Ma már nem lehet tudni, hányadik a magyar városok sorában London (pár éve ugye az volt a mondás, hogy az ott élő magyarok számát tekintve a harmadik lenne), az viszont biztos, hogy az elmúlt egy-két évben rengetegen költöztek el a brit fővárosból. A jelenség okai meglehetősen összetettek, ám mivel sok magyart is érint a londoni helyzet, arra gondoltam, nézzük meg egy kicsit közelebbről a Guardian riportja segítségével.
Neked mit jelent a magyarság? Hogyan viszonyulsz Magyarországhoz, miként gondolsz rá, amikor külföldön vagy és milyennek látod, amikor hazalátogatsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
Egyre többen költöznek ki Londonból: 2017 júliusa és 2018 júniusa között 340 500 ember hagyta el a brit fővárost. Ez a legmagasabb szám 2012 óta, vagyis amióta a brit statisztikai hivatalos részletes adatokat tesz közzé. Ráadásul hat év alatt 85 ezerrel emelkedett az elköltözők száma.
London az egyetlen régió Angliában, ahonnan többen távoztak, mint amennyien érkeztek. Csak a külföldiek beköltözésének köszönhetően stagnál a lakosság száma.
A kivándorlásnak érezhető hatása is van: kevés a gyerek, csökken a születési ráta. A camdeni St. Aloysius általános iskolában a helyek 40 százaléka betöltetlen, így bezárás vár az intézményre.
Egy másik suli, a Stamford Hill a szomszédos iskolával, a Tivertonnal fog összeolvadni, és várhatóan mások is követik a példát.
Mi áll az exodus mögött?
Mindenki azt hiszi, hogy tudja az okát a már szinte menekülésnek tűnő kivándorlási hullámnak: a késes támadások, az égbe szökő lakásárak, a légszennyezettség. De valóban ezek állnak a példa nélküli exodus mögött?
„Elég nehéz őszintén válaszolni erre a kérdésre. A diplomások távoznak a sokba kerülő megélhetés miatt? Vagy a fiatal családok szorulnak ki a magas lakásárak miatt? Vagy az idősebbeknek lett elegük Londonból? Nincs elég adatunk a válaszhoz. Lehet, hogy ezek a dolgok akkor zajlanak, amikor a gazdaság jól teljesít, és amikor rosszul, akkor az emberek nem mozdulnak” – mondta az okokról Stephen Clarke, a Resolution Foundation nevű thinktanktől.
Könnyebb kérdés, hogy hova mennek az emberek. A hivatalos adatok szerint az olyan városok, mint Birmingham, Manchester és Bristol, sok londonit elszívnak, de a legtöbben mégis ezeket a helyeket választják: Dartford, Epsom and Ewell, Hertsmere, Epping Forest, Thurrock, Broxbourne – vagyis az M25-ös körgyűrű környékén lévő településeket.
Thurrockban és Dartfordban a tavaly beköltözők közel kétharmada londoni volt. Északra haladva, Broxbourne-ben és Hertsmere-ben az újak több mint fele érkezett a fővárosból. Ez pedig felveti a kérdést: az emberek elhagyják Londont, vagy csak London terjeszkedik, és elnyel újabb településeket?
„Kizárt, hogy megengedhessem magamnak a londoni életet”
Essendon is a londoniak kedvelt választása. Egy falu a dombtetőn, ami arról híres, hogy 1916-ban lebombázták a templomát. Tele van kedves házikókkal és szép virágokkal. Üzlet nincs a településen, de pub, templom és iskola igen – utóbbiba 15 diák jelentkezik évente, és nem kell a megszűnéstől tartani.
Vanessa McCallum, egy helyi ingatlanos azt mondja, egyre több londoni család költözik Brookmans Park és Potters Bar környékére.
„Vegyes a kép. Vannak emberek, akik nem engedhetnek meg maguknak egy londoni házat, de vannak családok, akik több térre vágynak, és vannak, akik visszavesznek. Könnyű eljutni Londonba, szóval népszerű a hely” – mondta.
Essendonbam még családi kovácsműhely is üzemel, de a Mill Greent Forge-ot üzemeltető família legfiatalabbjai is ugyanazokkal a gondokkal néznek szembe, mint sokan mások az országban.
„Kizárt, hogy megengedhessem magamnak a londoni életet. Minden megőrült néhány éve. Hatfield és Stevenage maradt csak lehetőség, de még ott is csak emelkednek az árak” – mondta a 24 éves Lewis Penstone-Smith.
Az ilyen települések esetében reális veszély, hogy alvóvárossá válnak. Vagyis a lakók továbbra is a nagyvárosban dolgoznak, ingáznak a munkába, és szinte csak aludni járnak haza, így pedig a falu életében sem tudnak részt venni.
Essendon megúszta ezt a sorsot. Legalábbis ezt mondja Michael Weir, egy boltos, aki már 50 éve a településen lakik. Úgy látja, a hely alig változott, csak néhánnyal több új ház van, és az emberek szívesen visszatérnek.
Nem az első eset
A nagyszámú kiköltözésre már korábban is volt példa, és sokáig a visszaesés tünetet volt. Amikor a város lakossága 2015-ben elérte a 8,6 milliót, csak az 1939-es szintre jutott vissza.
A korábbi kiköltözés szándékos volt – véli a Centre for London nevű intézet kutatási igazgatója, Richard Brown. Egyrészt Londonon kívül új, az ipari fejlesztésre fókuszáló városokat alapítottak, emellett a külvárosokba költözés globális jelenség is lett.
Az újjászületés az 1980-as években kezdődött: a Docklands fejlesztésével, ahol irodaházakat hoztak létre, a nemzetközi lakosság beáramlásával, az EU-n belül szabad mozgással.
Visszatérhet London a 70-es évek nyugalmához?
Richard Brown szerint vannak kockázatok. Mint mondja, mivel London lett Európa, és bizonyos értelemben a világ pénzügyi és üzleti központja, az emberek jobban elviselik az élet kellemetlenségeit is. Ha azonban a piacokhoz való hozzáférés változik, akkor ezek a döntések megkérdőjeleződhetnek.
Vagy ha a Brexit miatt kevesebb munkahely lesz, ha szigorodik a határellenőrzés, ha a lakások továbbra is megfizethetetlenek maradnak, és ha az életkörülmények romlanak, akkor ezeknek egymást erősítő hatásai lehetnek – véli a kutató.
Richard Brown ezzel együtt optimista. Ha többen is hagyják el Londont, akkor több ember érkezhet és többen érezhetik meg, hogy ez a város mit jelent a számukra.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek