Ha engem kérdeznének, akkor hirtelen nehezen tudnék válaszolni a kérdésre, ha mégis kellene valamit mondanom, akkor azt felelném, hogy alighanem télen, hóban és fagyban. És tényleg...
Amikor a két hét évvégi szabadság utolsó napján, vasárnap éjszaka 10 centi hó esik és ezzel az ember reggel fél 7-kor szembesül, az azért tud fájni a Juharszirup szerzője szerint.
„Amikor reggel f7-kor kelsz fel, hogy a tök sötétben és mínusz akárhány fokban kiásd a dupla kocsibeállódat a hó alól, hogy a család iskolába és munkába tudjon menni.
Persze dönthettem volna úgy is, hogy nem takarítok havat reggel, mert simán átmegy még a kisebbik autó is ennyi havon. Elég sokan művelik azt a műfajt felénk, hogy nem foglalkoznak az ilyen apróságokkal, hanem türelmesen megvárják a következő olvadást.
De ennek tapasztalatom szerint annyi hátránya van, hogy az autód kereke szépen odaragasztja a havat az aszfalthoz és a vacsora utáni lapátolásnál már nem fogod tudni felkaparni a két széles, jól odaragadt jégcsíkot, amit azután kerülgethetsz hetekig, nehogy hanyatt essél rajta.
Szóval izzadtam, fáztam, anyáztam és lapátoltam és siettem a reggeli körökkel, hogy minél hamarabb elinduljunk otthonról Márkkal. (Timka szerencsés volt, ő hétfőként otthonról dolgozik.)
Siettem az indulással, mert arra számítottam, hogy a vasárnap éjszakai hó miatt beáll a város és nekem meg 9-kor megbeszélést kellett vezetnem az irodában. De most szerencsések voltunk Márkkal, mert 10 centi friss hó nem fog ki a kanadaiakon. A havazás elállt valamikor éjjel és az utakat reggelre letolták és lesózták a hóekék.
Sőt még a cégünk külső parkolója is ilyen tiszta volt, pedig jó nagy hó esett. Ez a kép egyébként megtévesztő, nem az első voltam, hanem kb 4. sorban kaptam helyet, de orral arrafelé álltam, ahova a később érkezők kénytelenek állni. (...)
Igaz, hogy ez a telünk nagyon korán – már Novemberben – elkezdődött, de a december közepe-vége röhejesen enyhe volt. A karácsonyi szünet előtt és közben többször esett 5-10 centi hó, de pár nap után eddig mindig elolvadt.
Ha igaz a papírforma, akkor hamarosan jön az a fogcsikorgató pár hét, amikor nappal is fagyni fog és ezért a leesett hó is velünk marad.”
Az eredeti posztot itt találjátok.
Amikor Isztambult elárasztja a hó
A török nagyvárosról nem feltétlenül a hatalmas havazás jut elsőként az ember eszébe, pedig ha ott esik, akkor aztán nagyon esik – derül ki CyberMancs írásából. 2017-ben pl. 134 cm hó esett le pár nap alatt.
„Az ország észak-keleti vége az, ahol általában már szeptemberben leesik a hó (innen tudják, hogy vége a nyárnak). Ez azért még nem jelenti azt, hogy a helyiek rövid ujjúról hosszúra váltanának, pláne nem azt, hogy előkeressék a téli kabátot. Azt majd csak akkor, ha már -10 fok alá esett a hőmérséklet. -15 foknál meg felveszik a sapkát…
Persze amikor megjön a hó, erről Isztambulban mindenképpen hírt kell adni. Mégiscsak az első hó az országban. Érezzék az emberek, hogy elindult már a tél, úton van. A 34 fok már csak illúzió, ideje elővenni a téli cipőket…
Ilyenkor általában kiküldenek a terepre a TV-től valakit. Valakit, aki még soha életében nem látott havat, és már a 40 fokban is fázik. Valakit, aki olyan nagyon nem fog hiányozni, ha elveszne a hóban.
Ez a valaki pedig lelkesen közvetít arról, hogy megtalálta az első hópelyhet, megtalálta az első jégcsapot, megtalálta az első jégbuckát, megkapta az első hógolyót a vigyorgó iskolásoktól. Amit utána több száz követ.
Riporterünk igencsak kilóg a sorból a rikitó téli ruhájával, mintha csak az Antarktiszra menne felderítőnek. Miközben a helyi lakosok még mindig rövidujjúban vannak. (...) Majd telnek-múlnak a hónapok. Isztambulban közben beköszönt a mediterrán tél. Ez azt jelenti, hogy megjelenik a csapadék.
Már szeptemberben elkezdődik az esős időszak, ami kb. májusig tart. De azz első időszakban még több hetes szünetekkel lehet találkozni. Olyankor akár ki is lehet feküdni a Boszporusz partjára (kifeküdni persze később is ki lehet, max. az ember odafagy). És ha ez a napfényes szünet decemberre esik, akkor a Karácsonyt is rövid ujjúban lehet tölteni.
Ha viszont esik az eső, akkor 5-15 fok körül mozog a hőmérséklet. Ezért még a hideg időben is pont azon a határon felül vagyunk, amikor már a hó esne. Így marad a végtelen eső. Nem kis mennyiségben.
Amennyiben viszont egy kicsit is lehűl az idő, mindjárt átcsap hóba. És az fog hasonló intenzitással esni. 2017-ben pl. 134 cm hó esett le pár nap alatt.
