A mai poszt több szempontból is különleges, egyrészt azért, mert Albániáról szól, ami azért nem gyakori itt, a Határátkelőn, de még inkább azért, mert voltaképpen dupla írás. Törzskommentelőnk, Dikusz tapasztalatait és fényképeit ugyanis az országban élő VPBA megjegyzései egészítik ki (ezeket dőlttel jelöltem a képaláírások kivételével), így egyszerre kapunk képet olyasvalakitől, aki életében először járt ott és egy régóta ott élő magyartól.
„Régi vágyam teljesült, az idén július második felében egy ismerős társasággal eljutottam Albániába. Ez a csapat több éve visszatérő vendég, olyanok is vannak köztük nem is kevesen, akik nem először (és nem is utoljára) jártak itt. Sok ismerős mondta azt (némelyiken meg is lepődtem), hogy nem félek ettől az úttól? Erre nem lehetett mit mondani...
Tulajdonképpen a program úgy volt megtervezve, hogy egy nap tengerpart, egy nap városnézés. Az igaz, hogy nem egész napos rohanás volt, viszont így nem sokat láttunk az országból.
Durres
22 órás buszozás után megérkeztünk a szálláshelyünkre Durres-be. A szállásunk kb. 100 m-re volt a tengerparttól. Maga az épület olyan 10-15 éve épülhetett, meglehetősen modern stílusban.
Légkondi, lift, az apartmanok jól felszereltek, tiszták. Azért voltak hiányosságok is, de ezek nem zavarták a pihenést. Van mit javítani az infrastruktúrán, de láthatóan megvan az igyekezet.
Az apartmanház épületében volt egy kis üzlet, minden kapható volt benne: zöldség, tejtermék, felvágott, sajt, mirelit csirke, pékáru. Plusz pékség, több élelmiszerüzlet a közelben, kis piac pár asztallal, ahol zöldséget, gyümölcsöt, helyben kopasztott csirkét is lehetett kapni.
Tényleg semmit nem kellett (volna) hozni, minden kapható volt. Főszezon, és üdülőközpont lévén viszont az élelmiszerárak hasonlóak voltak az itthoniakhoz (igaz, nem a balatoniakhoz).
Nagyon kellemes volt a tenger, hiszen a nyár kellős közepén voltunk. Rengetegen voltak, a városból buszokkal hozták le a helyieket, sok szálloda is van rengeteg vendéggel, de elfértünk, nem volt gond.
A strand területe tiszta, nem csak szemeteskukák vannak kint, hanem többször láttuk, hogy a strand dolgozói is gyűjtik a hulladékot. Viszont olyat is láttunk, hogy anyuka a totyogó gyerekkel lesétált a tengerhez, a kicsi tapicskolt a parton, a mama a pelust lekapta a gyerekről, és egy laza mozdulattal behajította a vízbe.
A látnivalókat mutatnám be képekben, de a sok fotó közül nehéz választani, és egy posztba a történelmi adatok részletes felsorolása sem fér bele.
VPBA: Durres Albánia egyik legősibb városa. Az ország legforgalmasabb kikötője itt található, a fővároshoz való közelsége és 18 km hosszan elnyúló szállodasorának köszönhetően az ország egyik legnépszerűbb üdülővárosa.
15 évvel ezelőtt még végig fenyőerdő volt a tengerpart ezen részén, a város és a szomszédos falvak azóta épültek ki ennyire. A tengerparti homok jódos, nagyon hatásos bőrbetegségek, pl. pikkelysömör ellen.
A szállásunkról a tenger
VPBA: A szálláshely a Golem nevű részen volt, ami egybe van épülve Durres-szel, de kevésbé zsúfolt.
A durresi szállodasor. Volt olyan szálloda, és a sétány egy része is, ami tavaly nem volt még készen.
VPBA: A valaha 750.000 bunkert számláló országban a legtöbbjét mára már elbontották. A megmaradtak közül néhányat látványosságnak hagytak, néhány nagy harcászati bunkerben büfé, kis szálloda működik, és van olyan is, amelyet tetováló „szalonként” üzemeltetnek.
A szállásunk előtti buszparkoló. Próbálják megoldani a szemétszállítást, de nem megy könnyen.
Másnapi néhány órás programunk a durresi látnivalók megtekintése volt.
A Nagymecset
VPBA: A Nagymecset Durres főterén található, 1503-ban épült egy XII. sz-i bazilika romjaira. Az 1979-es földrengésnél tönkrement, 1993-ban építették újjá egyiptomi pénzből. A mecset aljában található helyiségben Teréz anya múzeum nyitását tervezik, ez is az Albániára jellemző vallási béke és tolerancia egyik jelképe lenne.
A Velencei-torony
Sétálóutca Durres-ben
Itt bementünk ez egyik ajándékboltba apróságokat venni. Egy fiatalember állt a pult mögött, halk „zene” szólt, angolul tudó útitársnőnk megkérdezte tőle, milyen zenét hallhatunk. Elmosolyodott, kezét a szívére tette, és azt mondta, számára ez nem zene.
Megmondta mi az, és azt mondta udvariasan: ha hozunk (vittünk) CD-lemezt, akkor átjátssza nekünk, amíg sétálunk. Vettünk egy-egy CD-t a közelben, és ő szívesen átjátszotta nekünk.
Mindig, mindenhol udvariasak, kedvesek voltak az emberek, nem lehúzósak. Igaz, a kávézókban nemigen lehetett nőket látni, de azért volt ilyen hely is. Én tapasztalatlanként meglepődtem azon, hogy a férfiak előtt nem láttam sört, borospoharat, kupicát, csak kávét, és egy pohár vizet.
Az amfiteátrum egy részlete
VPBA: A durresi Amfiteátrum a II. sz-ban épült, kb. 18.000 ember befogadására volt alkalmas, a legnagyobb a Balkánon. Véletlenül fedezték fel 1966-ban kútásás közben, addigra már teljesen körbe és rá volt épülve a városnak ez a része.
Érdemes megemlíteni, hogy Albánia egyetlen királynéja Apponyi Geraldine magyar volt. A Durresben található királyi palota - mely a királyi pár nyári rezidenciájaként szolgált - építését 1937-ben fejezték be, néhány hónappal azelőtt, hogy Zogu király feleségül vette Geraldine-t.
A történet nagyon érdekes, politikai házasságnak tervezték, de szerelem lett első látásra. A házasságkötésre Tiranába került sor, Magyarországról hozatták a főszakácsot és a zenészeket. Geraldine-t nagyon szerették az albánok, megtanulta nyelvüket és szokásaikat. Unokája Leka herceg itt él Tiranában.
Apollonia
Buszozás közben, ahogy néztem a tájat, azt láttam, hogy rengeteg „félbehagyott” épületet van, aminek nincs teteje. Aztán a tapasztaltabbak mondták ez nem véletlen van így, ez csak az alsó szint, ahogy növekedik a család, ráépíthetnek emeletet.
Apollonia, javasolt világörökségi helyszín
VPBA: Apollonia a görögök által Kr. e. 588-ban alapított település. A várost Apollo isten tiszteletére nevezték el, és a világ 24 azonos nevű városa közül ez a legfontosabb.
Fontos művészeti központ volt, itt tanult többek között Augustus római császár, és itt kapta a hírt Julius Caesar meggyilkolásáról, Cicero pedig ide járt nyaralni. Apolloniának eddig kb. a 10%-át tárták fel, és magyar régész is közreműködött az ásatásokban. Az ország egyik legjelentősebb régészeti emlékhelye.
A Bouleuterion oszlopai
Az ardenicai kolostor
VPBA: Az Ardenica kolostor, ami szerencsére nem esett áldozatul a kommunizmus vallásüldözésének, laktanyaként funkcionált (ezért nem rombolták le). Annak idején itt tartotta esküvőjét Szkander bég.
A kolostor belülről
Tirana
A busz a főtéren tett le minket (gyorsan kellett leszállnunk, nem parkolhatott ott), aztán indultunk városnézésre:
VPBA: Tirana az 1613 m magas Dajt-hegy lábánál terül el. 1925 óta az ország fővárosa. Az ország gazdasági, kulturális központja, itt él a lakosságnak majdnem az egyharmada.
Itt található a bektashi muszlimok világközpontja, melynek múzeumában Gül Baba (aki szintén bektashi volt) Budán található türbéjének ezüst domborműve van kiállítva, alatt pedig egy kis magyar budai föld.
VPBA: A Piramis, melyet Enver Hoxha lánya építtetett apja emlékére múzeumnak. Ma elhagyatottan és romosan áll, a városvezetés részéről többször felmerült, hogy elbontják, de a mai napig nem tették.
Szent Pál székesegyház
VPBA: Albániában minden, ami a katolicizmusról szól, Szt. Pálról és Teréz anyáról van elnevezve. Szt. Pál Durresből írta többek között a korintusiakhoz írt leveleit is.
Kruja
Teréz anya arcképe a székesegyházban Tiranában
VPBA: Kruja Albánia bölcsője, Szkander bég (Kasztrióta György) főhadiszállása volt, melyet a törökök csak halála után tudtak bevenni.
A hadvezér egyik legfőbb szövetségese a törökök elleni harcban Hunyadi János volt, ezért a krujai várba a Hunyadi János utcán juthatunk fel a Hunyadi János térről. És természetesen a várban kialakított múzeumban is találkozhatunk a törökverővel. Itt található Albánia legöregebb bazárja is.
A múzeum bejárata
A belépőt ez fogadja
Albánia történelmének legkiemelkedőbb személyisége, az ország nemzeti hősének Szkander bégnek a bronz mellszobra.
