A brit főváros (legalábbis egyelőre) a magyar fellépők egyik fellegvára, ami nem csoda, hiszen rengeteg magyar van, akik szívesen mennek el egy-egy koncertre vagy buliba. Más kérdés, hogy miért, de ezt majd vitassátok meg ti… Mondjuk a koncertet még értem, de hogy mitől lehet érdekes Dévényi Tibi bá retró diszkója (tudom, nosztalgia). Akárhogy is, ma ellátogatunk egy ilyen rendezvényre.

(Fotó: facebook.com/devenyitibor)

Nem csoda, hogy az Életem morzsái szerzője is erős fenntartásokkal indult el a buliba, lássuk, mi kerekedett ki belőle!

„Este 11 előtt elindultam itthonról, majd Camden Town-ál feljöttem a metróból. Én sosem jártam még ilyen későn Camden-ben. Nem maradtam le sok mindenről…a járdán bulira igyekvő fiatalokat láttam csupán. 

A pubot megtaláltam, a bejáratot elrontottam. Személyzet útbaigazított. Számítottam rá, hogy az alagsorban leszünk, mint Viszkis estjén is. 

Fél 12 után éppen a söröm kértem ki. Tibi bácsi már nyomta a színpadon. De kevesen voltunk! 

A tánctér eléggé foghíjasan telítődött. Nem bántam, talán éjfél után még jönnek. Többen lettünk, de nem elegem. Ha 3x-4x többen eljöttek volna, akkor sem lett volna heringparti. 

Ezek szerint a londoni magyaroknak nem sok igényük van Tibi bácsira a zenei műsorával együtt. Pedig az öreg jól nyomta. Szépen konferálta fel egymás után valami kis sztorival a számokat, jól építette a hangulatot. 

Rövid időn belül ellazultam, s átengedtem magam a zenének. Úgy táncoltam, ahogy éppen jól esett, fesztelenül és otthonosan. Felpörgetett az este. 

A parti úgy 1 körül indult be igazán, de akkor is csak a lenti táncos rész telt meg nagyjából.

Tegnap kimondottam jól esett lelkemnek a magyar buli. Mert mi a magyarság érzése külföldön, ha nem az, hogy egy Republic-számra jót tombolunk együtt? Vagy együtt énekeljük a Neotontól a Holnap hajnalig dalt? Ez a mi összetartó erőnk, a közös gyökerünk. Le lehet nézni, de a partin nagyon magyarnak éreztem magam, pont az előbbiek miatt. 

Az éjszaka folyamán több könnyes magyar szemet láttam. Egy – egy retró dal, emlékeket hozott elő többekből, belőlem is. Emlékszem, hogy 4. osztályban melyik számra táncolva szerepeltünk az iskolai Ki-mit tudon…emlékszem, hogy az x számra x éve Siófokon roptam stb. Ezek mind Magyarországhoz, a múltamhoz kötnek. 

Egyedül mentem, remekül éreztem magam. Két sör is pont elég volt, piálás nélkül is lehetett élvezni.” 

A teljes posztot itt találjátok.

Maldív-szigetek, Bali vagy Thaiföld? 

Ebben a pillanatban sok rosszabb dolgot is el tudok képzelni annál, mint az a döntéshelyzet, amibe a Vaku villan szerzője került, nevezetesen hogy a Maldív-szigetek egyik luxusresortjában, Thaiföldön vagy esetleg Balin dolgozzon a következő időszakban.

(Fotó: pixabay.com/suzyt)

„Az egész Európában levés most olyan rém unalmas nyugdíjas életnek tűnik, hogy semmi kedvem hozzá, és majdcsak lesz egy pillanat, amikor épp erre vágyom, úgy gondolom, ráérek akkor oda menni… (...) 

Szóval elkezdtem önéletrajzokat küldeni, csupa szép helyre Ázsiában, a szépségen kívül fontos szempontként lebegett előttem a tavaly kitalált 2 éves tervem folytatása, miszerint szeretnék egy kis félretett pénzt kreálni. 

Így alakult, hogy felvettek egy luxusresortba a Maldív-szigetekre afféle managerhelyettesnek, ami hát jó pénz, de nem a világ legszimpibb élőhelye. 

Plusz felvettek Thaiföldre, a világ legszimpibb élőhelyére egy pici szigetre az Andamán tengeren, szintén managernek, de ott kevés az alapfizu, viszont magas a jutalék (amiben nem bízom, mert az ugye lehet bármi), de persze meg lehet rizikózni, csak a kellemessége miatt… 

Most még folyamatban van egy tárgyalás Balival, ami, ha sikerül, egyesíti magában a fenti elvárásaim: csudaszép-szimpi hely, fix jó pénzzel. Ja, és hívtak Horvátországba is, meg vissza Kanárira persze, de oda ugyebár nincs kedvem. 

Hát ez a helyzet. Egyvalami biztosan kiderült itt Zanzibáron is: nem szeretnék többé magyar bázison dolgozni." 

A teljes írásért katt ide!

