Az év vége – év eleje egy kicsit mindig a vissza- és az előretekintés jegyében telik, úgyhogy én is ezt tartottam szem előtt az év első blogajánlójának összeállításakor. Így aztán ellátogatunk Németországba, Angliába és Új-Zélandra is.

Kezdjük akkor egy kis visszatekintéssel, méghozzá Németországból, az Élet a határon túl blognak köszönhetően. Ami nekem külön tetszett benne, az a német evangélikus templomban spanyolul (!) felhangzó Jingle Bells (!!).

„Idén nem mentünk haza a téli szünetben. Életemben először nem töltöttem együtt a karácsonyt a szüleimmel. Nem jó, de szerencsére novemberben meglátogattak bennünket, így legalább akkor együtt voltunk pár napot. Soha nem gondoltam volna, hogy nem hetekben, hanem hónapokban mérem az időt, azt az időt, amíg találkozhatok a családommal. (...)

Idén is elmentünk a helyi karácsonyi vásárba, ahol meglepetésünkre árultak kürtős kalácsot, méghozzá magyarok. Kicsit beszélgettünk is, persze vásároltunk is, mert lányaink imádják ezt a csemegét, de értelemszerűen itt elég ritkán jutnak hozzá. Azután meg kiderült, hogy erősebb volt a nosztalgia, és meg sem ették, de kárba nem veszett azért. (…)

Az iskolából ismét érkezett az értesítő, hogy karácsonyi koncert lesz, és kérik beleegyezésünket, hogy a gyerek részt vehessen rajta. Tavaly kicsit elszúrtuk, mert nem tudtuk mi ez az egész, és nem írtuk alá a papírokat, szerencsére a bénázásunk ellenére felléphettek a lányok. Idén egyből aláírtuk a papírokat, nehogy lemaradjanak.

A lányok elég titokzatosak voltak, csak annyit árultak el, hogy járnak próbálni, és tanulják a dalokat, és minden másnap megígértették velünk, hogy biztos, de biztos elmegyünk. Idén is december 5-én volt a koncert, így külön izgalmas volt, mert nem csak felléptek, de még a Mikulást is várni kellett. Csizmapucolással, nagy izgalommal. (...)

Tavaly még szokni kellett, hogy egy evangélikus templomban hallgatjuk a Jingle Bellst spanyolul, de mára ezt már teljesen megszoktuk. Nagyobbik egyik osztálytársa zongorázott, de most volt egy csapat gyerek gitárral ők angolul énekeltek. Azért voltak dalok németül is. Kisebbik és nagyobbik is egyaránt kétszer állt színpadra, németül és spanyolul is énekeltek. Nem gondoltam, hogy sikerül meglepni, pedig de.

A másik iskolából fellépett egy fiú, aki zongorázott. Karácsonyi dallal kezdett, majd váltott és elkezdte játszani a Hava nagilát. Tulajdonképpen miért is ne lehetne egy német evangélikus templomban a karácsonyi koncerten egy héber dalt játszani? A címe egyébként is azt jelenti, hogy örvendezzünk!"

A teljes posztot ide kattintva tudjátok elolvasni.

Fogadalmak

Szerintem mindenki megfogad kisebb-nagyobb dolgokat szilveszterkor, ezekkel az a baj, hogy inkább rövidebb, mint hosszú életűek. Éppen ezért tetszett meg a Hóvarjú? blog legutóbbi posztja, mert nem fogadalmakról, hanem célokról esik benne szó.

„A 2015-ös évre (és egyébként) fogadalmam nincs. Sosem volt. Céljaim vannak, de nem fogadok meg olyan dolgokat, amiket lehet, már az első héten megszegek. Ez a baj ezzel. A fogadalmakat megszegi az ember. De a célok... nos, a célok jobbak, mert bár lehet, nem éred el rögtön őket, de nem veszíted el azokat egy-két-három akármennyi tévedés és / vagy hiba miatt. Űzöd tovább őket és legfeljebb nehezítesz a saját dolgodon. (...)

1. Tovább ténykedni, hogy gyermekünk szülessen. Ez nem is csak egy cél, ez most talán minden kívánságunk és álmunk.

2. Költözködés. Nem, nem haza Magyarországra, hanem egy tágasabb és kényelmesebb házba, ahova, ha kell, akkor a baby is megérkezhet. Ez nem ház vásárlását jelenti, de idővel azt sem zárom ki.

3. Tovább hajtani és tanulni a nyelvet! Ez is fontos. Én nem tudom, hogy 30 éves kor környékén mi történik az ember fejével, de mindent 100-szor kell elolvasnom és memorizálnom, hogy megjegyezzem, így sokat kell tanulnom és gyakorolnom és persze beszélgetnem. Oh, hogy anno én miért németet tanultam..??

4. Nem lustulni és tovább sportolni. (…) Nos, igen, ez egy konkrét cél. Könnyen be tudok punyulni, főleg így karácsonykor, de a héten már 3 edzésen túl vagyok. Nem győzhetnek felettem a kilók. Nem és kész!

5. Hazalátogatás... érdekes, mert ezt célként kezelem és nem természetes dologként. Lassan 3 éve nem voltam otthon és nem is igazán vágytam haza. (…)

6. Tovább dolgozni a projektemen.”

További részleteket természetesen ebben az esetben is az eredeti posztot elolvasva tudhattok meg, ehhez ide kell kattintani.

Ilyen volt a szilveszter Új-Zélandon

Végezetül egy rendhagyó befejezés keretében hadd tegyem be ide azokat a képeket, melyeket a Hortobágyi Rántott Vombat blogtól kaptam az idei szilveszterről. Egyúttal ezzel kívánok még egyszer mindenkinek boldog új évet én is!