Meglehetős vihart kavart a magyar énekes, amikor legutóbb a brit fővárosban járva a koncertje előtt készített egy kisfilmet, amiben (hogyan is fogalmazzak finoman) eljátszott a Bécsbe látogató Lázár János tovább butított verzióját. Miként vélekedik minderről egy 8 éve Londonban élő magyar?
Hát nem örül neki és akkor még finoman fogalmaztam. Lássuk tehát, mit gondol erről a bizonyos videóról (amit nem linkelek ide, keresse meg, akinek van gyomra hozzá) az Életem morzsái szerzője.
„Ákos azt a várost fikázta le egy harmadik ország szintű hellyé, ami engem befogadott és második otthonommá vált az évek alatt. Sőt, arról a városról beszélünk, ahol a 20-as éveimet leélhettem, ahol felnőtté és önállóvá válhattam. És továbbá az a város, aminek nagyon hálás vagyok, hogy megadta számomra a lehetőséget, hogy az legyek, aki lenni szeretnék.
Londonban tanultam meg táncolni, kezdtem el jógázni és futni. Rollerozni az elmúlt 3 évben, valamint úszni is rendszeresen. Londonnak és angol munkaadóimnak köszönhetem, hogy hatszor volt szerencsém az államokban nyaralnom és Európa több pontjára is eljutnom.
Ákos kijelentése fájdították a szívemet, hiszen a szeretett második otthonomról beszélt degradáló stílusban, aminek az elmúlt közel 8 évben mindent köszönhetek.
Egy dolgot felejtett el ő. Minden városnak vannak rosszabb és jobb környékei. Azzal, hogy ő kiment Stratfordba, a buszpályaudvarnál okoskodott, azzal nem adta ám vissza, hogy milyen valójában Londonban is élni.
Ha a kamerát kicsit elfordították volna, pont látszódott volna, hogy van egy bazi nagy pláza – Westfield is ám itt, ami az Olimpia miatt épült meg és 10 ezer új munkahelyet teremtett anno.
Aztán, ha már ott járt, akkor igazán megnézhette volna a Queen Elizabeth, Olimpia parkot is, ahol a kedvenc londoni uszodám, az Aquatic centre található és ahova nyaranta szívesen járok úszni.
De nem, pont az egyik rosszabb arcát kellett Londonnak bemutatni és ráfogni, hogy itt van Mozambik.
Hát erről az jutott eszembe, hogy a Temze partján van a St Thomas kórház a Parlamenttel szemben, sírnánk az örömünkben otthon, Magyarországon, ha ilyen fasza kis kórházunk lenne. Több ismerősöm is ott szült és jól érezték magukat. Azt miért nem videózta le Ákos?
Mozambikban, bocsánat Londonban…vannak ám normális kórházak is, nem csak feketék?
Barátnőm anyukája látogatóban járt Londonban, s elmentünk Notting Hill, Holland park környékére sétálni. Meg is említettem, hogy tessék ám jól körülnézni itt a csendes, tiszta kertvárosban, tessék megismerni milyen is „Mozambik” a Land Roverjeivel és millió fontos házaival együtt.
Hajós fesztiválra is benéztünk aznap. Egy designer képeslap árus, fekete hölgynél bámészkodtunk, aki odajött hozzánk végül: Én beszélek magyar.
Te, itt Londonban feketeként hogy beszéled a magyart? Csodálkozva néztünk rá.
Vannak magyar barátai és önszorgalomból felvette, megtanult jó pár magyar szót, kifejezést a mi nyelvünkön. Szerintem ezt rohadt menő. (…)
Ismét hangsúlyozom, hogy mindenhol vannak rossz környékek. Igen, Magyarországon is! és igen, Pesten is van olyan utca biztos, ahova nőként éjfélkor egyedül nem sétálgatnék be. Nem kell ahhoz az országhatárt sem átlépni, hogy rémisztgessünk emberek afrikai országokkal. (...)
Mindenki eldöntheti magának, hogy Ákosnak hisz, vagy annak, aki 8 éve itt él.
Mindenki levonhatja a következtetést, hogy jó és rossz emberek egyformán vannak nemzetiségtől, vallástól, bőrszíntől függetlenül.
Ákos vlogjának a címe „Turnéstart Londonban” – most akkor nem Mozambikban járt végül? (…)
U.i.: Azért még sem olyan rossz a sok magyar bevándorló, avagy kivándorló, hiszen lehet Londonba jönni énekelgetni nekik. Pénzt keresni rajtuk.”
A teljes posztot itt találjátok.
Kell-e lakcím a digitális nomádnak?
Világszerte egyre népszerűbb a digitális nomádság, azaz amikor az ember bárhonnan végezheti a munkáját, így közben utazhat, egyik országból a másikba költözhet. Ugyanakkor felmerülnek ezzel kapcsolatban praktikus kérdések is, például a lakcímé. Ezt válaszolta meg Tucano és mint kiderül, a megoldás nem is olyan egyszerű. Szóval miért kell lakcím egy digitális nomádnak egyáltalán?
(Fotó: pexels.com)
Az egyén szempontjából tulajdonképpen pont mindegy. Azonban a hatóságok egyszerűen ragaszkodnak ahhoz, hogy tudják, hol érhetnek el és hol vagy. Persze ez egy digitális nomád által bejegyzett lakcímből nem következik, de ennyit tudnak hozzátenni.
Viszont, és itt jön a lényeg: rákényszerítik a bankokat, hogy folyamatosan azonosítsanak téged és lakcímedet a KYC, tehát “ismerd meg az ügyfeledet” nevű kötelezően betartandó globális szabályrendszer alapján.
És itt lép be az adóilletőség, hogy hová küldjék az azonosítás után a bankszámlád adatait, hogy oda adózzál, mert az ugye nem biztos, hogy ott van, ahol a bankszámlád van. És el is küldik.
Társadalombiztosítási szempontból az EU-ban például mindegy, mert amíg vándorolsz, addig kék kártya érvényes. Az elvileg csak balesetre vagy valami hirtelen betegségre vonatkozik, de azért szinte mindennel ellátnak egy ideig a legtöbb országban.
Amúgy meg ha nem laksz egy országban sem és minden orvosi ügyedet privát biztosítással oldod, akkor minek azért még külön fizetni? Pláne, ha megválaszthatod, hogy melyik ország társadalombiztosítási rendszerébe kerülj? (ha ott a címed és oda adózol). Itt van amúgy az általános NAV infó.
Mi történik a legrosszabb esetben, ha nincs lakcímed?
Az első és leggyakoribb probléma, hogy nem tudsz bankszámlát nyitni, vagy akár pénzt felvenni. A még rosszabb fázis az, ha adóspirálba kerülsz és valamelyik állam elkezd szivatni (lásd az USA-ban zöldkártyát szerző, majd onnan megint kivándorló emberek).
És a rémálom: kettős adóztatást elkerülő egyezmények hiányában nem egy, hanem két vagy még annál is több állam kezd el egyszerre zaklatni, meg büntetni.
Ezen forgatókönyvek elkerülésére ezermillió megoldás van, amelyek tőled függnek vagy lehet, hogy csak neked működnek. Az egyik cégnek, akiknek írok, 14 alap információ feltételtől függően 2050 megoldásuk van ki be- és bevándorlásra, cégalapításra, adózásra, stb. Tehát a spanyol viaszt nem én találtam fel, sőt más sem.
Állampolgárság
Értem, hogy a magyar, de lehet több. Az is lehet, hogy két vagy több útleveled van és egymásnak teljesen ellentmondó törvények arról, hogy ez mire kötelez. A magyar állampolgárság nem befolyásolja a lakcímed, ettől még ott lehet lakhatsz és adózhatsz, ahol akarod.
Lényeges, attól, hogy beszerzed egy adómentes ország útlevelét és ott egy címet, ha ezzel mondjuk hazaköltözöl és ott vagy fél évnél többet, akkor adóznod kell.
Állandó tartózkodási hely
Ez az a cím, ahová be vagy jelentve állandóra, de nem kell, hogy ott is lakj. Az állandó tartózkodási engedély hosszabb külföldi tartózkodásra jogosít fel, általában ez már egyenlő jogokat jelent a külföldi ország állampolgáraival, csak nincs helyi útleveled és nem szavazhatsz.
Lehetsz állandó tartózkodóként domiciled vagy non-domiciled, tehát ott letelepedett és helyi vagy nem ott letelepedett, hanem teljesen máshol vagy és megtartod az állandó tartózkodási engedélyedet.
Ebből következik, hogy akármennyi állandó tartózkodási engedélyed lehet egyszerre, ezt természetesen az egyes államok (és nemzetközi szervezetek, mint az EU vagy a Mercosur) törvényei szabályozzák. Nekem volt olyan a munkám miatt, hogy egyszerre egy tucatnál több országban voltam állandóan letelepedve jogszerűen.
