Sokan jutnak ki külföldre munkaerő-közvetítő cégeken keresztül, a személyes benyomásom az, hogy a tapasztalatok erősen megoszlanak – van, akinek pozitívak az élményei és lehet hallani horror történeteket is. Mai posztunk szerzője, Attila is így jutott ki Angliába, ő és párja pozitív élményekkel gazdagodott.
„Magyarországon, Budapesten 2010-ben nyitottunk a párommal egy kifőzdét. Nagy lelkesedéssel vágtunk bele, és éreztük, hogy ebből mi nagy dolgokat fogunk kihozni. Mindezt arra alapozva, hogy dolgozunk keményen és innentől nem lehet gond.
Nos, az első évben mondhatni nem is volt különösebb probléma, mindent ki tudtunk fizetni időben és még mi sem haltunk éhen. Gondoltuk, mi baj történhet, ha az elején picit már jobbak vagyunk, mint nulla, akkor később csak jobb lehet. NA, EZT NÉZTÜK BE NAGYON...
Küzdöttünk, de hiába
A 2011-es adó és egyéb változások két pillanat alatt tönkretették a vállalkozásunkat. Még egy darabig küzdöttünk, mint disznó a jégen, de már csak azon voltunk, hogy eladjuk az üzletet. Mivel ugyebár Magyarországon nem úgy működik az élet, hogy valaki csak szépen felszámolja az üzletét, ha nem megy.
Vagyis megteheti, csak kell hozzá egy csomó pénz (felszámoló biztos, APEH-büntetés - mert ilyenkor természetesen az APEH még talál valamit, amiért büntethet -) stb.
Nos, végül is 2012 augusztusában sikerült eladni az üzlet bérleti jogát, és nagy lelkesedéssel nekiálltunk állást keresni. Gondoltuk, hogy azért ez csak nem lesz akkor cécó, mert nekem van szakácsvégzettségem, informatikai végzettségem, mindkettőből komoly gyakorlattal rendelkezem. A páromnak meg szakács, könyvelő és masszőr végzettsége van, szintén komoly gyakorlattal. Ezek mellett úgy éreztük nem lehet akkora probléma melót találni. Tévedtünk. Nagyot.
Semmi visszajelzés
Beadtuk az önéletrajzunkat n+1 helyre. Mivel nem vagyunk válogatósak így több városban is megcéloztunk különböző munkákat a TECSO (direkt Tecso) árufeltöltőtől az informatikai manageren keresztül, könyvelőig, és így tovább. Persze sehol semmi.
Pár helyről jelezték, hogy köszönik, majd értesítenek, volt 2 interjú, ahol örömmel értesítettek, hogy bejutottunk a legjobb 800 közé és persze a ZEPTER (aki álláskereső, annak azt hiszem, nem kell többet mondani). Amíg egyszer csak fel nem hívott egy ügynökség, hogy mivel elküldtem nekik az önéletrajzomat, ami angliai raktárosi munkára volt meghirdetve, bemennék-e interjúra?
Igazából nem emlékeztem pontosan mi volt ez, meg amúgy nem akartam feltétlenül Angliába menni (mivel hittem benne, hogy simán kapok melót itthon), de gondoltam, miért is ne? Egy próbát megér.
Ember legyen a talpán, aki bírja
Ez az ügynökség egy lett-magyar munkaerő-kölcsönző cég, amely Angliába order picker, traywash és bailer munkákat közvetít.
Utóbbi kettő azoknak jöhet szóba, akik nem beszélnek annyira angolul, csak nagyon alapfokon és mindkettő olyan meló, hogy ember legyen a talpán, aki bírja.
Nem feltétlen fizikailag - bár az is nagyon megterhelő -, hanem inkább mentálisan a monotonitás miatt. Persze az előadás (erről mindjárt részletesen) keretében mindkét meló úgy van előadva, mintha nagyon egyszerű és szép lenne, de nem az. Ettől függetlenül igenis csinálható, de ide EMBER KELL!!!
Az order picker meló az már nagyságrendileg jobb, de ahhoz elég jól kell beszélni angolul.
A felvételi
Egyszóval bementem hozzájuk, kedves kis iroda, bent egy hölgy, aki mondta, hogy fáradjak be ebbe a helyiségbe, ahol nemsokára kezdődik az előadás. Én emiatt már kapásból gyanakodva néztem, és gondoltam, ha ezek is elkezdik, hogy először adjak el valami terméket, aztán majd lehetek raktáros vagy ilyesmi, na, akkor én szépen felállok és hazamegyek. Szerencsére nem ez történt.
