbségek
Azt kellett még megszoknom, hogy itt kevésbé direkt módon kommunikálnak, mert, ha otthon nem tetszett valami, pl. egy műszaki megoldás, vagy folyamat, akkor elmondhattam, hogy ez szerintem marhaság, még itt nem igazán díjazzák ezt.
Hozzá kell az elején tenni, hogy „én úgy gondolom”, valamint nagyon-nagyon burkolt formában esetleg utalni rá, de a legjobban akkor jár az ember, ha inkább befogja a száját.
Énnekem meg általában azért a nonverbális kommunikációmból is kiderül, hogy mit gondolok. Végül is a hónap végén megkapom a fizut, aztán nem érdekel, hogy valami lehetne hatékonyabb, nem az én cégem, nem én vagyok a befektető.
Ennyit a continous improvement processzről, ez nem túl jó, de már leszoktam arról, hogy meg akarom váltani a világot.
A cél
Nem politikai okokból jöttem ki, bár kifejezetten nem tetszik, hogy egy-két tűzhöz közel álló hogy szedi meg magát otthon. Svindlis politikus, vagy ügyvéd, zsivány útépítő vagy lámpagyáros és társaik. Mintha nem is lehetne becsületes módon meggazdagodni.
Viszont Magyarországot továbbra is hazámnak tekintem, és nem is állok be a sorba, hogy csak köpködni tudjak. Alapvetően ott nőttem fel, minden emlékem odaköt és mindig jó hazalátogatni.
A célom, hogy összeszedek egy családi házra valót, aztán hazaköltözöm. Ez volt eredetileg is a célom, azt gondoltam, kb. 3-5 év kell hozzá. Most már három éve vagyok kinn.
„Kisfiam, gyere haza”
Körülbelül havonta, kéthavonta hazajárok, mivel a rokonaim otthon laknak. Itt kint ismerkedtem meg az (egyik) volt barátnőmmel, de egy évet jártunk és ezután elváltak útjaink. Még mindig barátok vagyunk, de már kevésbé komoly a dolog.
Még egy-két évet biztosan kinn maradok, de ez még sok mindennek a függvénye. Egy vidéki családi házra való össze is jött már, de Pesten a jelenlegi árak mellett egyelőre egy szuterént tudok venni belőle. Sebaj, ha eladom a lakásom, azzal keresek a legjobban.
De az még a jövő zenéje, majd ha lesz asszony, akkor majd együtt eldöntjük. A család rágja a fülemet, hogy kisfiam gyere haza, itthon is meg tudsz élni stb. Az biztos, hogy mindenütt küzdeni kell az embernek, de azért szerencsésnek érzem magam, hogy kaptam ezt a lehetőséget.”
Kövesd a Határátkelőt az Instagramon is!
A bejegyzés megtekintése az InstagramonAngliában eső után �: @norbert_photos #england #anglia #uk #eső #rain
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek