Mármint nem a Határátkelő blog, hanem Ádám tett így, aki nem csak vállalkozni kezdett, de (megtartva jó szokását) posztot is írt róla. Szerintem nagyon sok érdekes és értékes információt tartalmaz arról, mire érdemes odafigyelni, és mik lehetnek a buktatók.

„A korábbiakkal ellentétben most nem a személyes dilemmámról szeretnék írni, hanem egy informatívabb témában, nevezetes a vállalkozás-alapításról IT-s szakemberek számára.

Mielőtt belevágnék a témába, azért még gyorsan egy kis life update-et írnék: ahogy februárban írtam, elköltöztem Cambridge-be egy munka miatt, és az elmúlt 1 hónap abszolút pozitív csalódás volt.

Érdekes a projektem, a város olyan, mint Debrecen (el is neveztem a költözésem „my homecoming in the UK”-nak), elkezdtem kapcsolat kezdeményeket kialakítani, szóval új ingerek érnek.

A szokásos unalmas munkatársak hada itt is megvan (az összes kollégám 50 körüli angol fickó), de ezt már kezdem megszokni, szóval nem panaszkodok miatta.

És most rátérve a fő témára elmesélem a vállalkozás-alapítás lépéseit, hogy miként is zajlott számomra.

1. Választási lehetőségek kezdő contractorként

Szóval először is abban a pillanatban jött el számomra a döntés, hogy vállalkozást alapítsak, amikor megkaptam ezt a szerződéses munkát Cambridge-ben.

Az ilyen megbízások 2-12 hónapra szólnak általában, és vagy egy hiányzó skillt (skill gap) kell betölteni vagy például anyasági szabadságon lévő kollégát kell helyettesíteni, ez általában az interjún kiderül. Hogy melyikről is van szó, ez később nagyon fontos lesz az adózásról szóló résznél.

Szóval amikor megvan a munka (és ez az első szerződése valakinek), akkor három választási lehetőség van a számlázásra az ügyfél felé:

a. úgynevezett umbrella company-hez (kb. ernyőcég - HÁ) csatlakozni, akik a saját munkatársukként foglalkoztatnak

b. venni egy már működő céget, és azon keresztül számlázni

c. új céget alapítani

Az a. verziónál az adózás abszolút hátrányos, mivel alkalmazottként lesz az ember foglalkoztatva, így magasabb adók és járulékok terhelik, ráadásul alig kevesebb a papírmunka, mint mondjuk a saját könyvelőddel.

A b. és c. opció érdemben nem különbözik, annyi csak a különbség, hogy a cégvásárlásnál kevesebb a kezdeti adminisztráció, hiszen alapból már működik a cég. Én mégis inkább a saját vállalkozás alapítása mellett döntöttem, mert az extra adminisztráció ellenére így mindent én alakíthatok-intézhetek a kezdetektől.

2. A cégalapítás lépései

A legjobb az egész cégalapításban, hogy minden online történik, soha senki nem kért tőlem útlevelet vagy ilyesmit. Én a könyvelőmmel (akit szintén online találtam) csináltattam meg a cégbejegyzést, a havidíjas szolgáltatásuk részeként.

Maga a cégbejegyzés díja £15 egyébként és 24 órán belül történik. Az egyfős Kft.-knél te lehetsz egyszerre az igazgató és a titkár, így mindent egyedül lepapírozhatsz (korábban szükség volt egy második személyre is, aki titkárként csak aláírt, de szerencsére ezt egy EU-s direktíva hatására eltörölték).

A cég bejegyzésén kívül érdemes ÁFA-kötelesként és EU-val kereskedő cégként is regisztrálni (ez minden ingyenes, 1 plusz papírt kell hozzá kitölteni), legalábbis akkor, ha az ügyfeleid szívesen fizetik az ÁFÁ-t is (céges ügyfél biztosan akarja majd).

Ezen kívül van az úgynevezett Flat Rate VAT scheme (egykulcsos ÁFA?) is, ami a szolgáltatószektorban dolgozó kisvállalkozóknak lett kitalálva. Ennek a lényege, hogy a vásárolt eszközök ÁFA-jának visszaigénylésének jogáról lemond a vállalkozás (tehát mindenért bruttó árat fizet), de cserébe a saját befizetett ÁFÁ-ja x %-át visszaigényelheti. Ez az x % a tevékenységi körtől függően változik, nekem IT-s tanácsadóként 20%-ból 5,5% jár vissza, szóval ténylegesen csak 14,5% ÁFÁ-t fizetek.

Végül a könyvelőm tanácsára kötöttem céges biztosítást is és nyitottam business bankszámlát (mindkettőt pár napon belül egy online nyomtatványt kitöltve). Szóval kb. 6 nap alatt a cégem minden adminisztrációval kész volt.

Itt jött egy kis bökkenő, amikor is az adózási státuszomat kellett megállapítania a könyvelőnek.

3. Adózás és az IR35 réme

A contract munkák arról híresek, hogy a vélt bizonytalanság miatt (nevezetesen hogy csak időszakos foglalkoztatásról van szó) több pénzt fizetnek, mint egy állandó munkahely. A többletbevétel 40-100%-kal több lehet szerződéstől függően.