Ideiglenes tartózkodási hely
Mondok pár példát. Elmész pár hónapra valahová és ott dolgozol, ezért például magyarországi állandó tartózkodásod megmarad, de ideiglenesen spanyol vagy máltai munkavállaló vagy a nyárra, tehát kell oda valami tartózkodási jogviszony, meg bejelentett cím.
Ha például Máltára költözöl, akkor a fényképes residency cardod, amit személyi helyett kapsz, pont egy ilyen ideiglenes tartózkodási engedély, főleg adózási szempontból kivételesen előnyös.
Adózási hely, adózási illetőség
Na, ez elvileg függ is, meg nem is az állandó vagy ideiglenes címeidtől. A nemzetközi ökölszabály az, hogy ha 183 napnál többet tartózkodsz egy országban egy adó vagy naptári év alatt, akkor ott neked adóilletőséged képződik, tehát adózási helyed, tehát fizetned kell. Ha kell.
Aztán lehetsz te mondjuk egy adómentes helyre bejelentve, de ha elrontod a lépést, akkor ők fognak, teljes joggal felháborodni, hogy visszaéltél a helyzettel.
Érdemes-e digitális nomádként feladnod a magyar címedet és kijelentkezni az országból?
Ez teljesen egyéni helyzetfüggő. De meg is tarthatsz magyar ideiglenes címet vagy „külföldre költözött” is kerülhet a lakcímkártyára. Adózási helyzetedet természetesen inkább az fogja meghatározni hogy hol vagy, de van itt egy buktató.
Na most jön a digitális nomád specifikus magyar adózási rész.
- Elmész külföldre és egy helyen dolgozol élsz és laksz évi több mint 183 napot: átkerül az adózási helyed alapesetben.
- Magyarországon laksz és évi 183 napnál kevesebbet vagy külföldön: Magyarországon marad az adózásod, hacsak valami furfangot nem csinálsz, mint az emirátusi programok például.
- Megtartod a magyar lakcímedet, de sehol sem tartózkodsz annyit, hogy kialakuljon adózási illetőséged és nem telepedsz le sehol: adózol Magyarországon
- Nem tartod meg a magyar lakcímedet és nem szerzel másikat viszont nem is tartózkodsz annyit egy országban, hogy ott adózási helyed alakuljon ki: na, ezt kövesse valaki. De van egy NAV állásfoglalás, miszerint ha nem laksz Magyarországon, de máshol nem alakul ki adózási helyed, akkor magyar adóilletőséged marad. Ez pont digitális nomádokra találták ki. Nem tudok olyan esetről, hogy világban utazó, Magyarországon nem tevékenykedő nomádot ilyesmivel cseszegettek volna, de megtehetik.
Tudsz-e tevékenykedni digitális nomádként lakcím nélkül?
Egy ideig igen, legálisan is. Ez ugye az a kegyelmi állapot, amikor már kijelentkeztél valahonnan, de új helyre még nem vagy csak utazgatsz és a bankod még nem zaklat új lakcímedért. Ez rövid, de igen jó időszak, hiszen te éppen megoldod a helyzetedet, addig meg gondolkozol. Ugye addig tart, amíg nem kell igazolnod a lakcímedet valahol.
Ha érdekel az is, milyen lakcímeket használnak a digitális nomádok és még más érdekességek, kattints ide!
Öldöklő harc az óvodáért
Gáborék voltaképpen klasszikus határátkelők, abban az értelemben mindenképpen, hogy már Németországban született a gyermekük, aki lassan cseperedik, olyannyira, hogy már neki kellett állni óvodát keresni neki. Na de hogy is megy ez az egész 2019-ben Dél-Bajorországban?
(Fotó: Fürstenfeldbruck egyik óvodája a sok közül - AWO Sonnenschein)
„Az ovihelyért küzdeni kell. Ez volt az legelső információ, amihez sikerült hozzájutni. Itt ugyanis az ovi nem kötelező egészen az iskolakezdés előtti utolsó évig, ami a mai köznyelvben az iskola előkészítőt jelenti. Az én időmben még „nagycsoport”-ként futott.
És ami nem kötelező, az nem biztosított. És ami nem biztosított, az korlátozott mértékben hozzáférhető. És amiből nincs elég, azért öldöklő harc folyik - képletesen értve természetesen.
Amit fontos tudni: ha nem jut be a gyerek 5 éves kora előtt, akkor a rendszer széttárja a karját, hogy „Ez van!”. És ha nem jut be, akkor ha anyu szeretne dolgozni menni, nem fog tudni.
Kérdem én: ilyen esetben ki fogja kompenzálni a családot a kiesett jövedelemért? Senki. Ugyanis amit a gyerektámogatáson (Kindergeld) felül kapunk a bajor államtól, az csak a gyermek 3 éves koráig jár (ez valami extra dolog, kifejezetten Bajorországban).
A szülői támogatás (Elterngeld) meg csak a gyermek 1, vagy 2 éves koráig jár attól függően, hogy kívánja felosztani az összeget a szülő, szóval annak már régen vége. Másra az én fizetési sávom miatt viszont nem vagyunk jogosultak.
Úgyhogy céltudatosan, és határozottan kell nekiállni a dolognak. Utánajárni, tervezni, stratégiát kidolgozni. Mert itt most győzni kell! Aztán lehet, hogy majd szeptemberben már csak nevetni fogok magamon, hogy mennyire túlspiláztam a dolgokat. Úgy legyen!
Hogyan válasszuk ki a legjobb ovit?
Előre szeretném leszögezni: szándékosan nem fogom egyszer se leírni, hogy éppen melyik intézményről van szó, mert nem akarok senkit sem befolyásolni, és pláne nem akarom egyiknek sem túl jó vagy rossz hírét kelteni egyszeri benyomás alapján.
Tehát a választás. Egyrészt már említettem, hogy anyuka, azaz Zsike, egyfajta információs központként is kiválóan funkcionál: mindent begyűjt, szortíroz, és elemez, ami az anyasággal és a gyerekneveléssel kapcsolatos. Le a kalappal előtte.
Másrészt apuka, azaz én, viszonylag otthonosan mozgok az internet barátságosabbnak nevezhető féltekén, és képes vagyok a Google keresőt minél furmányosabb kérdésekkel bombázni úgy, hogy a számomra releváns érdemi válasz benne legyen az első tíz találatban. Nem mindig egyszerű, azt azért tegyük hozzá.
Zsike módszere annál pontosabb, minél több független forrás erősíti meg az adott információt. Ez rendszerint pompásan működik, hála az ilyen-olyan közösségi oldalas csoportoknak.
Az én módszerem viszont csak akkor ér valamit, ha a német óvoda-pedagógia közösség képes felzárkózni a XXI. század kívánalmaihoz. És itt van a dolog buktatója.
Ugyanis rengeteg óvodának nincs saját weblapja. Jobb esetben egy gyűjtő oldalon található a semminél egy picivel több információ, de sokszor csak a Google-térkép mutatja kis jelölővel, hogy szerinte ott van az óvoda, amit keresek, és TALÁN van egy telefonszám is hozzá.
Ugyanakkor amelyik óvoda rendelkezik saját weblappal, még az sem garancia arra, hogy egy naprakész információkkal frissített mini-portált takar. Sokszor ezek csupán egy egyszer kifizetett, böngészhető prospektusok, amik tartalmaznak mindent, hogy miért jó oda járatni gyermekünket, de a beiratkozás menete és/vagy időpontja - lévén, hogy ez utóbbi évről évre máskorra esik - már nem szerepel az oldalakon. Van viszont telefonszám. Telefonálni viszont utálok.
Kényelmesen jó előre összeszedtük a szájhagyomány útján jónak tartott óvodákat, tartalmilag megtámogatva mindennel, amit találtunk róluk az interneten.
Az óvodai beiratkozási időszak mindig év elején kezdődik, és nagyjából március idusáig tart. Kivételek persze mindig akadnak. Ez a fenti állítás a lakókörzetemre mindenesetre igaz.
Tag der offenen Tür, azaz nyílt nap
Nyílt nap többször is előfordulhat óvodánként, de beiratkozásos nyílt nap, jelenlegi tudásom szerint csak egyszer van évente (ismétlem: amennyire én tudom).
Tavaly már voltunk egy ilyenen, gondolván furfangosan, hogy előre beköszönünk, de már akkor jelezték, hogy túl korai, és nincs elő-regisztrációra lehetőség. Ennek ellenére szétnézhettünk, és el is döntöttük, hogy az az adott intézmény nem korrelál a mi elképzeléseinkkel. Úgyhogy vártunk egy évet, egészen idén januárig.
Így tehát, egy kellemes, szerdai napon Thomaskát a napi rutinjából kizökkenve felkerekedtünk, hogy belevessük magunkat a gyermeknevelés következő fázisába.
A „Tag der offenen Tür” tükörfordításban azt jelenti, hogy a „Nyitott ajtó napja”. És valóban, az ajtó nyitva volt. Legalábbis olyan értelemben, hogy a kilincset lenyomva be lehetett jutni az épületbe, mert máskor bizony csengetni kell, és bentről nyitják ki.
Bejutván egy kellemes hangulatú, tiszta, rendezett kis aula tárult elénk - lakásban egy nappali méretű lenne, de az óvodai viszonylatban szerintem aula.
Családok sürögtek-forogtak mindenfele, szemrevételezték, hogy vajh’ megfelelően tudja-e majd szolgálni gyermekeik igényeit az intézmény, és közben porcicák után kutatva próbálták feltűnésmentesen végighúzni az ujjaikat a bútorokon.
A gyerekek egy része önfeledten rohangált, míg mások megszeppenve karolták át apu vagy anyu lábát. Nem úgy Thomas! Felismervén a helyben rejlő potenciált, egyből értésemre adta, hogy most azonnal szabadítsam meg a csizmától, kabáttól, meg a többi kültérre való alkalmatosságtól, amit magától csak tetemes időveszteséggel tudna kivitelezni. És ugyebár minden elvesztegetett másodpercért kár. Ezt magamban biztató jelnek könyveltem el.
Betértünk az első helyiségbe, ami feltehetőleg különböző csoportos foglalkozásoknak adhat helyet. Nagy asztalok, sok kis székkel. Jelenleg ezt használták a beiratkozáshoz. A szülők kérdeztek, az óvónők válaszoltak, a gyerekek rámoltak.
Zsike szerzett valahonnan egy űrlapot, így azzal a lendülettel le is kuporodtunk az egyik, Hobbitokra méretezett tárgyaló asztal mellé, hogy minden tudásunkat latba vetve kitöltsük azt. Amíg mi az adatkitöltéssel foglalatoskodtunk, addig Thomas egy Jackson Pollock festményt rögtönzött a színes tollaimmal egy lapra.
Amikor ez megvolt, és beszéltünk még egy óvónénivel is, elindultunk körbenézni. Elsőre egy zeneszobának kikiáltott helyiségbe tévedtünk, ahol való igaz, tele voltak a polcok mindenféle dobokkal és egyéb ütős zajkeltő eszközökkel. Fejben már kezdtem számolgatni, mennyibe fog kerülni a Thomaska által majdan esetlegesen beszakított dob, és az összetört gitár.
A második helyiség egyfajta játszószoba volt rengeteg féle-fajta játékkal, és itt elvesztettük a befolyásunkat Thomas felett, mert ő azonnal meglátott egy Lego Duplo-s dobozt, és jött a szokásos könyörgős-könnyezős dráma, mert neki a Lego az a non plus ultra. Kis győzködés és csitítgatás után végül sikerült rávenni a zsákmány feladására.
Ez volt az első óvoda, amit megnéztünk. Ezen kívül még két másikat is megnéztünk az elkövetkező két hónapban, hasonló élményekkel gazdagodva. Az egyik zeneileg nyújtott többet, a másikban volt egy szivacslabdás “medence”, amibe Thomas azonnal belevetette magát, a harmadik meg annyira öko volt, hogy simán elkezdtem arról ábrándozni, milyen jó kis vadászház lehetne ebből majd a nyugdíjas éveimre… (…)
A piszkos anyagiak
Minden ovinak van egy alapdíja, amikre jöhetnek az extrák. Alaphelyzetben az ovi reggel 8 és 12 között működik, ebéd nélkül. Ha kell ebéd, fizess! Ha délután kettőig szeretnéd ott hagyni a gyereket, fizess! Ha még tovább, fizess még többet!
Így aztán nem csoda, hogy a díjak elég hajmeresztő szinteket tudnak megütni. Most az egyik ovinak a honlapját böngészve azt látom, hogy a 4 órás megőrzés havi 82€, a 8 órás 117€, a 10 órás meg 135€. És ez még csak az ovi, az igazi legatyásítás a bölcsiben van, de azt mi kihagytuk.”
A teljes posztot még egy csomó érdekes és hasznos infóval itt találjátok.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: