Van az úgy, hogy az ember elmegy nyaralni valahová, és a két hét elteltével úgy érzi: szívesen maradna még. Persze nem marad, hiszen haza kell menni, folytatni a hétköznapokat. Kivéve, amikor nem… Lajos esetében például nem kellett, így maradt is hét hónapot – nem akármilyen tapasztalatokkal gazdagodva. Ráadásul lévén fotós, ennek egyéb hozadékai is lettek. Nézzétek meg ti is!
„Volt szerencsém több hónapot eltölteni az Észak-nyugat Angliában lévő Lake District Nemzeti parkban.
Hogy hogyan?
Kivettem két hét szabit, hogy kiruccanjak, túrázzak, fotózzak. Majd úgy alakult, hogy a két hétből hét hónap lett. :)))
Egy jó barátom a város egyik legjobb éttermében volt szakács, és mivel nekem is az egyik szakmám az, így beajánlott. Pikk-pakk felvettek, aztán már csak az itthoniaknak kellett valahogyan elmondanom, hogy hát nem jövök haza, legalábbis nem most.
Pont a téli időszakban sikerült kint lennem. Gondolhatjátok! Eső, szél, sötétség, eső, szél, hideg, szél, szél, szél, eső. Később tudtam meg, hogy egész Egyesült Királyság legcsapadékosabb városába sikerült költöznöm.
A munka miatt sok időm nem volt túrázni, de minden jó és rossz időt kihasználtam. Például a szabadságom alatt nem haza jöttem, hanem elutaztam Skóciába - Edinburgh, Loch Ness-tó, stb. Mindenképpen megérte az a hét hónap! :)
Emberhiány a munkahelyenAz étterem, ahol dolgoztam, egy igazi turistaparadicsom volt. Télen-nyáron sok a látogató. Ha nem esik az eső, akkor azért, ha esik, akkor azért. Így mindig sok volt a munka az amúgy igen felkapott étteremben.
A legnagyobb problémát az emberhiány okozta. Általában ketten vagy hárman voltunk a konyhán, miközben az helyiek szerint négy-öt ember kellett volna. Így aztán heti öt-hat napot, napi 13-14 órát kellett dolgozni.
Az is előfordult, hogy a szabadnapomon is behívtak, mivel alig volt ember. Az elején még bementem, de egy idő után már nemet mondtam. Dolgozni a szabadnapomon? Ugyan már... :)
Bezzeg felszolgálóból mindig túl sok volt. Sokszor ügynökségektől jöttek szakácsok, akiket nem igazán érdekelt, hogy mit, hogyan csinálnak. Kirúgni úgysem rúgják ki őket, max. többet nem hívják. Vagy nem fizetik ki őket, ilyet is hallottam. Volt olyan is, aki egyszerűen nem jött be reggel dolgozni. Aztán volt olyan, aki leugrott cigizni, azóta várjuk vissza. :)
Falu tele külföldi munkásokkal
A hét hónap alatt két rendes, jó fej angol kollégával találkoztam. Az én meglátásom szerint az angolok középkori bunkó parasztok a külföldi munkásokkal. Természetesen tisztelet a kivételnek!
A mi konyhafőnökünk, amikor megjött, egyenesen kijelentette, hogy utálja a magyarokat. Mire én közöltem vele, hogy az jó, mert csak hét magyar dolgozik itt és volt, hogy mi voltunk többségben. :)
Ami pozitív volt benne, hogy mindig, minden körülmények között, a nap végén megköszönte az aznapi munkámat! Dolgozott még velünk román, német, spanyol is.
A faluban sokféle külföldi munkás volt, leginkább lengyelek. A két lakótársam is lengyel volt. Nagyon jófejek a lengyelek, csak sokat ittak. ;)Amúgy a munka nem volt rossz, a végén azért döntöttem a felmondás mellett, mert jött a nyári szezon, és esélyét sem láttam annak, hogy többen leszünk. Sokszor még a kötelező 30 perces szünetemet sem tudtam kivenni, mert különben elúsztam volna a tennivalóimmal.
Egy mesés nemzeti park
Ami biztos, hogy gyönyörű nemzeti parkban élhettem ez alatt a hét hónap alatt. Ha nem lett volna minden nap stresszes a munkaerőhiány miatt, akkor lehet, hogy még mindig ott lennék.
A Tóvidék Nemzeti Park Északnyugat-Angliában, Cumbria megyében helyezkedik el. Itt található Anglia legmagasabb pontja, a Scafell Pike (978m) és a legmélyebb tava, a tintafekete vizű Wastewater is.
Itt található továbbá a Windermere-tó, ami Anglia leghosszabb tava a maga 16 km-es hosszával. A nemzeti parkban több, mint 16 nagyobb, és számtalan kisebb tó található.
A terület gazdag történelmi épületekben, (várak, kastélyok, 500 éves kocsma :) ) és őskori maradványokban. Mindenkinek ajánlott, aki szeret hegyet mászni, kerékpározni, túrázni, horgászni, csónakázni… Számtalan híres költő, író élt itt, pl. William Wordsworth, Beatrix Potter.
A városka ahol laktam, Ambleside. Az egyik legcsapadékosabb és egyben a legnépszerűbb kisváros, ahol mindenki mosolyog. A tóvidék szinte minden pontjával jó utak kötik össze, ezért tökéletes kiindulópontja egy túrázásnak, hegymászásnak.
A kisvárosban leginkább kétféle üzlet található. Vendéglátó és túraáruházak, de ezekből nagy a választék. Még filmszínház, nyáron pedig zenei fesztiválok is színesítik a kínálatot.Az i.sz. 79-ben épült római Galava erőd maradványai, a Stock Ghyll Force vízesés és a National Trust információs irodájának otthont adó, Bridge House jelenti Ambleside látnivalóit. Nyári hónapokban Ambleside és Lakeside között gőzhajó közlekedik.
Európa egyik legszebb, kutyabarát nemzeti parkját, legalább egyszer látni kell! Az esőkabátot ne felejtsétek otthon!”
Ha tetszettek Lajos képei és szívesen nézegetnél még, akkor látogass el a Facebook-oldalára!
HÍRMONDÓ
"Magára van hagyva az ember"
„Meghatározónak kell lenni, ha nem vagy az, azonnal elküldenek, mert jön a következő külföldi." A férfi vízilabdázók új szövetségi kapitánya az olaszországi évekről, beilleszkedésről, Nápolyról.
"Nagyjából ennyi volt Hollywood"
Los Angelesben kezdeni az évet nem feltétlenül rossz dolog, sőt, kifejezetten kellemes is lehet. Ugyanakkor azért egy ekkora városban mindig akadnak furcsaságok.
Nagy gyomrost kaphat a Brexit
A képviselők keresztbe tehetnek annak a tervnek, hogy március végéig benyújtsák Nagy-Britannia uniós kilépési kérelmét.
Szárnyal a német gazdaság
Németország gazdasága már 6 éve folyamatosan bővül, ráadásul a költségvetésben is többlet van.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: