Gerendás Péter zenész tegnap egy, a Facebookon közzétett írásában jelentette be, hogy felhagy magyarországi karrierjével és külföldön próbál szerencsét. Önmagában a levél is illeszkedik a Határátkelő profiljába, de nem ezért szeretnék írni róla, hanem a kapcsolódó hozzászólások miatt. Azok ugyanis rendkívül sokat elárulnak a mai Magyarországról.

Tehát akkor Gerendás Péter szavai (változtatás nélkül, de szerkesztve): „Nagyon fájnak nekem azok a mondatok amelyeket le fogok írni, de nem dughatom tovább a fejemet a homokba. 15 lemez, számtalan rangos díj után úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet. Ennek számos oka van.

Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.

Néhány éve történt, hogy az utcán egy negyven körüli hölgy amikor meglátott azt mondta "te szemét patkány" Úgy éreztem, a szívemből egy darab, kitépve ott gurult el az aszfalton. Azon gondolkodtam miféle gyűlölet bujkál ma az emberekben, amikor én, aki nem vagyok politikus (náluk szakmai ártalom az ilyesmi), televízió interjúim során a gyermekeimről beszéltem, zenémmel, vagy szövegeimmel, viselkedésemmel senkit nem bántottam , ilyet váltottam ki valakiből, aki feltehetően anya, vagy az lesz egyszer. Pedig engem legtöbben arról ismernek, hogy sok gyermekem van. Még ma is ott állok az utcán, megdermedve. (...)

...van egy "gulyás feelingem", mint ahogy egy Klauzál téri sólet életérzésem is. Az anyanyelv, a hazám iránti forró szeretetem, a költészet, az irodalom, Bartók, Kodály, József Attila, Kosztolányi, és a többiek, idekötnek. Szakmailag soha nem volt szerencsém. Más híres előadókat kísértem, egy méterrel a hátuk mögött, és ennek szimbolikus jelentősége is volt.

A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Később a saját lábamra álltam. De a Rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. (...)

Koncertek nincsenek. Felkérnek, aztán lemondják. (...)

Az életem során összegyűjtött javaimat eladtam, amit mind feléltünk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, gitárok, amelyeket a spórolt pénzemből vettem. Néhány hete egy 30 éve dédelgetett 66-os Stratocaster gitártól váltam meg, amelynek eladása(nagy érték) pont egy hónapi megélhetésünket bitosította. Pedig nem élünk nagy lábon. Ez nem normális dolog. Ez az ország élhetetlenné vált . Értéktelenné vált az érték. Felment az ára a selejtnek. (...)

Folyamatos Apeh szorongatásban vagyunk , 3 havonta inkasszóznak ,mert a Bt. Költségeit ha van bevételem, ha nincs, fizetnem kell. (...) 6 kiskorú gyermekem van, de igazából a jövőképem kb egy hétre elegendő és az is eléggé lesújtó. Nemcsak a jövőtől félek már, hanem a jelentől. Egy másik országban kell valahol meghúznom magam egy ideig, és bízni abban , hogy van olyan hely a Világon, ahol értékelik amit én tudok. Mert itt nem, ezzel jobb szembesülni. (...)"

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ez nem a teljes levél, a részleteket én ragadtam ki belőle önkényesen, aki az egészet el szeretné olvasni, az nézzen el a blog vagy Gerendás Péter Facebook-oldalára.

Gerendás Péter döntését természetesen mindenki a saját szája íze, világképe, politikai hitvallása alapján ítéli meg, nincs is ezzel semmi probléma, hiszen egy művésznek, közszereplőnek el kell viselnie a kritikát is – különösen, ha maga hozza nyilvánosságra döntését.

Ugyanakkor mélyen elgondolkodtatnak azok a hozzászólások, amelyek Gerendás Péter Facebook-oldalán, de különösen a különböző híroldalakon (például itt) olvashatók.

Az alpári stílus, a másik lenézése, semmibe vétele ül tort megint, emberek úgy gyaláznak, minősítenek másokat, hogy nem is ismerik, jelen esetben talán pár dalát hallották vagy még azt sem.

Ha valaki veszi magának a fáradtságot és beleolvas a kommentekbe (csak módjával érdemes), rögtön rájön arra, mi is a baj ezzel az országgal: egymás tisztelete, a másik emberi mivoltának megbecsülése mintha egyre több embernél lenne ismeretlen fogalom, és ez egészen elkeserítő.

Még egyszer: ez a poszt nem állásfoglalás, noha nem gondolom, hogy a művészeket ugyanúgy kellene megítélni, mint a pékeket, orvosokat vagy közgazdászokat, ugyanakkor az is igaz, hogy a piac a zenében is változik, és ott is figyelembe kell venni. Más kérdés, hogy Gerendás Péter sem írja azt, hogy munka nélkül szeretne megélni.

Jó lenne már látni, hogy Magyarország nem csak jogilag Európa része, hogy képesek vagyunk értelmes, felnőtt vitákat folytatni (ebben az ügyben is lehetne), és nem a zsigeri gyűlölet irányít oly sok embert.

Jó lenne megtalálni elveszett emberségünk.

(A fotó Gerendás Péter Facebook-oldaláról származik.)