Előfordul az, hogy nem úgy alakulnak az ember dolgai, ahogyan eltervezik, de néha a legkülönösebb helyzetekben találkozunk jóindulattal, például egy ghánai családnál. Stevee tíz hónapja él Angliában, és most jutott el oda, hogy úgy érzi, lassan elindult valami, ami jó irányba vezet. (Külön köszönet neki a képekért!)

„Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e a posztot, mert azt vettem észre, ami úgy kezdődik, hogy UK, az alapból negatív fogadtatással indul. De ezek ellenére megosztom a saját történetem.

Kezdjük a legelején. Otthon volt egy elfogadható életem (állami cégnél dolgoztam villanyszerelő karbantartóként, minden hónapban pontos fizetés és nyugdíjas állásnak számított, tehát nem voltak kifejezetten anyagi gondjaim), de sajnos azokhoz a tervekhez, amiket terveztem, kevésnek bizonyult.

2012 nyarán találkoztam egy rég látott ismerősömmel, aki akkor már 6 éve Angliában élt és egész pozitív képet festett a kinti lehetőségekről. Ez elindította bennem az agyalást, hogy miért is ne próbáljam ki magam.

Segít melót találni

Több hónapig tervezgettem mit hogyan, infókat gyűjtöttem, de a kezdet sem teljesen úgy alakult, ahogy elsőre terveztem. (Egy volt osztálytársamhoz mentem volna Crewe városába).

A dologhoz hozzátartozik, hogy az angol nyelvet sohasem tanultam (9 évig németet tanultam, és amíg aktívan használtam nagyon jól ment), de az évek során nagyon sok angol ragadt rám és a terveimhez elengedhetetlen volt az angol nyelv.

Az ismerősöm mondta, menjek hozzájuk, segít melót találni, mert a cégéhez (ez egy takarító cég) nagy eséllyel felvennének, mivel mindig keresnek embert. Gondoltam miért ne, így nem kell szállást keresnem (náluk laktam első hónapban) és a munkakeresés is lehet így egyszerűbb lesz.

Így szeptember 9.-én, közel egynapos autókázás után megérkeztem Londonba, azon belül is Bansteadbe. Az első 2 hétben semmi sem történt azon kívül, hogy elvitt a cégéhez és bemutatott a managerének. Végül is októberben elkezdtem dolgozni a cégnek, és ugyanazon hó legelején el is költöztem tőlük (sajnos nem önszántamból, és életemben nem költöztem ilyen gyorsan, mert a költözésem előtt 2 órával szólt, hogy na akkor szedjem össze a cuccaim.)

Irány az iskola!

Egy ghánai családnál lett egy szobám. Semmi extra egy ágy, egy asztal, de többre nem is volt szükségem. Szerencsémre a cégem kihelyezett egy iskolába temporary caretakernek (ez a gondnok / karbantartónak felel meg) mivel a takarítás mellett iskolákba szokták az embereket helyettesítő gondnoknak kirakni pár hétre. Egy közepes méretű iskolába kerültem, ahol mindenki kedves, aranyos és segítőkész volt.

A „temporary" dolog elég szépen elhúzódott 7 és fél hónapra. Mivel az iskola nagyon meg volt elégedve velem, így elkezdtem pedzegetni a témát, hogyha az eredeti gondnok nem jönne vissza, akkor főállásban dolgozhatnék-e az iskolában.

Az iskolának tetszett az ötlet, de közölték, hogy először meg kell várniuk míg kiderül mi lesz az eredeti gondnokkal és ha ő felmond, akkor hivatalosan meg kell hirdetniük az állást.

Április elején beszéltünk erről, akkor mondták, hogy utolsó infójuk alapján a gondnok nem akar már visszajönni és április végén lejár a betegszabadsága. Én persze vártam, mivel szerettem az iskolában dolgozni. Május közepéig sem történt semmi...

Öt mondat után felvettek

Ekkor kezdtem besokallni (az igazsághoz hozzátartozik, hogy napi 3-4 órát kellett utaznom és a cégem csak a minimált fizette, miközben az iskola majd 13Ł-ot fizetett a cégemnek... és nem egy esetben csúsztak a fizetéssel is, ami nem kevés kellemetlen helyzetet okozott. Szerencsémre a ghánai házinéni nagyon rendes, kedves volt így szerencsére sose volt gond, ha 1-1 hetet késtem a renttel.)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy havi 800-840Ł-ot kerestem, ebből 300Ł szállás, 100Ł utazás, kb. 200-250Ł kaja, a maradék meg szépen lassan elpárolgott, mert a hétvégéimen mentem felfedezni Londont és környékét.

