Írek, lengyelek, románok, magyarok (és persze angolok, meg sok más náció tagjai) élnek egymás mellett Nagy-Britanniában, és mindegyik másképp éli meg a határátkelő létet, másképp gondolkodik életről, hazáról. De hogyan? Ezt próbálja meg körüljárni (és még sok minden mást is) Digger mai posztja.
„Ez a poszt egy érdekes témáról fog szólni. Az a bajom, hogy nem tudom, minek nevezzem, amiről írni fogok. Először a nemzettudat szóra gondoltam, de ezt sok ember félreértelmezi, és elviszi politikai vonalra. A néplélek sem igazán jó szó, de közelít legalább.
Arról akarok írni, hogy az általam megismert nemzetek fiainak milyen a gondolkodásmódja, a hazájukhoz való viszonya, és hogy ez mennyiben különbözik tőlünk, magyaroktól.
Az Ír-szindróma
Először az általam csak „Ír-szindrómának” nevezett jelenségről írnék. Állítólag hatvanmillió ír él a világban, de ebből csak 4,6 millió az anyaországban. A többi büszkén vallja írnek magát és büszkén őrzi ír identitását.
Jaaa, hogy hazaköltözni... Na azt nem. TÁVOLRÓL imádják, szeretik Írországot, de haza nem mennének, ha ütnék őket se. Sokáig dolgoztam együtt Garry-vel, aki jó írnek megfelelően mélységesen utálta az angolokat, de ő 30 éve Londonban él.
Megszületett az unokája és a gratuláció után megkérdeztem, mi a neve. Elborult az arca és szomorúan mondott valami nevet, majd hozzátette, nem ír név. Itt él 30 éve, a lánya itt született, a veje angol, és sérelmezi, hogy a gyereknek nem ír neve van.
Angliában van a világ egyik legnagyobb munkagép-gyártó vállalata, a JCB. Mégis meglepően kevés JCB-markoló van az építkezéseken. Én az öt év alatt talán hárommal dolgoztam. Nem értettem, hogy miért, aztán megtudtam, hogy a nagy építőipari cégek 90%-a ír cég. Aha. Cserébe a fővállalkozó cégek angolok és ott tesznek keresztbe az alvállalkozó íreknek, ahol tudnak.
Egyébként én a munkaterületen nem tudtam különbséget tenni ír és angol között. Az angol hozzáállás is érdekes. Ha felmerül egy probléma, amit a tervtől eltérően könnyebben meg lehet oldani, akkor is az van, hogy szuronyt szegezz és előre, ahogy le van írva, tűzön-vízen keresztül.
A közhiedelemmel ellentétben az építőiparban keményen dolgozó angolokkal és írekkel találkoztam. Azt is az előnyükre kell írnom, hogy minden hibán hamar túllépnek és sohasem hivatkoznak elmúlt dolgokra.
Óriási különbség ez a magyar mentalitással szemben. A magyar beskatulyáz, az angol bizalmat ad. Mondok egy példát. Ha Magyarországon például gyilkossággal vádolnak valakit, az a közösség, aki ismeri, akkor is gyilkosnak bélyegzi haláláig, ha felmentik és kiderül, köze sem volt bűncselekményhez.
Az angol az ugyanúgy tekint rá, mint bármelyik másik ártatlan emberre. Felmentették, akkor ártatlan. Ennyi.
Az albánok
Az albánok érdekesebb náció. Gondolkodásmódban talán ők állnak legközelebb a magyarokhoz. Kreatívak és előre gondolkodnak. Az albánok jó melósok, de ennek ára van.
Az érdekérvényesítő erejük nekik a legnagyobb. Többet tesznek le az asztalra, mint más, de ezért többet is ki tudnak harcolni. Ezért van talán, hogy a legtöbbet az évek során albánokkal dolgoztam. Mindig kiharcolták, hogy én dolgozzak velük. Büszkék a hazájukra de a többi migránsnál kevesebben tervezik a hazaköltözést.
A lengyelek és a románok
Kezdetektől fogva mindig megkérdeztem a munkatársaimat, hogy itt maradnak végleg vagy hazamennek valamikor. A legnagyobb számú hazaköltözni szándékozók a lengyelek és románok.
Érdekes, hogy minden volt szocialista ország melósa ugyanazt válaszolta arra a kérdésre, hogy mi a legrosszabb a hazájában. A korrupció. Ebben mind ugyanazt mondta.
A románok nagyon jóindulatú nép. Mindig kiemelt segítőkészséggel álltak hozzám, mikor kiderült, hogy magyar vagyok és alig beszélek angolul. Sokat köszönhetek nekik. Teljesen más emberek, mint aminek a politika beállítja őket. Szinte mind haza akar költözni.
A románok és lengyelek között megindult egy nagyarányú visszavándorlás. Ennek több oka van. Egyrészt elég régen vannak itt, hogy összegyűjtsenek egy kis pénzt, másrészt a hazájuk gazdasága tényleg megindult felfelé, harmadrészt megadta a lökést nekik a Brexit vagyis úgy érzik, nem szívesen látott vendégek itt.
Az írekben nagy a hazafi öntudat, de csak a szájuk nagy, valójában eszük ágában nincs hazamenni. A lengyelek, románok egészen más indíttatásból mennek haza.
Van bennük egy erős csordaszellem, vagyis csak az övéik között érzik magukat jól. Aki ismeri itt a fenti nemzetek polgárait, az pontosan tudja, miről beszélek. Amíg két magyar egy munkahelyen megöli egymást, addig a lengyelek addig mesterkednek, míg mindenki lengyel lesz ott. Nem összetartók, hanem kell nekik egy saját közeg, ahol jól érzik magukat.
Mi a helyzet a magyarokkal?
Az én ismeretségi körömben nincs magyar, aki a hazaköltözést fontolgatja. Tudom, minden propagandaszöveg azt sulykolja, hogy özönlenek haza a magyarok. Nem így van.
A magyar nehezen mozdul, de ha kicsit is gyökeret ver valahol akkor onnan is nehezen mozdul. A magyar indulatból hagyja el a hazáját és az országot hibáztatja, amiért mennie kellett. Más ország, más mentalitás.
A magyarban nincs csordaszellem, inkább kerüli a másik magyar társaságát. Viszont a munkahelyén kiválóan megállja a helyét. Az előre gondolkodás képessége legjobban a magyarokra jellemző.
A fentiekben leírtakkal sokan fognak vitatkozni de én a saját tapasztalataimat írtam le, másnak természetesen lehetnek más tapasztalatai.
Az egybites emberek
Még egy jellemző dologról szeretnék írni. Az itteni társadalom egy kis szeletéről, ami független nemtől, kortól, országtól, nációtól.
Az egybites emberekről írnék. Magyarul a hülyékről. Az olyan hülyékről akiknek fülhallgatón súgja egy gép, hogy beszív, kifúj, beszív, kifúj... Akik segítség nélkül elfelejtenének levegőt venni. Akik agy nélkül élnek bele a világba, és az ostobaság olyan fokát produkálják, ami egy magyar ember számára elképzelhetetlen.
Amikor ilyennel találkozok, mindig ledermedek és nézek ki a fejemből, hogy ez az ember hogyan tudta a saját születését túlélni.
Mondok egy példát. A gépekkel gyakran emelünk súlyt. Ezt egy méteres kampós lánc segítségével tesszük, amit egy úgynevezett schakle-vel (sekli) kapcsolunk hozzá a géphez.
Így néz ki a lánc schakle-vel.
Így néz ki a schakle...
...és így néz ki összerakva.
Na most ez egy olyan egyszerű feladat, amit egy háromhónapos pávián gondolkodás nélkül el tud végezni. Akárki ránéz, AZONNAL tudja, hogy kell összerakni. Na most mit mondjak arra az angol épületgépész művezetőre, aki így akarta összerakni?
Kintlétem alatt három emberel találkoztam, aki a menetes felébe csavarta először a zárórudat. Ilyenkor azért megkérdezném, hogy mit gondolt? Mi fog történni? Hirtelen végigmenetes lesz a rúd? Vagy mi van?
Másik eset. Albán kolléga mondja hogy vigyem magammal a méter széles meg a fél méter széles kanalakat. Mondom, mit fogunk csinálni? MÁSFÉL méter széles árkot kell ásni. Kész. Itt dobta le az agyam az ékszíjat. Ez az ember tizenöt éve a brit építőiparban dolgozik és azt hiszi, hogy a másfél méteres árkot két kanállal ássuk.
Harmadik eset. Az autósok körében egy érdekes szokás dívik itt. Ha valakinek lerobban az autója, az meg sem kísérli eltávolítani az útról. Amíg ő segítséget nem kap, addig az autója ott, ahol lerobbant, feltartja a forgalmat. Ez városban sem egy vidám dolog, na de autópályán?
Jövök haza munkából Welwynből és az A1-es autópályán 6 kilométeres torlódás. Gondoltam, biztos baleset történt. Egy óra múlva araszolva elértem a probléma helyére.
A BELSŐ sávban egy Ford Focus ott állt lerobbanva, két ember meg benne ült. Kétsávos az autópálya plusz leállósáv. Ez a két ember meg sem kísérelte eltávolítani az autót az útból. Tőlük négy méterre ott volt a leállósáv. Mégis mit gondoltak?
Az itt élők számtalan ilyen esetet tudnának felsorolni. A butaság olyan mértékben van jelen, hogy az egy magyarnak sokkoló.
A világpolgár
Beszéljünk másról! A világ változik és kialakulóban az új embertípus, a világpolgár. Mi, régivágású földhözragadtak, ezt gyökértelenségnek nevezzük, holott közel sem erről van szó.
Vegyünk egy egységnyi tudásanyagot, amit egy ember fel tud venni. Ebből mondjuk 20% a lakóhellyel, az országgal, a történelemmel, a kultúrával kapcsolatos tudásanyag.
