Gyermeket várni mindenhol öröm, a terhesgondozás rendszere és a kórházi ellátás azonban sokban eltérhet egymástól. Mint a mai posztból kiderül, akár még adott országon belül is. Ma Kanadába látogatunk, ahonnan Laci felesége írta meg élményeit, ami különösen érdekes azért, mert három gyermekük közül egy Magyarországon, egy már Kanadában, de egy másik tartományban született.

Te is külföldön szültél? Szívesen megosztanád az élményeidet? Írj a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Csapjunk bele a közepébe. Két csodálatos gyermekünk van, és most vagyok a harmadik gyerkőccel állapotos. A legnagyobb Magyarországon született, a második Kanadában, Ontario tartományban, a mostani terhességet pedig itt, Brit Kolumbiában élem meg. 

Ebben a posztban két szemszögből hasonlítom össze Magyarországot és Kanada két provinciáját (Ontario, Brit Kolumbia) terhesgondozás és szülés terén. 

Fontos kiemelni, hogy én a saját tapasztalataimat írom most le, ezért előfordulhat, hogy te mást tapasztaltál otthon, vagy akár itt kint Kanadában, mert ugye ez is nagyban függ az orvos személyétől, illetve a kórház ellátási rendszerétől. Nem szándékozom egyiket sem magasztalni, vagy elítélni. Pusztán csak leírom a tényeket. 

Terhesgondozás a 12. hét előtt 

Mint az iskolai rendszer ez is különbözik provinciánként. Ontario annyiban másabb Magyarországtól, hogy a 12. héten látogatod meg először az orvosod, aki ad beutalót a nődokihoz. 

Az én esetemben ő (vagyis a nővérke) végezte a „védőnői feladatokat” is, a családorvos csak a beutalót adja. Ezekről a részletekről természetesen majd lejjebb olvashatsz. 

Amint megvan a pozitív teszted, Magyarországon már indulsz is az orvoshoz, főleg ha első baba (vagy nem, de ezt természetesen egyéne válogatja), aki megvizsgál, megnézi tényleg terhes vagy-e, majd utána havonta mész vissza hozzá ellenőrzésre. 

Védőnőhöz is jársz havonta, aki megnézi minden alkalommal a súlyod, vérnyomásod, vizeletmintát kér, megnézi a hasad mekkora, meghallgatja a baba szívhangját, illetve a nődoki elég gyakran végez ultrahangos vizsgálatot is, ha jól emlékszem, akkor havonta. 

Otthon az első babával én 8 hetesen voltam először orvosnál (nőgyógyásznál). A sima körzeti orvos megfelelt, nem volt választott dokim. 

Kanadában viszont azt mondják, hogy elég megjelenned az orvosnál, ha vége az első trimeszternek, tehát a 12. héten. Itt nem nőgyógyászhoz mész, hanem a családorvosodhoz, aki miután elvégezte a pisitesztet, hogy valóban terhes vagy-e, utána ad beutalót egy nőgyógyászhoz, aki aztán intézi az otthoni védőnői feladatokat (súly, has, pisi, babaszívhang, vérnyomás). 

Tehát nem te döntöd el melyik nődokihoz mész. Legalábbis nálam így zajlott, nem tudom itt létezik-e a választott orvos fogalma. Szóval igen, a 12. héten, mivel addig bármi lehet... 

Ez most lehet, hogy durvának hangzik, de otthon is köztudott, hogy a 12. hétig, ha valami nincs rendben, könnyen vetélés lehet a vége, éppen ezért itt nem igazán foglalkoznak előbb az ember lányával. Van elég dolguk, és aki egészséges, és minden rendben zajlik, azt békén hagyják. 

A sürgősségi ellátás 

Természetesen ha terhes vagy, és vérzést, vagy egyéb tünetet tapasztalsz, akkor bemész a sürgősségire, mert ugye az veszélyes lehet. Na, itt a sürgősségi úgy zajlik, hogy bejelentkezel, majd egyből vérnyomásmérés, lázmérés, és felveszik az adatokat, hogy miért jöttél, mi a panaszod, ki az orvosod, stb. 

Nem érkezési sorrend van, mivel sürgősségi így attól függ a dolog, hogy éppen kinek mi baja van előtted a sorban. Ha megjelensz a sürgősségin egy vérzés miatt, az 6 óra minimum várakozási idő, ha nincs egyéb panaszod, nem görcsölsz, és a vérzés se durva. 

Például egy normál menstruációszerű vérzés még a normális kategóriába tartozik, így annyira nem foglalkoznak vele, ha látják, hogy amúgy semmi bajod, se láz, se magas vérnyomás, nem görnyedsz össze a fájdalomtól, meg ilyenek. 

Kb. 6 órával később behívnak, miután a többi komolyabb gonddal érkező beteget ellátták, ismét megkérdezik miért jöttél be, és másnapra adnak időpontot ultrahangra, hogy megnézzék megvan-e még a baba. 

Azért másnap, mert meg van szabva, hogy ki végezheti az ultrahangot, és az rendszerint már olyankor nincs bent csak délelőtti órákban. Munkaidő szigorúan betartva. :-) Ultrahangon nem mondanak semmit, nem is szabad kérdezni. 

Minden esetben elküldik az eredményed 2 munkanapon belül a családi orvosodnak, ha van. Ha nincs, akkor annak a dokinak, akinél voltál a sürgősségin. Utóbbi esetben telefonálsz és érdeklődsz az eredményről. 

Nekünk van családi orvosunk, így én hozzá mentem be az eredményekért, aki nagyon rendes és tudja is a dolgát, valamint nem legyint, ha valami apró panaszom van, egyből inkább a „jobb félni, mint megijedni” alapon ad beutalót akárhova, amilyen panaszom épp van, illetve bármilyen kérdésre válaszol, tehát foglalkozik a betegeivel, nem csak gyorsan letudja őket. 

Ha ne adj Isten vetélés a vége, akkor az ultrahang alapján eldöntik, hogy kell-e további beavatkozás, vagy ha kitisztult magától, és nem maradt hátra semmi, akkor nem nyúlnak hozzád. 

Magyarországon már veszélyeztetett terhesnek számítasz 1-2 vetélés után a következőnél. Itt viszont lerendezik azzal, hogy pihenj sokat, ne emelj nehezet, nincs fürdés csak zuhany, és abszolút semmi házasélet a 12. hétig. Jajjj. 

Babavárás a 12. hét után 

Ha elértél a 12. hétig mindenféle tünet nélkül, akkor ismét meglátogatod a családi orvosod, aki elküld vérvételre (megvizsgálják a vércsoportodat, van-e valami betegséged, meg elvégzik az első éhgyomri cukortesztet, de csak ezt nézik ilyenkor). 

Ha minden rendben, akkor a következő esemény az első ultrahang. Ontarióban ez a 12. héten van, mint már említettem, az ottani terhesgondozás nagyban hasonlít a magyarhoz. 

Brit Kolumbiában a 20. heti az első, és utolsó ultrahang. Bizony, addig nincs egy darab sem, és még utána se, nem úgy, mint Magyarországon, hogy havonta mész ultrahangra egészen a szülésig. 

Azt mondták itt ez a szokás, csak a 20. héten van ultrahang, ahol megnézik, hogy hogyan fejlődik a baba, meghatározzák a szülés várható dátumát az adatokból. Na, nekem ez is új volt, mert Magyarországon, meg Ontarióban is hagyták a szülés várható idejét az utolsó menstruáció szerinti dátum szerint, hiába volt kisebb a baba, nem módosítgattak. Itt viszont igen.

A 28. héten van a második cukorterheléses vizsgálat. Leveszik az éhgyomri vért, előtte ugye nem ehetsz, nem ihatsz legalább 10 órával korábban. Majd megiszod a lötyit, és ismét vérvétel egy órával, illetve két órával később. Addig ott kell ülnöd, nem mozoghatsz, nem sétálhatsz, nem ihatsz, mert az befolyásolja az eredményt. 

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy otthon szörnyű az a lötty, amit megitatnak veled, és magadban kell tartanod 2 óráig  Itt egy 2.5 dl-es üdítőszerűséget kapsz, glükóz koncentrátum, narancs ízű, olyan, mint otthon a narancsos Fanta, csak édesebb. Szerintem nagyon finom, és nincs tőle hányingered. Legalábbis nekem nem volt.

Ezt az eredményt is elküldik a családi orvosodnak, aki felhív, hogy mikor menj be megbeszélni az eredményeket. Ha cukor intoleranciád, vagy terhességi cukorbetegséged van, akkor beutalnak egy dietetikus és táplálkozási tanácsadóhoz a kórházba, aki az eredmények alapján eldönti kell-e inzulin, vagy elég a diéta. 

Utóbbi esetben kapsz egy mintaétrendet, mikor mennyit, és mit ehetsz, amit szigorúan be kell tartani, és mérni a cukrod napi hétszer (reggeli előtt éhgyomorra, reggeli után, ebéd előtt, ebéd után, vacsora előtt, vacsora után, és lefekvés előtt). 

Adnak készüléket ingyen, meg mintát, ami kb. 1 hétre elég, de sok teszt és tű kell, amik viszont magas árban vannak itt, de ha kell, hát kell. Viszont év végén az adóbevalláskor ez a költség leírható. Yay. 

Az anyagiak 

Ha már az anyagiak szóba jöttek, az egészséggondozás általában ingyenes Kanadában. Miután odaköltöztél az adott provinciába, 3 hónap után igényelhető. Ontarióban ingyenes, British Kolumbiában családi bevételtől függ. 

Amúgy itt Kanadában ez a legdrágább tartomány. Ha keveset keresel, ingyenes, ha sokat akkor bevételtől függ, de maximum 75 dollár havonta. Tavaly módosították, előtte dupla annyi volt a díj. Ebben minden alapellátás benne van. 

Ha extrákat akarsz, akkor tudsz kötni biztosítást jó pénzért, amiben lehet életbiztosítás, szemész, meg mindenféle finomság, a kórházi különszobától, akupunktúrán át, a masszázsig minden. 

Plusz a fogászatért fizetni kell, az nem tartozik bele az alapellátásba, és horror ára van itt Kanadában. Szerény véleményem szerint kiegészítő biztosítást kötni csak pénzkidobás, ha nem használod ki, mert borsos ára van ennek is. Minimum 180 dollár havi kiadás. 

Ebben benne van a fogászat is, de max. 600 dollár/fő, a számla 70%-át állják, a többit magadnak fizeted. És hát például egy foghúzás 200-250 dollárnál indul, akkor gondolhatod mennyire éri meg. 

Jobb biztosítás nélkül akkor fizetni, amikor a fogorvoshoz kényszerülsz, olcsóbban úszod meg. Kivéve, ha a munkáltatód köt rád biztosítást. Itt Kanadában általában a munkáltatóknál jár ez a kiegészítő biztosítás a 3 hónap munkaviszony után. Healthy care, Dental care. 

Ami még nagyon jó itt B.C.-ben, hogy 18 éves kor alatt van a Healthy kids, ami besegít a gyerekek fogászati számlájába. Itt példaként említem, hogy a 4 éves gyermekünknek a fogait most csinálták, több mint 6000 dollár (!!!) volt a számla, biztosításunk nem volt, és „csak” 460 dollárt kellett nekünk állni, a többit a Healthy kids fizette. 

Ontarióban ilyen nincs, ott magadnak fizetsz mindent, ha nincs biztosításod. Ebből is látható, hogy itt, B.C.-ben magasabb az életszínvonal. 

Ilyen szobákban vannak a fekvőbetegek

Orvosok változó számban 

Na de kanyarodjunk vissza a terhesgondozás témánkhoz. Miután találkoztál a dietetikussal, rá egy hétre vissza kell menned ellenőrzésre, ahová vinned kell magaddal az addigi mérési eredményeket. Azt átnézi, és eldönti hogyan tovább. Jó-e a diéta, vagy változtatni kell-e rajta illetve, hogy kell-e inzulin. 

Ontarióban szigorúbbak a határokat illetően. B.C.-ben kicsit lazábbak a cukor határértékei, viszont itt plusz egy orvoshoz elküldenek, aki nődoki, de kifejezetten a terhességi cukorbetegségre szakosodott. 

Tehát míg Magyarországon csak a nődokit, meg a védőnőt látogatod (2 orvos), addig Ontarióban a családi orvoshoz is jársz, meg a nődokihoz, akinél intézik a védőnői dolgokat is, mint már említettem, valamint a dietetikushoz, ha kell (3 orvos). 