Márpedig ha a hó esik, akkor azt komolyan teszi (éppen annyira, mint ahogy azt az eső teszi). Ez nem olyan, hogyan kicsit befehéredik a fekete aszfalt, és máris megáll az élet. Hanem itt tényleg annyi hó lesz, hogy nem lehet tőle mozogni. Leginkább a Boszporusz-hidak a kritikusak, mert ha valahol, hát a Boszporuszon tényleg tud a hó esni.
A Boszporusz-hidak használhatatlanok lesznek, ahogy rövid idő múlva a hajók is. Marad 1 metró, és 1 alagút, ami összeköti a két kontinenset. Nem sok 5-7 millió embernek. De valójában a legkisebb utcáig mindenhol beáll a közlekedés.
A dugó csökkentése érdekében, amint elkezdődik a havazás, mindjárt bezárnak az iskolák. Ezzel máris több millió embert, azaz gyereket lehet eltávolítani az utakról. Bár ők otthon a nagymama tepsijével felszerelkezve pár perc múlva újra megjelennek, immár a meredek kisutcákban.
Ha pedig tényleg látszik, hogy eldurvul a helyzet, akkor az üzletek is bezárnak. Mindenki örül, ha egyáltalán haza tud érni. Vagy legalább valamelyik ismerősénél tud aludni.
Éppen e miatt Isztambulban kiemelten fontos, hogy tudjuk, jön a hó. Míg az ország észak-keleti végén hó esetén az emberek egyszerűen csak hólapáttal kelnek fel, addig Isztambulban tényleg megáll az élet.
Amint látszik, hogy belátható időn belül megkezdőik a havazás, a különböző tv-társaságok kimennek a zöldbe, hogy ott várják meg, míg minden fehér lesz. Vannak megszokott helyeik, amelyek magasabbak, hidegebbek Isztambulnál, így biztosak lehetnek benne, hogy ők kapják az első havat. És ebből majd csinálnak egy jó kis műsort.
Természetesen ide is egy olyan lelkes ember érkezik riporternek, akinek ez lehet élete első hava, jege, zúzmarája. Így mindenről jó részletesen tud beszámolni.
Egyik évben nagyon izgalmas volt látni, ahogy emberünk találkozik egy befagyott patakkal. Először egy korhadt ággal bökdösi, hátha sikerül betörnie a jeget. Mivel nem járt sikerrel, köveket kezdett dobálni, majd pedig a saját testi épségét nem féltve, ő maga is jégre szállt.”
A teljes posztot érdekes képekkel itt találod.
Lanzarote - nyár a télben
Ha már eddig a télről volt szó, melegedjünk egy kicsit Lanzarote szigetén Hanna segítségével, aki a párjával látogatott az írek által megszállt helyre, felvetve a kérdést: miért megy valaki a Kanári-szigeteken ír pubba?
(Fotó: instagram.com/eletemmorzsai_blog)
„Puerto del Carmen sajnos az ír tömegturizmus áldozatává lett városka. A part mentén fut egy út, ami szinte semmi másról nem szól, mint butik és outlet (parfüm, szépség, ruházat), valamint ír kocsma.
Ezek ismétlődően követik egymást. Illetve az íreket kiszolgálva burgeres, indiai kajálda, kínai büfé, stb. és még plázát is sikerült építeni nekik. (Nincs elég bolt Írországban, vagy mi.)
Felszáll a repülőre egy ír turista, s eljön Lanzarotéra, hogy ír kocsmában mulassa pénzét. Ne finomkodjunk, részegeskedjen. Majd másnapos kicsit, strandolás és újabb ír kocsma este. Ahogy barátom mondja, otthonról otthonra.
Köszönöm szépen, én biztos az életben nem fizetnék több száz fontot repjegyre, hogy aztán egy bizonyos szigeten magyar kocsmatúrákat tartsak és úgy menjek haza, hogy fel sem tűnt, nem a saját országomtól távol jártam. Vagyis az időjárás melegebb volt és ennyi a különbség.
Írországban nem elérhető elég pub? – tettem fel a kérdést páromnak. Nevetett.
Puerto del Carmen-t egyáltalán nem ajánlom arra, hogy ott foglaljatok szállást. Hacsak nem akartok az írekkel vegyülni mindenhol és ír kocsmákban italozni esténként. Majd ha ír kocsmákra vágyom, akkor Dublinba szeretném foglalni a jegyem és nem Lanzarotéra. Elnézést érte.
Puerto del Carmennek van egy óvárosi része, ahol még a sziklás tengerpart mentén igazi spanyolos éttermekre is lehet bukkanni. Így történt meg, hogy barátom harmadik látogatásának alkalmával, végre tenger kincse paellát evett, sangríát ivott a kilátásban.
Mert ezért jöttünk ide, hogy a helyi dolgokat teszteljük és süljön le a bőr a képemről, ha megállok a burgeresnél vagy marhahúst eszem marhahússal. Itt az óceán, tengeri cuccokat kell fogyasztani. (...)
Teguise helységben vasárnaponként van élet, nagy piacozást tartanak akkor. Felkerestük. Istenem, a piac 60% olyan hamisítvány termék, hogy a Józsefvárosi piac óhatatlanul is visszaköszönt az emlékeimben és hosszas beszámolót tartottam arról, míg jöttünk – mentünk.
Lanzarote – sziget kellős közepén Louis Vuitton táskákat lehet venni és mindenféle márkától ruhákat, öveket stb.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
Kövesd a Határátkelőt az Instagramon is!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�� Finn jégszauna �: András #finnország #finland #szauna #sauna
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek