Az idei, 2019-es sok minden más mellett a Brexit éve is lesz. Ha minden az eddigi tudásunk szerint zajlik, akkor március 29-én az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból. Vajon ki mit gondol több mint két és fél év távlatából a 2016 nyári döntésről: hülye ötlet volt?

Mielőtt bemutatnék nektek három véleményt (egy-egy maradás és kilépéspártit, illetve egy olyat, ami megpróbál a kettő között elhelyezkedni) azért érdemes felidézni, hogy a helyzet még mindig meglehetősen bizonytalan. 

Olyannyira, hogy a Brexit-párti Liam Fox brit külkereskedelmi miniszter éppen a napokban mondta, hogy ha a brit parlament nem szavazza meg a megállapodást, akkor szerinte csak 50 százalék az esélye annak, hogy az ország tényleg kilép az EU-ból – persze mint minden, így ezekben a hetekben az ilyen kijelentések is a politikai taktikázás részei. 

Én azért azt gondolom, hogy a kilépés formailag mindenképpen megtörténik március végén, aztán hogy utána mi lesz az átmeneti időszak végén, az megint egy másik kérdés.

Lássuk tehát a három véleményt, melyeket a Quora egyik threadjéből választottam ki, megpróbálva három jellemző meglátást kiválasztani. 

A Brexit rossz ötlet 

A brit Craig végigvette a kilépés mellett fellépők érveit. 

Bürokrácia 

Szerinte az uniós bürokráciáról szóló érveket annyit ismételgette az elmúlt évtizedekben mindenki, hogy végül már azok is tényként fogadták el, akik egyébként a bennmaradást pártolták. 

Eleve ott van a bürokrácia kifejezéshez kapcsolódó negatív konnotációk sora, ami szerinte alapvetően azért butaság, mert a bürokrácia az állam (ezen belül például az egészségügy) működésének alapja. 

Problémát nem önmagában a bürokrácia, hanem a túl nagy bürokrácia jelent. A kérdés most már az, túl nagy-e az uniós bürokrácia. Craig szerint nem feltétlenül, hiszen maga az EU annyi bürokratát alkalmaz, mint egy átlagos brit megye. Az Európai Unióban 33 ezer alkalmazott dolgozik, míg a brit közszolgálatban 400 ezer. 

(Itt azért annyi pontosítást érdemes tenni, hogy nehéz az almát a körtével összehasonlítani. Míg ugyanis kétségtelen, hogy például Derbyshire 36 ezer közalkalmazottat foglalkoztatott 2013-ban, ami 3000-rel több, mint az uniós bürokraták száma, a helyzet nem ilyen egyszerű.

Az előbbiben ugyanis benne van 8000 tanár is, akiket nehéz lenne bürokrataként meghatározni, utóbbi pedig csupán az Európai Bizottság alkalmazottainak létszáma, amihez még hozzá kellene adni mondjuk az Európai Parlament alkalmazottainak számát, hogy mást ne mondjak.) 

Az uniós jogszabályok 

Az Egyesült Királyságban régóta ment az uniós jogszabályok cikizése például arról, mi számít A- vagy B-kategóriás almának, stb. Craig érdekes módon éppen egy magyar példát hoz fel arra, hogy ez azért nem feltétlenül és minden esetben felesleges okoskodás. 

Egy magyar ismerőse mesélt neki arról, hogy Magyarország uniós csatlakozása előtt akadt olyan tej a magyar polcokon, amely jóval olcsóbb volt a többinél. Miután uniós országgá váltunk és be kellett tartani a közösségi jogszabályokat, ez a bizonyos terméket hirtelen már nem lehetett tejnek nevezni, mert ahhoz túl sok vizet tartalmazott, így lett belőle tejalapú ital. Azaz az EU előírásainak köszönhetően derült ki egy termékről, hogy voltaképpen nem az, aminek mondja magát – írta Craig. 

Az alternatíva 

Craig szerint ráadásul míg korábban a 28 országban 28 egységnyi közalkalmazott alkotta meg a jogszabályokat, addig most az Európai Unióban egy egységnyi végzi el ugyanezt a munkát. 

Bevándorlás 

A bevándorlás volt az egyik (ha nem A) kulcskérdés a Brexitről szóló viták során. Csakhogy azt sokan elfelejtik, hogy a nem-uniós bevándorlás nagyjából a duplája volt az uniósnak, márpedig efelett a brit kormány mindig is teljes kontrollal rendelkezett. 

Arról is kevés szó esik, hogy az uniós jog értelmében, ha valaki nem képes eltartani önmagát, akkor csak 3 hónapig tartózkodhat egy adott országban. Márpedig a különböző szociális ellátások csak 3 hónap elteltével járnak. 

Az megint más kérdés, hogy a brit kormány nem élt ezzel a lehetőséggel… (és akkor még nem beszéltünk, hogy az Egyesült Királyságba érkező uniós határátkelők elég nagy része a fejlett nyugati vagy északi országokból költözött oda). 

Regionális egyenlőtlenségek 

Miközben például London és környéke kétségtelenül gazdag régiónak számít az Európai Unión belül, addig például az északkeleti országrész ettől nagyon messze van. 

Így aztán míg országként az Egyesült Királyság többet fizetett be, mint amennyit visszakapott, egyes régiók esetében ez már messze nem így van, hiszen a felzárkóztatási alapokból ők bőven részesültek. 

Mit nyerünk a Brexittel? 

Végsősoron a legfontosabb kérdés Craig szerint az, hogy mit nyer az Egyesült Királyság a kilépéssel. „A kilépés pártolói annyit mondogatnak, hogy nem lesz olyan rossz, mint amennyire félünk tőle. Márpedig a ’nem lesz olyan rossz’ mióta érv valami mellett? Nem, a Brexit katasztrófa az egész ország számára. (…) 

David Cameron nagy valószínűséggel minden idők legrosszabb miniszterelnökeként vonul be a történelemkönyvekbe. Hibái felülmúlják Neville Chamberlainéit, elvégre neki legalább rajta kívül álló eseményekkel kellett legjobb tudása szerint szembenézni, míg David Cameron teljes mértékben maga felelős a katasztrófáért.” 

A Brexit a demokrácia győzelme 

Teljesen más állásponton van a Londonban élő Jamie, aki kiábrándítónak tartja, hogy sokan még mindig azzal érvelnek, hogy belülről kellene megváltoztatni az Európai Uniót, teszik azt akkor, amikor az jól láthatóan még inkább szorosra akarja vonni az együttműködést. 

„Beszéljünk világosan! A Brexit szar. Mindenkinek. Az Európai Unió elveszít évi 8 milliárd fontnyi befizetést és ez politikailag is egy pofonnal ér fel számára. De abban se legyen tévedés, hogy a Brexit 100 százalékig annak a következménye, hogy számtalan szerződéssel és háttérmachinációval kizárták a választókat a legfontosabb politikai változásokból. 

A demokrácia győz. Ez a modern liberális nemzetek szent sarokköve. Nem szabad játszadozni vele” – írta az egyébként a kilépésre szavazó Jamie, aki azt is leírta, mi vitte arra, hogy így döntsön. 

1, A demokrácia hiánya az Európai Unión belül, valamint a számtalan, meg nem szavazott szerződés. 

2, Az EU egy középosztálybeli klub, amely nem törődik a szegényekkel és a társadalmi kohézióval. 

3, A pénz elherdálása, különösen a mezőgazdaságra és a különböző földalapú támogatásokra, ami azt jelentette, hogy a már egyébként is tehetősek jutottak további pénzekhez. 

4, Az Európai Unió a kereskedelmen és a profiton alapul, egy olyan intézmény, amely természeténél fogva nem törődik az emberekkel, csak az üzlettel, aminek egyik jele a tervezett transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény. 

5, Az EU első igazi tesztje a 2008-as válság volt, ahol az embereket nem az első, hanem az utolsó helyre tette, a leginkább szegényeket és időseket büntetve brutális megszorításokkal, különösen Görögországban, 330 milliárd eurós adósságba taszítva őket, miközben Németország azért lobbizott a Nemzetközi Valutaalapnál, hogy az ne adjon pénzügyi segítséget nekik. 

6, A Brexit legalább ennyire szólt az Európai Bíróság borzalmas törvénykezéséről. 

7, Nem beszélve az elterjedt korrupcióról és pénzköltésről, ami éves szinten 800 milliárd euróba fáj az EU-nak. 

„Bármennyire is szeretem az Európai Unió alapgondolatát, az ma már nem más, mint egy hatalmas, kontrollt veszítette gépezet: senki által meg nem választott, saját érdekeit szolgáló és kegyetlen. Egy megkövesedett politikai precedens, amire sehol a világon nincs példa, különösen nem a parlamentáris demokrácia bölcsőjének számító Egyesült Királyságban. 

„Rossz ötlet a Brexit? Véleményem szerint nem. Ez lenne a leginkább kívánatos kimenetel? Semmi esetre sem. Inkább elkerülhetetlennek nevezném. Pocsék következmény. Munkáspárti és konzervatív kormányoknak egyaránt van mivel elszámolniuk” – vélekedett Jamie. 

Nem az ötlet rossz, a kivitelezés pocsék 

A hat éve az Egyesült Királyságban élő Manolis nem tervez elköltözni a szigetországból a kilépést követően sem. Nem túl lelkes híve az EU-nak, elsősorban azért nem, mert a németek fújják benne a passzátszelet, néhány tagállam lelkes asszisztálása mellett. 

Az Egyesült Királyság lehetett volna az ellensúly, ám nem így döntött, kimaradt az euróból (ami szerinte jó döntés volt) és a schengeni övezetnek sem tagja. 

„Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, a Brexit nem rossz ötlet. Persze, belül kell lenned, hogy megváltoztathasd a dolgok menetét, ám az Egyesült Királyság a hetvenes évek óta tag és mégsem történt semmi. 

A Brexit levezénylése viszont rosszul megy. A kilépés támogatói közül sokaknak fogalmuk sincs, miről beszélnek, amikor azt mondogatják, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unió helyett majd más országokkal kereskedik. 

Az uniós támogatástól függő brit régiók szavaztak a kilépés mellett, majd arra kérték a brit kormány, hogy garantálja nekik a jövőbeni támogatásokat. Vicc” – írta Manolis. 

Szerinte a Brexit-tábor annyira nem hitte el, hogy nyerhet, hogy semmilyen tervük nem volt erre az esetre. A referendum után lassan 3 évvel a brit kormány egyetlen javaslatot tett, amit elutasítottak, és mivel már nincs idő egy újabb kidolgozására, jobb, ha mindenki felkészül a megállapodás nélküli kilépésre Manolis szerint. 

Mindez áruhiánnyal jár majd együtt addig, amíg fel nem áll az infrastruktúra. Azt jelenti, hogy a brit vállalatoknak nehezebb lesz majd Európa többi részével kereskedni, ez munkahelyekbe kerül majd, míg a multicégek közül sokan átköltöznek a kontinensre, és veszélybe kerül a közegészségügy. 

Manolis úgy látja, hogy ha végig a megállapodás nélküli kilépés lett volna a terv, akkor a 3 év alatt fel lehetett volna készülni a fenti problémákra, de még a Brexit-táboron belül sem volt egyetértés arról, milyen kilépést szeretnének. 

Csak a népszavazási kampányban tolt hazugságokban volt egyetértés, aminek ékes példája Manolis véleménye szerint az az összeg, amit az EU-befizetés helyett az NHS-nek ígértek. 

„Másfelől a maradáspártiak 3 év elteltével sem értik az emberek miért szavaztak a kilépésre. A tőzsdével, bankokkal, stb. érvelnek olyan embereknek, akik heti 40 óra munkát dolgozva sem képesek egy pár cipőt venni maguknak. Ha 0 órás szerződéssel alkalmaznak, akkor a legkevésbé a bankár elmaradó bónusza és a tőzsde érdekel. 

Ha azt látod, hogy azok, akik ilyen helyzetbe hoztak, a maradást támogatják, akkor az ellenkezőjére fogsz voksolni. A maradáspártiak képtelenek voltak példákkal elmagyarázni az embereknek, milyen anyagi és hétköznapi következményekkel jár majd a Brexit, és ez semmit nem változott három év eltelével sem” – írta Manolis. 

Te mit gondolsz, hülyeség vagy szuper döntés volt a Brexit – esetleg valahol a kettő között?

(Fotó: flickr.com/ChiralJon)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.