Viszont B.C.-ben van a családi orvos, a dietetikus, a babadoki aki magyar szemmel a védőnő, de ő is orvos, és neki is vannak nővérkéi, akik elvégzik a vizsgálatokat, úgy mint a vizeletvizsgálat, súlyt mérnek, ezen felül még itt a terhességi cukorbetegséggel foglalkozó nődoki (4 orvos). 

Jó esetben a családi orvosoddal csak a terhességed bejelentésekor találkozol, amikor ad beutalót a vérvételre, meg a nődokihoz, vagy babadokihoz. Utána jársz havonta nődokihoz, és védőnőhöz, egészen az utolsó hónapig, amikor kéthetente kell menni. 

Ultrahangot vagy a kórházban végzik, vagy egy speciális ultrahangos intézetben, és nem a nődoki, hanem egy specialista. Vérvétel Ontarióban hasonlóan működik, mint Magyarországon, kb. havonta nézik, B.C.-ben csak kétszer.

Az eredményt ebben az esetben is annak küldik, aki kérte a beutalót hozzájuk, tehát a családorvosnak. Ő meg továbbítja a többi dokinak, ahová jársz. Ha terhes cukros vagy akkor van még két ultrahang, az első azonnal, ahogy van szabad időpont a kórházban, miután találkoztál a „cukros nődokival” a 28. hét után, a következő a 36. héten. Ekkor megnézik, hogy fejlődik a baba, normálisan fejlődik-e a cukrod miatt, meg ilyenek. 

Viszont „egészséges terhességnél” nincs B.C.-ben ultrahang a 20. heti után. A terhességi cukros dokiddal a 38. héten találkozol utoljára, addig kéthetente jársz hozzá a mérési eredményeiddel.

A babadokihoz havonta jársz a harmadik trimeszterig, utána kéthetente a szülésig, majd szülés után még 6 hétig kell visszajárni hozzá a babával. Remélem, hogy követhető voltam. 

Ja, azt kifelejtettem, hogy belső vizsgálat nincs. Legalábbis itt B.C.-ben. Ez is fura volt, mert a méhnyakrák tesztet kivéve semmi egyéb belső vizsgálatot nem végeztek. Nem nézték a méhszáj állapotát, semmit, amit eddig Ontarioban, meg Magyarországon is néztek. 

Pedig a szüléshez közeledve azért nem hátrány tudni. De biztos tudják a dolgukat. Ahogy már említettem, úgy vannak vele, hogy ami normálisan működik, ahhoz nem nyúlunk. 

Nem foglalkoznak a baba helyzetével se túlzottan, nem görcsölnek azon, hogy még nem fordult fejjel lefelé, vagy keresztben van. Azt mondják akár az utolsó nap is megfordulhat, tehát nem idegesítik a kismamákat sem feleslegesen. 

Azt minden esetben elmondják, hogy ha nem fordul be, akkor császár, meg ha terhes cukros vagy akkor koraszülés lehet belőle. Még annyit az ultrahangos vizsgálatról, hogy szigorúan egyedül mehetsz be, nem mehet be veled senki. Ezt ők biztonsági okokkal magyarázzák. 

Ha pl. vannak már gyerkőceid, (nekünk kettő), meg kell oldanod, hogy vigyázzon rájuk valaki, mert nem engedik be veled őket, kint meg nem hagyhatod felügyelet nélkül értelemszerűen. 

A vizsgálat után beengedik az apukát, nagy tesókat kb. 2 perc erejéig, amíg megmutogatják az új jövevényt, és adnak egy képet is a bébiről, de addig kint kell várniuk. Ha nincs veled senki, akkor csak neked mutogatják meg a babát. 

A nemét nem árulják el, csak ha kéred, de előtte írásos beleegyezést kell adnod, hogy megnézheti az orvos milyen nemű, illetve igényled-e, hogy közölje veled az eredményt. 

Hirtelen ennyi jutott eszembe a terhesgondozásról. A magyar egészséggondozással végül is nem volt sok bajom, azt leszámítva, hogy sose mutatták az ultrahangon a babát, képet se kaptam, a baba nemét sem voltak hajlandóak elárulni. 