Elkezdte a srác az előadást, voltunk vagy 15-en, notebook projector, miegymás, majd közölte, hogy azért annak, hogy valaki kimehessen bármelyik melóra, azért vannak feltételei.
Először is le fogja tesztelni, ki mennyire beszél angolul. Aztán ki kell tölteni egy angol tesztet, ami nem nehéz, de MEG KELL ÉRTENI, mert direkt kacifántosan van megfogalmazva. (Például angolul ez: Ha egy tálcamosó embernek a tálcák elmosása előtt a tálcákon lévő 10 matricából 100 %-ot el kell távolítani, akkor hány db matrica maradhat a tálcán? Lehetséges válaszok: 0, 1, 5, 10.)
Ugye ez így nem olyan nehéz, bár még magyarul is viccesen van megfogalmazva, de ezt képzeljétek angolul! Hát kb. hárman értettük meg. Előadás végén beszélgettünk kicsit angolul, majd kiértékelte a srác a teszteket és a végén nekem meg még három embernek monda, hogy mi mehetünk Order Picker munkára, akár a hét végén indulhatunk.
A cég Anglia több városába is közvetít ki embereket annak a függvényében, hogy éppen hol van rájuk szükség és itt jön a képbe a szerencse. Ha ugyanis jó helyre kerül valaki, akkor tényleg lehet MENNYORSZÁG. Viszont ha valakinek pechje van, akkor POKOL. És ezt nem tudhatod előre! Igazából még csak nem is a közvetítő cégen múlik.
Itt jön a mi történetünk
A következő körben a barátnőm is elment interjúra a közvetítőhöz, mi mondtuk, hogy együtt szeretnénk menni. Kisebb angoltanulás után neki is megajánlották az order picker munkát és közölték, hogy mehetünk Milton Keynesbe.
Ami nagyon fontos, hogy a cég a munkához biztosít lakást is, tehát az ember nagyon minimális költséggel neki tud vágni a dolgoknak! Persze itt jön a szerencse, mert ha szerencsés valaki, akkor jó lakást kap, ha peches, akkor rémeset.
Megvettük a repjegyet (olcsón), a lutoni reptéren várt minket a közvetítő menedzsere (egy lengyel srác), beszállított minket a városba, letett a lakásnál (szerencse gyönyörű volt), adott kulcsot stb.
Odafigyelt ránk
Még hárman laktak a házban, két lengyel srác és egy magyar. Akiről kiderült, hogy Ő lesz a közvetlen főnökünk. A magyar főnök nem volt egy barátkozós típus, ezt meg is mondta az első percben, de valami oknál fogva (szerencse ismét) mi nagyon szimpatikusak voltunk neki és a munkánk első napjától kezdve rengeteget segített nekünk.
Semmi extrára nem kell gondolni, csak egyszerűen odafigyelt ránk és nem hagyott békén, ha nem dolgoztunk eléggé jól. Ez azért fontos, mert a cég, ahol dolgozunk, folyamatosan méri a teljesítményeket, és ha valaki nem teljesít jól, akkor simán kirúgják.
A fizetés természetesen 6.19 font óránként, amiből kellemesen meg lehet élni, ha az embernek van megfelelő munkaórája. Nos, két és fél hónap után, hála a főnökünk odafigyelésének, és a folyamatosan 100% feletti teljesítményünknek, az angol cég átvett minket a közvetítőtől és 3 havi fix szerződést ajánlott a páromnak is, meg nekem is, ami a mai naptól él.
Nem csak 3000 fontból lehet
Összességében ezt az egészet azért írtam le, mert arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem csak Londonba és nem alapból 3000 font minimummal lehet kijönni Angliába, hanem jóval kevesebb (kb 300 font) pénzzel is, mondjuk egy munkaerő-közvetítőn keresztül.
Én nem akarok egyetlen közvetítőnek sem reklámot csinálni, mert hallani ritka gusztustalan dolgokat is, csak azt próbálom elmesélni, hogy az embernek lehet szerencséje is, mint nekünk, és lehet igazán pocsék is, mint pár másik estben, amikről hallottunk.
Tehát ha valaki elszánja rá magát, hogy menni akar, akkor tudjon róla, hogy nem csak London és a 3000 fontos verzió létezik."
(Szolgálati közlemény: mivel a reklámnak még a látszatát is szeretném elkerülni, ezért Attila írásából kivettem a cég nevét.)
Utolsó kommentek