Sok történetben szerepelt már itt, a blogon is az, hogy mennyire kell vigyázni külföldi munkavállalásnál (is...), hogy mit ír alá az ember, és milyen közvetítőkön keresztül vállal munkát. Ferenc története Németországon és Anglián át Svédországig tart, nem kevés tanulsággal.

„A nagy Szovjetunióban (a mai Kirgizisztánban) végeztem pont a rendszerváltáskor. Az ott megszerzett diplomával nem sok mindent tudtam kezdeni a 90-es években Magyarországon. Lettem „vám- és pénzügyőr", ameddig a gyomrom bírta. 28 hónapot bírta.

Mivel hegesztőmérnök lennék, egy magyar cégen keresztül kimentem vasbetont hegeszteni Németországba, azzal, hogy ha betanultam, utána műszakvezető leszek.

Embertelen körülmények

Minden képzeletet felülmúlt az emberi aljasság, amit ott tapasztaltam. Éjjel-nappal ment a műszak, egyik héten nappal 12 óra, másik héten éjszaka 12 óra, a vasárnap szabad.

A szállás az üzemcsarnok mellett levő helységekben lett kialakítva, füldugóval kellett aludni 15 másik munkással. Ha nem teljesítetted a normát, akkor csak annyit számoltak el, amennyit teljesítettél. Szinte lehetetlen volt a 100%-ot teljesíteni. Átlagosan 9-10 óra munkát számoltak el, persze a német cég 12 órát fizetett ki a magyar cégnek.

Több, mint 200 ember dolgozott akkor ott, ki lehet számolni, mennyi pénzt tettek zsebre. Nagyon nagy volt a lemorzsolodás, volt olyan, aki öngyilkos lett az üzem WC-jében, mert nem bírta tovább a munkát meg az emberi kizsákmányolást.

Például a német adóvisszatérítést a magyar cég ügyvezetője intézte 50%-ért, de muszáj volt, hogy ő csinálja. Derék magyar honfitársaink a mai napig dolgoztatnak Németországban, büntetlenül.

Bejártam a fél világot

Ezután egy másik magyar cégen keresztül dolgoztam Németországban, mint hegesztő bejártam a fél világot kiküldetésben. Ez utóbbit nagyon szerettem, de amikor Németországban kellett dolgozni, azt már kevésbé.

Bármit is csináltam, akkor is csak egy magyar munkás voltam, akinek a török, görög, vietnami munkások is parancsoltak, a német nem is állt velem szóba. Minden tekintetben a keletnémetek voltak a legrosszabbak.

Angliában korrektül fizettek

2005-ben Angliába mentem egy magyar-osztrák céggel és 60 magyar honfitársammal erőművet felújítani. Volt ott minden: sztrájk, verekedés az angolokkal, verekedés az osztrákokkal, verekedés a honfitársainkkal, média felhajtás, tévéinterjú... rendőrségi fogda... Uniós beruházás volt, hatalmas pénzeket sikkasztottak el.

Furcsa módon nagyon korrektül fizették a munkásokat (főleg a médiafelhajtás után), de sajnos nem tartott sokáig az idill, pár hónap után kiderült, hogy nem voltunk bejelentve semmilyen hivatalban.

Farkas és Medve

Ekkor megkeresett egy svéd férfi (legyen a neve: Farkas), hogy mi lenne, ha nála dolgoznék. Természetesen mentem Svédországba. Nagyon rendes ember volt, azt mondta, csak 3 hónap után jelent be, addig tart a próbaidő.

Ezután jött egy másik svéd férfi (legyen a neve Medve), hogy lépjünk be az ő cégéhez, de ugyanott maradunk kölcsönben (közben kivittem dolgozni még 3 hegesztőt), nagyon tetszetős fizetést ajánlott, így aztán aláírtunk.

Csak azt nem tudtuk, hogy mit írtunk alá, mert svédül volt. Minden nagyon jó volt, csak havi 300-320 órát kellett dolgozni, a fizetés meg kéthetente jött a számlánkra, mert ilyen időközönként kellett leadni az órákat. Nem volt semmilyen pótlék délutánra vagy hétvégére sem.

Közben a cég meg csak bővült, további 25 magyar munkást vittem ki magam mellé dolgozni, akik ugyanúgy Medve úr cégéhez léptek be. A cég, amelyikhez kölcsönadtak, egy nagy bányaipari vállalatnak dolgozott be. A többi svéd bedolgozó cég nem bírta a tempót sem minőségben, sem mennyiségben, mert nem voltak éjjel-nappal dolgozó magyar hegesztőik.

Tudomásom szerint három lakatosüzem ment tönkre közvetve a magyar hegesztők miatt. Szabadkezet kaptam, átalakítottam a cég működését, 25-30 százalékkal hatékonyabb lett a termelés, csak az érdekelte őket, hogy teljesítsük a határidőket.

Ideális munkahely volt

Nem olyan volt, mint Németországban vagy Magyarországon, nem érdekelte őket, hogy mit csinálsz, vagy hogyan csinálod, csak az érdekelte őket, hogy kész legyen és a reklamáció 3% alatt legyen.

Ideális munkahely volt, nem kellett a lakásért fizetni, ingyen volt a kávé, a sütemény, az internet. A tulajdonos (Farkas) minden este megköszönte a munkát minden munkásnak. Medve főnökünk félévente megjelent, valami papírt mindig aláíratott korrekció jelszóval.

Természetesen kérdeztük mi van a "svédszámunkkal", az adónkkal, mindig megnyugtatott bennünket, hogy ne aggódjunk, minden rendben van. Közben kitört a válság örültünk, hogy tudunk dolgozni. Aki próbált egy kicsit erőteljesebben érdeklődni, azt rögtön leállították, vagy amikor hazajött Magyarországra szabadságra, telefonálnom kellett neki, hogy nem kell visszajönnie. Én voltam az üzemvezető, a munkások 90%-a az én ajánlásommal került ki dolgozni.

És akkor jött a svéd államkincstár...

Akkor lett vége az idillnek, amikor levelet kaptunk a svéd Kronofogdentől (államkincstártól), hogy be kell fizetni ennyi és ennyi svéd koronát. Természetesen a svéd főnökünk, Medve összeszedte a leveleket és azt mondta, elintézi. Ez háromhavonta megismétlődött.

Akinél dolgoztunk (Farkas), azt mondta, ez nem az ő dolga, mivel ő bérel bennünket, de ha nem tetszik, akkor el lehet menni, van a helyünkre több ezer magyar.

Medve főnökünkről kiderült, hogy közben magyar orvosokat is közvetít ki Svédországba, nem is keveset, már száz fölött van a számuk.

Summa summarum Medve főnököm cégénél az elmúlt 7 évben 348 magyar munkás, 118 lett, 234 lengyel és197 litván dolgozott (dolgozik) különböző svéd vállalatoknál, kölcsönbe.

Jelen pillanatban Medve főnököm cégeitől 87 millió svéd koronát követel a svéd államkincstár.

Tőlem 448 ezer svéd koronát.

A mai napig dolgoznak Farkasnál magyar munkások Medve úr cégétől kölcsönben."