Tehát el kellett mennem fizetős 4D-re a szülés előtt, hogy tudjam ki is lakozik odabent. Ez ugyebár az a bizonyos babamozi. A harmadik próbálkozásra őnagysága megmutatta, mi is van a lába között. :) De ez is orvosfüggő, mert otthon van olyan orvos, aki ad képet, meg elárulja a baba nemét. Én nem voltam szerencsés. 

Kanadában is van lehetőség 4D-s ultrahangra pénzért, és ha a baba nem mutatja a nemét, ingyen mehetsz a következőre, nem úgy, mint otthon. Itt ők nem nézik át a babát, mint otthon, tehát nem rendes vizsgálat, itt csak szimplán szórakoztatási célból tudsz menni, hogy lásd a babád. 

Fontos tudni, hogy személyes tapasztalatom nincs, nem voltam, csak utánaolvastam ezeknek a dolgoknak. 

A szülés 

Ontarióban a babám túlhordtam 4 nappal, ezután elmentem a nődokihoz aki mondta, hogy úgy vizsgál meg, hogy másnapra meglegyen a baba. (tehát nem hagyják, hogy bent legyen hetekig a kiírt dátum után). 

És voila, aznap éjfélkor el is folyt a magzatvíz, és rohantunk a kórházba. :-) Míg Magyarországon könyörögtem a fájdalomcsillapítóért 10 óra vajúdás után a szülőszobán, ahol közölték, hogy nem adnak, mert szép szülésem lesz, nem kell fájdalomcsillapítás, addig Ontarioban hülyének néztek, hogy nem kérek epidurált azonnal ahogy betettem a lábam. 

Az volt az első kérdésük, mikor bementem, hogy kérek-e, és nagy szemmel néztek rám, mikor mondtam, hogy még jól vagyok, köszi nem kell, majd szólok, ha kibírhatatlan a fájdalom. 

Ha nem kérdeztek meg vagy háromszor egy óra alatt, hogy kérek-e, akkor egyszer se. Magyarországon ráraktak készülékre, ami a méhösszehúzódásokat nézte, Ontarióban nem, csak megnézték, hogy hol tartok tágulásilag, és adtak infúziót. Magyarországon nem kaptam infúziót. 

A kórházi dolgozókról sem tudok rosszat mondani, sem szakmailag, sem emberileg, mindenki nagyon normális, a kanadaiak alapból kedvesek, segítőkészek, és jól végzik a dolgukat. 

Vajúdás alatt, szülés közben és után mindig volt ott valaki, figyeltek rám, és a babára mindkét országban azonnal a hasamra tették a babát, mielőtt elvitték volna fürdetni meg vizsgálgatni. 

A szülés után 

Mivel én terhességi cukros voltam, itt a kicsitől is vettek vért a sarkából háromszor, de szerencsére ő rendben volt. Otthon kb. 8 ágyas kórteremben vártam az eseményt, mire beértem a szülőszobára, itt viszont kapásból szülőszobára vittek. 

Magyarországon szerencsésnek mondhattam magam, mivel 2 ágyas szobába kerültem a szülés után, ahol 3 napig kellett maradni. Kanadában viszont volt nekik üres szoba, akkor meg minek rakjanak másokkal egybe címszóval egyágyas szobát kaptam, ahol az apuka is velem lehetett egész éjjel, volt neki külön kis fotelágy, valamint külön fürdő a szobához. Így felváltva tudtunk figyelni a babára, amíg a másik aludt. 

Az újszülött szoba

Nővérke többször bejött éjjel ellenőrizni minket, és meg is dicsért, hogy milyen szépen megosztozunk a munkán apával. :) Itt egy napig vagy a kórházban szülés után, ha minden jól megy, mehetsz haza másnap, nem tartanak bent 3 napot. 

Én mindkét országban annál szültem, aki épp ügyeletes volt. Magyarországon a hálapénzt elvárják!? Persze erre mindenki pontosan tudja a választ. Mi viszont nem, mert mi nem adtunk. :-) 

Kanadában viszont rád hívják a rendőröket vesztegetés miatt, ha csak megpróbálsz pénzt adni hálaképp az orvosnak. Na, jó azért lehet, hogy nem, viszont érzed a különbséget a két ellátórendszer között mind az orvosok, mind a nővérek hozzáállása tekintetében. 

Mivel Ontarióban én hajnalban szültem, a dokim nem volt bent, de reggel az volt az első dolga, hogy bejöjjön hozzám gratulálni, és megkérdezni, hogy hogy vagyunk. 

Kórházi étkezésről ne is beszéljünk, mekkora különbség van a két ország között. Otthon éhen lehetett halni az adagok mennyisége miatt, és az is szinte ehetetlen volt, már ha adtak, és nem magadnak kellett venned. 

Én kétszer voltam kórházban, egyszer adtak enni, a fent említett módon, a második alkalommal, ha jól emlékszem, magamnak kellett gondoskodnom az étkezésről. OK, lehet azóta változott a helyzet, mi közel tíz éve hagytuk el a szülőhazánkat, és igazából csak a rokonok, vagy az interneten fellelhető írásokból tudunk tájékozódni. Bár amit olvasni lehet erről a dologról, nem túl biztató. 

Itt van étlap, mit kérsz enni, felhívod őket, leadod a rendelésed, és hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát, amit kérsz. És mint közben kiderült: ingyen. Én reggelire egy szelet lekváros kenyeret kértem kakaóval, mert nem mertem „bevásárolni”, de hozták mellé még a gyümölcsöt is, meg dupla adagot, mint amit kértem, hogy egyek rendesen, mert kell az energia… 

Ebédet elfelejtettem kérni, lehet, mert épp aludtam, de ennek ellenére nem feledkeztek meg rólam, és kaptam egy „átlag” adagot. Hát jó nagy adag volt, 2 szelet sült husi nem a kicsi fajta, jó sok burgonyapüré, párolt zöldbab, tej, meg gyümölcs. 

Apát is kérdezték, kér-e enni, inni valamit, de ő nem kért csak kávét, viszont ha akart volna, neki is hoztak volna akármit a listáról. 

A kórházak 

Szeretnék még pár sort leírni a kórházról, vagy inkább a kórházakról, mert van belőle egy pár. A szolgáltató a Fraser Health, aki együttműködik a kanadai Egészségügyi Minisztériummal. 

Ez a kórházcsoport több mint 1,8 millió embert lát el Brit Kolumbiában 12 kórházzal, ahol több mint 7760 ágy szolgál a fekvőbeteg ellátásban, és minden kórházban ambuláns és sebészeti szolgálat van. 

Természetesen közegészségügyi feladatokat is ellátnak, közösségi ellátás, és házi gondozásban is érdekeltek. Több mint 26000 dolgozó, 2900 orvos, és több mint 6000!!! önkéntes nyújt színvonalas ellátást. Pár statisztikai adat: 

- 244 műtétet végeznek naponta.

- 15 680 csecsemő születik évente a kórházaikban.

- 1936 látogató minden nap a sürgősségi ellátásban

- a „Home First2 program keretében évente 594 nyugdíjast támogat.

- 531 mentális problémával rendelkező embert támogat a közösségi csoportokon keresztül.

- 283 aktív kutatást támogat jelenleg.

- 400 000 óra támogatást nyújtanak önkénteseik.

- 10 878 emberről gondoskodnak házi ellátásban 

Egyszóval látszik az adatokból, hogy rendkívül szervezett, és jól működő egészségügyi hálózatot tartanak fent, amit az önkéntesek odaadó munkájával még színvonalasabb szintre tudnak emelni. 

Itt Kanadában teljesen természetes dolog önkénteskedni, ami a közösség érdekében történik. A kórházakban a tisztaságra, az ellátás minőségére, vagy csak az emberek hozzáállására egy rossz szó nem lehet. Valahogy itt mindenki kedvesen szól a másikhoz, és nincs fejetlenség. 

Nos így most ez jutott eszembe az elmúlt két szülésemből kicsit bemutatva, és kicsit szembe állítva a két ország rendszerét, amit nem annak szánok, hogy most akkor lejárassam, vagy felemeljem egyiket vagy másikat. Pusztán csak tapasztalatok, emlékek, és érzések. Ami biztos, nekem jó tapasztalataim vannak a kanadai terhesgondozásról, és szülésről. Köszönöm, hogy elolvastad.” 

Ha szívesen olvasnál még Laciék kanadai kalandjairól, látogass el a blogjára!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.