Egy kedves barátom ajánlotta, hogy próbáljam meg a cégüknél szakácsként, így május végén leutaztam hozzájuk 2 napra Tottonba és beszéltem a cheffel. Ilyen gyors „interjúm" még sosem volt, 5 mondat után a chef már be is írt következő hét szombatra próbanapra. Ezért következő héten pénteken már fel is mondtam a cégemnél.

A próbanap megvolt június 8.-án szombaton, majd a chef kérdezte holnap is jövők-e. Természetesen igent mondtam mivel se más dolgom nem volt és bíztam benne, hogy ez jót jelent. A vasárnap is eltelt és nap végén a chef közölte, hogy akkor hétfő-kedden szabadnapos vagyok és szerdától vasárnapig azonos beosztásban dolgozok, mint a barátom.

(Egyelőre vele kell egy beosztásban lennem, mivel velük lakom és nincs jogosítványom, így nem tudnék bejárni, de most intézzük a szállásomat a munkahelyem környékén.) Hétfőn beugrottunk a munkahelyemre és a chef helyettes közölte, hogy szerdán már várni is fog a szerződésem.

Kedves, családias csapat

Pár szóban a munkahelyemről, beosztásomról. Az East Horton Golf Clubban dolgozom, jelenleg mosogatóként. Sokan gondolhatnák, hogy ez visszalépés a szakács végzettségemet tekintve, de mégsem.

Én kértem, illetve kértem volna, ha nem így alakul, hogy a legalján szeretném kezdeni, mivel én németül tanultam a szakmai nyelvet. Így van időm megismerni a konyhát, megtanulni a szakszavakat, kifejezéseket.

A csapat nagyon kedves, családias, barátságos. Mindenki jóban van mindenkivel, a chef is hatalmas figura. Életemben nem gondoltam volna, hogy a chef vagy a chef helyettes fogja reggelenként hozni a kávémat. Óránként megkérdezi, hogy minden rendben van-e, stb.

Igaz még a legelején vagyok az egésznek és csak az első 2 napomon vagyok túl, amiben volt egy esküvő és egy esküvő kiállítás. Mivel az első két napom alatt tettem le annyit az asztalra, hogy a chef és a chef helyettes is megdicsért, így bízom benne, hogy a későbbiekben sem lesz panasz a munkámra és szépen lépegethetek előre a ranglétrán.

Konklúzió

Az ismerős segítsége sem minden esetben önzetlen, ezt a saját bőrömön tapasztaltam, mert aki kihozott, annak ellenére, hogy segített elég szépen lehúzott anyagilag (és itt nem arra gondolok, hogy fizettem a lakhatásért, mert ez természetes nem is vártam volna el ingyen).

Ugyanakkor nem minden magyar szarrágó itt kint se (olyan ember segített végül elintézni az NI numberem és a bankszámlám, aki az ismerősöm ismerőse és én ismertem egy hete), illetve lehet itt kint is barátságot kötni. (Hatalmas köszönet illeti meg Norbert barátomat aki segített az új állásom megszerzésében és eddig is sokat segített, ha csak annyival is, hogy 1-1 hétvégén náluk pihenhettem ki az egész heti hajtást.)

London nagy, zsúfolt és drága, de számomra nagyon is élvezhető hely volt. Persze ez annak is köszönhető, hogy évek óta fotózom, így hétvégenként volt fotótémám bőven és nem csak a szokásos turista célpontok. Akinek van esze, az a szabadidejét nem csak a 4 fal között tölti, hanem kimozdul.

A tömegközlekedés véleményem szerint nagyon jó (persze akadnak hibái is ez tagadhatatlan) és rengeteg ingyenes szabadidős program található. A parklátogatástól elkezdve (park szinte „minden" sarkon van) a kiállításokig. A turistalátványosságokat kötelező megnézni, mert élőben gyönyörűek (persze fel kell készülni a rettenetesen sok turistára...) , de akiben van felfedező kedv, sok érdekes helyre bukkanhat.

Úgy érzem, talán végre egyenesbe kerülök, és amit majd' 10 hónap alatt nem sikerült elérni, elindulni a célok felé, az most végre sínen lesz. Árakról direkt nem írtam, de akit annyira érdekel, az megtalálja a blogomon, ott írtam egy elég tartalmas árakról szóló posztot."