A világpolgárnak ugyanúgy megvan ez csak több országból szélesebb látókörben, de nem olyan mélyen, mint aki egy helyen leéli az életét.
Mi ezzel a baj?
Az, hogy mi nem értjük, az egy dolog, de miért kell alacsonyabb rendűnek tartani? Merthogy akinek gyökerei vannak, az már egyből feljebb pozícionálja magát, hiszen HAZÁJA van. Tudja, ki volt Koppány. A legtöbb ilyen aztán annyi gyökeret ereszt, hogy törzse és lombja már nem is lesz.
Rendkívül találó és jó kifejezés a kulturális intelligencia. Mit takar ez? Az alkalmazkodás képességét, hogy befogadjanak és ennek reciprokát, a befogadás tehetségét. Igen, jól értettétek, a befogadás tehetségét. Ehhez kell a kulturális intelligencia.
A világpolgároknak az alkalmazkodás és befogadás tehetsége gyerekkortól tanult és kialakult viselkedésforma.
Egy világpolgár az mindenhol jól érzi magát a bőrében, és nem keresi önmagát, meg nem akarja feldolgozni a múltat, meg nem nyomasztja Trianon traumája hanem ÉL.
Na ez az, ami a legtöbb emberből irigységet vált ki. Ez az irigység legtöbbször úgy tör a felszínre, hogy azt mondják a világpolgárokra, otthontalanok. Én meg azt mondom, mindenhol otthon vannak.
Az élet értelme, hogy elégedetten és boldogan éljünk a világban. Hogy ezt egy országban tesszük, vagy húszban, nem mindegy? Boldogabb az az ember, aki elmondhatja, hogy olyan országban él, aminek földjét ősei vére öntözte?
A magyar ember legnagyobb problémája, hogy összekeveri a patriotizmust a nacionalizmussal. A patrióta azt mondja, hogy ahol él, ahol született, az mindenben a legjobb. A nacionalista azt mondja, hogy ahol él, és ahol született, azon kívül minden szar. A patrióta elfogadja, hogy valakinek több otthona lehet, míg a nacionalista otthontalannak nevezi.
Lehet bármit mondani, de az új embertípus kialakulóban van és egyre több lesz belőle. A világ kinyílt. Ősi dogmák dőlnek meg. A föld, a haza dogmái. Hogy ez jó vagy nem, az idő majd eldönti, de az tény, hogy létezik a jelenség. A röghöz kötöttség egyre lazul. Az új generációt már nem lehet lózungokkal jelszavakkal otthon tartani.
Az új generáció romlott, erkölcstelen, és lusta. Pontosan annyira, mint mi voltunk apáink generációja szerint, és volt apáink generációja a nagyapáink szerint.
Aztán a világ továbbgördül és ad. Mondom AD. Ad környezetbarát elektromos autókat, ad utazási lehetőségeket, ad internetet, ad nemzetközi konyhát, ad okostelefonokat. Mindezeket a romlott erkölcstelen lusta generációk teremtik meg.
A fenti írás csak egy árokásó eszmefuttatása volt a semmiről. Ne vegyétek komolyan.”
HÍRMONDÓ
Egészségügy helyett Brexitre költene a brit kormány
A brit pénzügyminiszter erősödő gazdaságra, növekedésre, tehát nagyobb adóbevételre számít. Ebből 60 milliárd fontos Brexit tartalékalapot hoznak létre, mert erre szerinte nagyobb szükség van, mint az egészségügy fejlesztésére (ami a kilépés mellett kampányolók egyik fő érve volt...).
A világ legjobb egészségügyi rendszere?
Azon éppenséggel el lehet gondolkodni, hogy melyik a világ legjobb egészségügye, de az elég valószínű, hogy Belgium nem végezne olyan nagyon hátul egy esetleges rangsorban.
Miért nem sikerült az új-zélandi meló?
A kudarcok ugyanúgy az élet részei, mint a sikerek, és jó esetben rengeteget lehet tanulni belőlük. Például abból, miért nem jön össze egy biztosnak látszó külföldi meló.
Ha nem akarsz mellélőni, akkor válogass több száz külföldi állásajánlat közül a Határátkelő naponta frissülő választékából.
Nagy Kámpics észrevétele:
"Boldogabb az az ember, aki elmondhatja, hogy olyan országban él, aminek földjét ősei vére öntözte?"
Apropó vére öntözte.
Bár ismert dolog, de nincs benne a tudatunkban, hogy a székletünk azért sötét színű, mert a halott vörösvérsejtjeink is benne vannak. Szóval a vérünk öntözi ezt a derék földet nap mint nap (legalábbis ha egészségesek vagyunk, és nem vagyunk megszékrekedve).
A hazaffy folklórban ez valami magasztos dolognak tűnik, de a helyzet az, hogy lassan több tonnányi vért (meg egyebet) kakáltam szét a világ tájain én tök egyedül.
(Nyitókép: pixabay.com/Unsplash)
Utolsó kommentek