(Még mindig) varázslatos Kolumbia 

A túravezetés nem kis kihívás, pláne nem Kolumbiában és pláne nem, ha egy négyfős fiúcsapatnak kell tartani. A Mirador szerzője ráadásul némi extra problémával is szembesült…

„Ezúttal nem utazgatni jöttem az országba, hanem túrát vezetni egy négyfős fiúcsapatnak, akik az ország nevezetességei mellett az éjszakai életre is kíváncsiak voltak. 

Lévén azonban, hogy sikerült kicsit túltolniuk a bulit a repülőn, a csapatból végül csak egyetlen srác, Peti landol Bogotá repterén. Nem túl szerencsés, ha a csapatod 75 %-a nem érkezik meg, és a bevásárolt rumokat öt helyett ketten kell megigyátok, de ezt az áldozatot meg kell hozzuk. A tervezett programot végül teljesítjük, de a delírium miatt sok emlék zavaros. (...) 

Utazásunk első napján felkerekedtünk, hogy körbejárjuk a Bogotától délre fekvő természeti csodákat, mint a Tequendama-vízesés, a Cerro Quinini és a La Chorrera-vízesés a Sumapaz-kanyonban. (...)

Hogy mindenre maradjon idő, privát kocsival járjuk végig a vidéket. Már jó korán, fél 6-kor útra kelünk, hogy a reggeli csúcs előtt kiérjünk Bogotából, de a hajnali start ellenére is vagy két órán át araszolunk a főváros utcáin. 

Szeretem Bogotát, de képtelen lennék itt élni. Hiába reformálták meg a tömegközlekedést lassan húsz éve, Bogotá azóta akkorára hízott, hogy a négysávos sugárutak képtelenek megbirkózni a forgalommal. 

Kéne vagy tíz metróvonal, de a városnak egyre sincs pénze, így a TransMilenio kezd túlterhelté és lassúvá válni. Mockus zsenialitása lassan feledésbe merül; Bogotának újabb tömegközlekedési reformra lesz szüksége. (...) 

Soacha egyetlen dologról nevezetes, mégpedig arról, hogy itt gyilkolták meg 1989. augusztus 18-án Pablo Escobar emberei a Liberális Párt elnökjelöltjét, Luis Carlos Galánt, aki azt ígérte választóinak, hogy győzelme esetén felveszi a harcot a drogkartelekkel és azok vezetőit kiadatja az Egyesült Államoknak. Galánt a pódiumra lépés pillanatában lőtték agyon. 

Ekkor még senki nem tudta, de a merénylettel új fejezet nyílt a kolumbiai történelemben, hiszen Galán helyett az a César Gaviria lett az elnök, aki együttműködve a DEA-val leszámolt Pablo Escobarral és a Medellín kartellel. Galán tiszteletére szobrot emeltek a főtéren, ezzel megemlékezve a harminc évvel ezelőtti eseményekre. (...) 

Első megállónkat a Tequendama-vízesésnél tartjuk. Az öngyilkosok Mekkájának tartott zuhatag a Muña-víztározót leeresztő Bogotá-folyón található, amibe a főváros teljes szennyvizét beleeresztik, így penetráns szag terjeng a völgyben. 

Szerintem az öngyilkosok nem is feltétlen öngyilkosok, egyszerűen csak beleszédülnek a szakadékba a szagtól. Amúgy a szuicid hajlamúak azért kedvelik ezt a helyet, mert a siker garantált; a Tequendama kanyonja 150 méter mély. (...) 

A Hotel del Salto újabban Kolumbia egyik jelképe, pedig lassan 70 éve nem üzemel szállodaként. 1923-ban építették, de 1950-ben bezárták, mert a helyére egy 18 emeletes szállót terveztek. 

Szerencsére a projekt soha nem valósult meg, viszont az épület szépen lassan az enyészeté lett. Néhány éve hozták rendbe, azóta múzeum működik benne, ami a szálló múltját hivatott bemutatni. 

A belépő elég borsos, így kihagyjuk az élményt. Reggelire bedobunk pár kolbászt, amit egy asszonyság sütöget az út szélén, majd továbbindulunk délnek. 

A 40-es országútról Silvania falujánál térünk le. Megállunk a főtéren inni egy lulót, közben keresünk valamit a faluban, ami említésre méltó, de ilyesmit nem találunk. Nem csoda, Silvania alig 80 éves múltra tekint vissza, létezésének oka a Bogotát Girardottal öszekötő út megépülése. 

Silvaniától indul az út be a hegyekbe. A Tibacuyt és Cumacát is érintő utat utolsó látogatásunk óta sem sikerült felújítaniuk, így sofőrünk rendesen küzd a kátyúkkal, közben pedig káromkodik, miért is vállalta be velünk ezt az utat. 

A kocsija nem képes megbirkózni az utolsó szakasszal, így Petivel kénytelenek vagyunk egy kicsit többet sétálni Cundinamarca egyik legszebb kiszögelléséhez, a Cerro Quininihez. 

A magaslat a pancse indiánok szent hegye volt, fontos termékenységi központ. A Cabeza del Indio nevű sziklát másfél óra gyaloglással érjük el. Ez a kis kirándulás elég jó indítása a kéthetes utazásunknak, ráadásul a tegnapi ivászat másnaposságát is gyorsan elűzi.” 

A teljes posztot rengeteg fotóval és persze további kalandokkal itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.