Amikor én elfogadtam ezt a szerződést, akkor automatikusan azzal számoltam, hogy a kedvezőbb adózási kategóriába fogok esni (ami azt jelenti gyakorlatban, hogy csak osztalékjövedelmem lesz a cégből, aminek az adója 10%, szemben a munkajövedelemmel, ami minimum 20+12%-kal adózik).

Azonban a könyvelőm kérésére átolvastattam a szerződésem (aláírás után) egy contract reviewer-rel (ezt nem tudom magyarul). A reviewer pár nap múlva írt, hogy a szerződés megbukna egy adóellenőrzésen, és „bújtatott foglalkoztatásnak lenne minősítve”, ezt nevezik az IR35 szabálynak.

Ezt a szabályt még 2000-ben hozták, hogy visszaszorítsák a bújtatott foglalkoztatást, amikor emberek saját cégen keresztül foglalkoztatták magukat, de valójában 5-10 évig is egy-egy cégnél voltak alkalmazottak. Sajnos ez a szabályozás a tényleges vállalkozókat is sújtja, ezért fontos, hogy a szerződés úgy legyen megfogalmazva, hogy az védje a vállalkozót.

Én is így tettem, és utólagosan egy-két pontot átírattam a szerződésben a közvetítő céggel, akiktől az állást kaptam. Így már egy kicsit biztosabb a helyzetem, bár így is beleköthet az adóhivatal a szerződésbe (viszont jobbak az esélyeim annak megvédésére).

Szóval tanács minden kezdő contractornak: győződjetek meg arról, hogy az IR35 szabály alá estek-e, ugyanis abban az esetben sokkal rosszabb adózási feltételekkel találjátok magatokat szembe (és gyakorlatilag eltűnik a contract munka árelőnye a permanens állással szemben).

Egy afféle hüvelykujj szabályként alkalmazható az, hogy ha valaki helyére, aki pl. szülési szabadságon van, veszik fel a contractort, akkor sokkal valószínűbb, hogy az IR35 szabály vonatkozik az illetőre (mivel munkavállaló helyére vették fel, tehát ő is munkavállaló, nem vállalkozó), míg ha specialistának, akkor valószínűbb, hogy nem.

Ennél egyébként jóval összetettebb az egész szabályozás, de ha valakinek kérdése van, akkor szívesen válaszolok a poston kívül.

4. Árképzés

A legnehezebb egy-egy contract esetén megtalálni a megfelelő árat, mivel a legtöbb cég nem mondja meg, hogy mennyit is ajánl egy állásért (vagy csak kijelöl egy -tól -ig árat).

Én az itjobswatch.co.uk oldalt használom arra, hogy az aktuális átlagárakról tájékozódjak a szakmámban. Ez azért jó, mert a sok adat segít egy körülbelüli árat mondani, így se nem lesz túl magas, se túl alacsony a bérigény. Ami az átlagártól való eltérést befolyásolja az a személyes tapasztalat, a munka egyedisége, a munka helyszíne, és persze maga a cég is.

Fontos még azt is figyelembe venni, hogy ha egy adott álláshirdetésre jelentkezik az ember, akkor az állást hirdető közvetítő cég is akar majd részesedést a contract árából.

Én ezt sajnos nem tudtam, így egy kicsit alálőttem az árajánlatommal a kezdeti jelentkezéskor (a közvetítő cég 10-20%-ot is zsebre tesz, szóval érdemes 10-20%-kal magasabb összeget mondani kezdéskor). Persze így sem panaszkodok, mert ugyan kicsit az átlagár alatt keresek, de 4,5 év szakmai tapasztalattal még így is jól jártam (plusz örülök, hogy megvan az első contractom).

5. Nyereség, adóoptimalizáció

Ha az IR35 szabályt kikerülve dolgozik valaki, akkor a cég adózás utáni nyeresége után 20%-os vállalati adót fizet. A fizetendő összeg azonban nagymértékben csökkenthető, így akár a bevétel 82-83%-a is kivehető a cégből.

Néhány költség, amelyek a vállalati adó alapját csökkentik:

- fizetés saját magadnak (érdemes az adómentes limitig, évi 10600 fontig fizetést adni magadnak)

- önkéntes magánnyugdíj-pénztári befizetés (a befizetett összegre 20%-os jóváírást - felbruttósítást - ad az állam, plusz ez az összeg nem számít bele az éves adóköteles jövedelembe, növelve ezzel az adómentes jövedelemsávot)

- céges költségek (könyvelő, tréningek, munkába járás költsége, és hasonlók leírhatók)

Ezek közül főleg a magánnyugdíjat emelném ki, ugyanis a kettős előnye miatt (az állam hozzárak 20%-ot és növeli az adómentes jövedelemsávot) az egyik legjobb választás adóoptimalizációra.

Mindezek a költségek umbrella company esetében vagy IR35 szabály alatt nem alkalmazhatók, szóval ott a bevételnek csak nagyjából 70%-a marad a vállalkozónál.”

A moderálási alapelveket itt találod.