A bazársor egyik szép épülete
A bazársor - mint minden turisták által gyakran látogatott helyen, itt is elég borsosak az árak.
VPBA: Kézzel készített ezüst ékszereket és olajfából faragott használati tárgyakat viszont olcsón vásárolhatunk.
Berat
Ellátogattunk Beratba is
VPBA: Berat 2008 óta világörökségi helyszín. Sajátos építészete miatt „ezerablakos” városnak is nevezik. Az egész város egy nagy nyitott múzeum, a 10 ha-on elterülő várban ma is kb. 40 család lakik.
Elbasan
Elbasan képekbenVPBA: Elbasan Észak és Dél-Albánia határán, a Shkumbin-folyó mellett fekszik, mely ténylegesen kettészeli Albániát, ezért áthidalja az északi és déli nyelvjárásbeli különbségeket.
A három síkságon épült albániai vár közül az elbasani a legnagyobb, ez szolgált II. Mehmed szultán hátországául, amikor Kruját támadta. A város ismert még a Nyár napjáról, melyet minden év március 14-én tartanak, és amely eredetileg egy pogány télűző-tavaszköszöntő szokás volt, a tél végének, a természet és az emberi lélek újjászületésének ünnepe. Mára országosan elterjedt, sőt a határon túl élő albánok is ünneplik.
Ez a zárókép akkor készült, amikor az utolsó este az utazás szervezői meglepetés „búcsúestre” hívták meg a társaságot. Otthonról hozott alapanyagokból, de helyben, bográcsban főzött (igen jól sikerült) füstölt csülkös babgulyás került az asztalra.
Vacsora, majd egy kis beszélgetés/borozgatás után énekelgettünk jókedvünkben. Kinek mi jutott eszébe. Ha mondjuk olyan, ami kevéssé volt szalonképes, megvigasztalták az illetőt, hogy nyugodtan adja elő, úgysem fogja érteni rajtunk kívül senki. Nem szóltak ránk, de pár fotót készítettek a társaságról az arra sétálók.
Jól sikerült út volt, nem kellett senkire sem várni, viták sem voltak. Lehet részben azért, mert a társaság nagyobb része már ismerte egymást.
A hazaút nem volt rövidebb, mint az odafelé tartó út, a határokon sem kellett sokat várni, mert nem a nagy forgalmú határátkelőn mentünk át.”
Utóirat (VPBA)
Albániában nagyon szeretnek minket magyarokat. A posztban említett két történelmi kapcsolaton túl (Hunyadi János és Apponyi Geraldine albán királyné) említésre méltó még Nopcsa Ferenc, aki majdnem Albánia királya lett.
Báró dr. Nopcsa Ferenc tudós, akadémikus, diplomata, kém, a világ első repülőgép eltérítője, Fatia Negra unokája, világhírű paleontológus a XX. sz. elején több évig élt Albániában, főleg az észak-albán, elzárt területeken mozgott otthonosan.
Albániát második hazájának nevezte, megtanulta nyelvüket, szokásaikat, és geológiai munkálatokat is folytatott. 1913-ban Triesztben, ahol a törökök alól frissen felszabadult ország uralkodót keresett magának Nopcsa is „versenyben volt”, már a fehér lovat is megvásárolta, amin bevonult volna a nép közé.
1925-től a Magyar Földtani Királyi Intézet igazgatója lett, ő volt az, aki miután húga hátszegi birtokukon dinoszaurusz csontokat talált, elkezdett foglalkozni a paleontológiával és felfedezte többek között a legkisebb sauropodát, a Magyarosaurus dacust, ezért Steven Spielberg a Jurassic Park forgatásaihoz személyes megbízottját küldte Hátszegre, hogy tudakozódjon a törpe dinoszauruszokról, melyek keletkezéstörténetére, életformájára és kihalására Nopcsa Ferenc derített fényt.
Nopcsa Ferenc paleontológiai öröksége a londoni British Múzeumban található, az albán hagyaték az osztrák Nemzeti Könyvtár kéziratgyűjteményébe került, egy jelentősebb részt pedig a budapesti Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteménye őriz, úti jegyzetei pedig a Tiranai Nemzeti Történeti Múzeum vannak.
Tiranában tér van elnevezve róla, és egy egyetemi előadóterem, Shkodra pedig, ahol néhány évet élt, posztumusz díszpolgárává avatta, és utca is viseli a nevét. A Tiranai Magyar Nagykövetség 2016-ban emlékművet állíttatott részére az Elátkozott hegyek, azaz az Albán-Alpok kapujában, ahol a tudós oly szívesen időzött.”
Hatalmas összeget utaltak haza tavaly a magyar határátkelők - ez már rövid időn belül a harmadik szám, de ez tűnik a legpontosabbnak.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek