Kisebbségként élni és megpróbálni idomulni a többséghez gyakran legalább olyan nehéz őslakosként, mint újonnan érkezett bevándorlóként. Így aztán noha a hosszú évtizedek óta Kanadában élő Steve írása a helyi őslakosokról szól, idézi a határátkelők sorsát is.

Inuit szobor/útjelző (Inukshuk)

„Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandban, és máshol, az európaiak bevándorlása az ott élő népek kiszorítását jelentette.

Itt Kanadában, ma ők csupán a népesség 4,3 százaléka. Az első itt lakók a Bering-szoroson keresztül érkeztek 16 500 évvel ezelőtt.

A kontinensek legutolsó betelepülése a francia / angol / spanyol / stb. felfedezők / kalandorok után történelmi idő volt. Izgalmas. Kissé naiv képet kaptunk mi gyerekkorunkban erről May Károly könyveiből.

Nemigen emlékszem, hogy különösebben sok időt szántak rá tankönyveink Magyarországon, persze van Európának saját történelme bőven.

Változó viszonyok

Kanadában bennszülöttnek az indiánokat (Native People/First Nation), az eszkimókat, (az inuit) és a metis népeket hívják. Az utóbbi az indián és európai első, korai keveréke.

A zárójelekben használatos megnevezések a politikailag korrektek. A mai 1.4 millió bennszülöttből 852 ezer indián, 452 ezer metis és kb. 60 ezer eszkimó.

Eszkimó település, Cape Dorset

A fehér bevándorlók maguk sok változáson mentek át az itt élő „első néphez” való viszonyukban. Ugyan a megkülönböztetés, és az itteni indiánok joga és helyzete nagyot fejlődött, az alapvető probléma korántsem tűnt el.

A problémát én úgy fogalmaznám meg, hogy hogyan lehet a rezervációkon élő indiánok jólétét és oktatását olyan nívóra emelni, hogy ők ott vagy másutt önellátók lennének?

Klasszikus probléma

Kanadában az első, ma is érvényes törvény (1867) többek között leszögezte, ki lehet „indián”. Kritikusai szerint a törvény leereszkedő, mert célja, hogy az indiánokat „kiemelje” jelen állapotukból és az „igazi” állampolgársághoz kellő eszközökkel ellássa. Hasonló, ahogy én az előbbi paragrafusban a problémát definiáltam, nemde?

Bentlakásos kötelező iskola az indiánoknak

A probléma klasszikus. A rezervátumokban élő indián (státusz indián) anyagi előjogokkal él. Például a rezervátumból eredő jövedelme, ha van, adómentes. Iskolavégzésnél, állás keresésnél is jóval több kedvezményt kap, mint az átlagpolgár.

De ugyan vannak indán rezervátumok jó helyeken, ahol a föld természeti kincsekben gazdag, avagy van turisztikai jelentősége, egy jelentős részük Kanada távoli sarkában van. Olyan helyen, ahol nehéz munkát találni, vagy létrehozni.

A beolvadás nehézségei

A hagyományos életmód, a halászat és a vadászat, ami anno nélkülözhetetlen volt a megélhetéshez, értelmetlennek tűnik a mai világban. Az eredmény alulfoglalkozottság, és gyakori demoralizálódás.

Louis Riel, 1885-ben halálra ítélt metis lázadó

Ha innen elköltözik, nemcsak a juttatásainak anyagi részei szűnik meg, de saját kultúrája is. Mint más emigránsnak, illik beolvadnia környezetébe a választott nagyvárosban.

Ugyan a kormány aktívan segít minden nációt saját kultúrájának ápolásában (multikulturalizmus), mégis a rezervátumokon kívül élő indiánok helyzete drasztikusan megváltozik.

Nem kevésbé annyira, mint amikor egy magyar ide emigrál. Nem csoda, hogy sokjuknak nem igen akaródzik e lépést megtenni.

Embertelen bánásmód, elfolyó állami pénzek

Az indián közösség és a kanadai állam viszonya, mint említettem évek során sokat fejlődött, de még most is a róka fogta csuka, csuka fogta róka meséjére emlékeztet.
A kormány több intézkedése, ami az indiánok segítésére irányul, nem sikerül.

Próbálták őket erőszakkal okítani, veszélyben levő rezervátumokról jobbakba őket áttelepíteni, önkormányzást adni nekik, mind rosszul végződött.

Az oktatás embertelen volt, mert a gyerekeket a családoktól elszakították, a bentlakó kollégiumokban a fegyelem brutális volt és a gyakori szexuális visszaéléseket a hatóságok nem büntették, eltussolták.

Az új településeket az ott lakók nem tartották magukénak, így elhanyagolták. Az önkormányozás eredménye gyakran az lett, hogy az indán vezetők az állami pénz jó részét nem osztották demokratikusan szét a tagok között, és folytathatnám.

Inuit család

Mindennek eredményeként az átlagpolgárnak sajnos sokszor nagyon sötét képe van a bennszülött kisebbségről. Megerősíti ezt az, hogy úgy a nagyvárosok „rossz” negyedében lófráló szerencsétlen alkoholisták és prostituáltak sorai között túl reprezentáltak, mint a bűnözési statisztikákban, és a média a sztereotípiát akaratlanul is megerősíti.”

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT AZ INSTAGRAMON IS IDE KATTINTVA - MINDEN NAP ÚJ FOTÓ A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.